Kritika

Szokatlan párterápia – The Lovebirds

Mi van akkor, ha a szakítás közepén egy nem éppen hétköznapi bonyodalom folytán a pár egy gyilkosság fő gyanúsítottja lesz? A Netflixen megjelent Szerelemben, bűntényben (The Lovebirds) ezt boncolja Issa Rae és Kumail Nanjiani segítségével, méghozzá igencsak szórakoztató módon.

Jibran (Kumail Nanjiani) és Leliani (Issa Rae) már 4 éve keserítik egymás életét, a hétköznapok felőrölték gyönyörűnek és izgalmasnak induló kapcsolatukat. Leliani az Instagram és különböző valóságshow-k segítségével próbál szinten maradni, míg Jibran nemigen lát ki saját sznobsága és rátartisága mögül. Látszólag nem is illenek össze, annyit sem képesek eldönteni, melyik étteremben egyenek, viszont a vitáik elképesztően viccesek – persze csak kívülről. Barátaikhoz indulnak vendégségbe, az autóban pedig úgy döntenek, szakítanak, majd véletlenül elgázolnak egy biciklist. Hirtelen bepattan melléjük egy rendőr, és üldözőbe veszik az addigra magához térő fiút. Átgurulnak rajta vagy hétszer, a „rendőr” eltűnik, ők meg ottmaradnak a hullával, és persze jönnek a járókelők. Addig-addig töprengenek, míg kétségbeesésükben elrohannak, és nem tudják eldönteni, feladják-e magukat, vagy inkább végére járjanak a gyilkossági ügynek.

Láttunk már ilyet. A Párterápiában Steve Carellnek és Tina Fey-nek kellett felgöngyölíteni egy rendőrségi ügyet, miközben a házasságukat is igyekeztek megmenteni. Az színtiszta bolondozás volt, egyik vicces akciójelenetből estek a másikba, míg Jibran és Leliani abszolút hétköznapi emberként viselkednek, és tökéletesen életszagúvá varázsolják a sztorit.

A The Lovebirds így inkább A következő három nappal rokonítható, amelyben Russell Crowe próbálja meg ártatlanul szabadságvesztésre ítélt feleségét kiszabadítani a börtönből. Ott is egy amatőr próbál olyat, amit csak profik tudnak, és mostani zavarodott hőseink is kényszerűségből törnek be, nyomoznak és vallatnak embereket. És mivel nem profik, rendkívül vicces helyzetekbe bonyolódnak, de mindent a reakcióik tesznek humorossá.

Nem esnek túlzásba, hitelesek a szereplők.

Nem egy futószalagon pörgetett sztoriról van szó, amiben már az ezerszer látott és megélt helyzetkomikum adja a szórakoztatás-faktort, mint egy agyrágógumiban, hanem a poénok mögött gondolat van. Vajon hogy viselkedne két ember, akik gyilkossági ügybe keverednek teljesen ártatlanul, ráadásul gyanúsak a hatóságoknak? Nagyjából így, ahogy Issa Rae és Kumail Nanjiani előadják (a verekedős jelenetek nagyjából annyira viccesen bénák, mint Hugh Grant és Colin Firth párharca a Bridget Jonesban). Hogy a szerencsétlenkedésükön mindezek tetejébe még fennhangon lehet nevetni, csak hab a tortán.

Maga a gondolat érdekes, amit a mozi felvet: egy fekete nő és egy indiai férfi a rendőrség helyett inkább a menekülést választja, hiszen ők halott biciklis nélkül is elég gyanúsak a rendőrök szemében. Ezzel persze túlgondolják a saját szerepüket – az fel sem merül bennük, hogy tanúként keresik őket, nem pedig gyanúsítottként –, így hát nyomozók lesznek. És mindez azért működik, mert a készítők megalapoztak a helyzetnek a hétköznapi gondolatokkal. Aaron Abrams és Brendan Gall írók vették a fáradságot, és elgondolkodtak az alapsztorin, ami elég volt egy minőségi kiindulóponthoz.

Főszereplőink ugyanis nem kezdenek el hősködni, eszükbe sem jut, hogy ők többek egyszerű polgároknál.

Az, hogy eljutnak egyik nyomtól a másikig, pusztán a logikus gondolkodásuk eredménye. Jibran nem menti meg a világot hirtelen, Leliani pedig nem nem lesz egycsapásra szexi kémnő. Lehetőségeikhez mérten próbálnak átvergődni egy szituáción, amit nem kívántak, közben pedig arról beszélgetnek, hány embert öltek meg aznap a szemük láttára. Az, ami velük történik, attól lesz különösen komikus, hogy közben arra reflektálnak, mennyire nem illenek bele a képbe.

Michael Showalter rendező (aki már együtt dolgozott Kumail Nanjianival a Rögtönzött szerelemben) mindehhez hozzátette a nagyszerű színészvezetést, a két főhős pedig nagyon jól hozza a kisemberek kínlódását egy nagyon nem kisemberi szituációban.

A film másik vonulata, amelyben az elhidegült szerelmesek újra összejönnek egy tragédia hatására, jószerivel elhagyható lett volna.

Persze, veszekednek, nem értenek egyet, ahogy azt az ilyen filmektől megszokhattuk, de végül együttes erővel rájönnek a megoldásra. Ez a film enélkül is érdekes lett volna, Leliani és Jibran konfliktusai akkor is életszerűek lettek volna, ha szerelemük teljében vágnak neki a nyomozásnak. Elvégre a legnagyobb harmóniában élő párt is kifordítaná önmagából, ha a szemük láttára gyilkolnak meg egy embert, és ők válnak gyanúsítottá. Persze ez az irány is megfelelőnek tűnik, mert a bűnügy megoldásával saját életüket is szebbé teszik, egymást is jobban megértik. Nem véletlenül mondják, hogy a bajban összejönnek az emberek, az összetartás és támogatás erősebb kapocs, mint az érdekérvényesítés.

Így van ez Jibrannal és Lelianival is: szép lassan leszámolnak saját gyengeségeikkel és hibáikkal, ahogy belegondolnak a másik helyzetébe, és négy év után végre megértik egymást. Igaz, rengeteg megpróbáltatáson esnek át, és érdekes módon nem is a veszély közepén jönnek rá, hogy a másik mennyire megbecsüli őket, hanem amikor végül elkeverednek a barátaikhoz, akikhez eredetileg is készültek.

A The Lovebirds olyan vígjáték, amibe az alkotók hajlandók voltak beletenni a munkát, és az egyébként nem túl eredeti ötletet gondolattal töltötték meg. Szerencsére megtalálták Issa Rae-t és Kumail Nanjianit, akik pazarul adják a mindenen összekapó, kiégett párt, hogy végül újra egymásra találjanak. A filmtörténet irányát ugyan nem fogja megfordítani a The Lovebirds, de hogy eltért a limonádé sablontól, az üdítő és üdvözlendő.

Avatar

Moldován Tünde

Moldován Tünde tanító-újságíró, a magyar nyelv(tan) szerelmese, a Filmtekercs lektora. Mindegy, hogy blockbuster, független, európai, hollywoodi, a szórakozást és művészi értéket mindben megtalálja. A filmekre pedagógus-szemmel tekint, a gondolatai filmelemzés közben is a társadalom és morál körül forognak.

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

A szuperhősök már ezerszer megmentették a világot a moziban. Mi a helyzet a tévével?

A VLOGtekercs ebben a hónapban a képregényadaptációk közül azokkal foglalkozik, amik nem a mozit célozzák. A tévében és a streaming-szolgáltatókon sorra érkeznek azok a képregényfeldolgozások amik valamilyen módon különlegesek, ráadásul nem csak saját kategóriájukban. A szuperhősök már meghódították a teljes popkultúrát, beleértve a kiképernyőt is, most megmutatjuk, hogyan!

Műsorvezető: Németh Míra

Szöveg: Vida László

Vágó: Nagy Tibor

Főcím: Gyenes Dániel

Projektvezető: Nagy Tibor

Producer: Molnár Kata Orsolya