Kritika

A szerelem hamvaiból – Szerelemmel, szenvedéllyel

Claire Denis melodrámájában, a Szerelemmel, szenvedéllyel-ben a múltból felbukkanó szerelem mindent elsöprő végzet és megkerülhetetlen veszélyforrás, amelynek baljós előjele úgy telepszik ránk, mint a borzongás egy jó thrillerben.

Sara (Juliette Binoche) és Jean (Vincent Lindon) boldog szerelemesek, ám kapcsolatukra árnyékot vet egy rég nem látott személy felbukkanása, aki egykor mindkettőjük életének fontos része volt. François (Grégoire Colin) a nő egykori szerelme, Jeannak pedig régi barátja, akivel a pár hosszú évek óta nem tartja a kapcsolatot. Ám amikor egyik nap munkába menet Sara meglátja Francois-t, elfeledett érzelmek ragadják magukkal.

A francia rendezőnő Christine Angot íróval közösen dolgozta ki a Szerelemmel, szenvedéllyel forgatókönyvét. Főhőse a középkorú Sara, akinek belső világa kerül fókuszba. A filmben a romantikus jegyek, a párkapcsolati dráma, a thriller hatáskeltő eszközei mellett a melodrámai heves, érzelemdús megnyilvánulások is helyet kapnak.

Binoche játéka koncentrált és kifejező, az arcára kiülő érzelmekkel játszik Denis akkor is, amikor (szó szerint) maszk mögé rejti őket.

A vírus jelenléte szervesen beépül a covid alatt forgatott filmbe, így annak világa visszaránt minket a kötelező maszkhordás és hőmérsékletmérés időszakába. A vírushoz köthető rutinok felelevenítése elidegenítően hat, az eltakart arcokkal való játék mégis érdekes színt hoz magával.

Az elhangzó heves viták ellenére a film nem túlbeszélt, a szereplők sokszor tekintetük találkozásával, hallgatásukkal kommunikálnak. Ugyanígy beszédes a zene is, például Sara Francois-hoz köthető, zsongással párosuló nyugtalanságát baljós dallamok kísérik, ezzel is utalva az elkerülhetetlen közeledtére. Ilyen Sean Durkin A fészek című filmjében a ház, a környezet és a zene együttese is, ami egy széthulló élet irányába mutat.

Juliette Binoche játszik Denis és Angot korábbi, Jöjj el, napfény! című filmjében is, amelyben a színésznő elvált asszonyként a boldogságot keresi. A két munka hangvételében ugyan más, de a női főhős érzékenysége, az erotika és a testek ábrázolása szempontjából hasonlóak.

A kamera az érzelmek visszaadására koncentrál. Megragadja a testek részleteit, az arc gesztusait. Közel visz a karakterekhez, természetesek és intimek a párok közti szerelmes jelenetek. Ilyen például az első, hosszú montázs, amelyben megismerjük Sara és Jean felhőtlen és szenvedélyes kapcsolatát a tengerben fürdőzéstől egészen a közös otthonukban való létezésükig.

Sara azonban képtelen uralkodni feltörő érzésein.

A Francois-val való találkozást lassan, komótosan építi fel a film, egyre növekvő feszültséggel, késleltetve az elkerülhetetlen pillanatot.

A nő zaklatottsága nem csak viselkedésében köszön vissza, de teste is jelzi állapotát. Például remeg, vagy hirtelen sírni kezd. Az érzelmeknek ez az fajta megjelenítése beszédes, mégis sokszor elidegenít.

Amíg Sara és Francois közös múltját, személyes történetüket alig ismerjük, Jean életébe jobban belelátunk. Az ex-sportoló börtönből való szabadulása után nehezen helyezkedik el és nem találja a hangot színesbőrű kamasz fiával sem, akit a férfi édesanyja nevel. Bár ez a történetszál elvarratlan marad, mégis fontos témákat hordoz magában. Nagy közös jelenetük után nem ismerjük meg viszonyuk további alakulását, így történetszáluk ilyen formán elvarratlan marad. Ugyanakkor az Afrikában, francia gyarmatokon nevelkedett Claire Denis (Szép munka, Csillagok határán) olyan fontos, eddigi munkásságát meghatározó témákat hoz be Jean és gyermeke beszélgetésén keresztül, mint a fehér bűntudat, a rasszizmus, illetve a karaktereire gyakran jellemző kívülállóság érzése. Mindez hangsúlyos szerepet kap többek között például Csokoládé című első nagyjátékfilmjében, amelynek francia főhősnője visszatér kameruni gyerekkori otthonába, ahol elöntik az emlékek, vagy a Nicaraguában játszódó Stars at Noonban is, főszerepben egy amerikai újságíróval.

A Szerelemmel, szenvedéllyel folytatása Christine Angot íróval való közös munkájuknak, melyben a fókusz ugyan máshova kerül, de a rendező érdeklődése megmarad.

Denis gyakran dolgozik visszatérő színészekkel, így a hármas tagjaival is forgatott már korábban. Juliette Binoche (Az angol beteg, Három szín: kék) intenzív és érzéki játéka uralja a filmet, de a két férfi is erős alakítást nyújt. Grégoire Colin (Nénette és Boni) a „végzet férfijeként” felforgatja az életét annak, akivel kapcsolatba lép, Vincent Lindon (Titán) pedig remekül alakítja a nyugodtabb és kiszámíthatóbb macsó férfit, aki a játszmák helyett szeret egyből tisztán látni.

A hosszú előkészítéshez képest hirtelen jött lezárás meghagyja a nézőnek a kérdés megválaszolását, hogy a mozzanat, amelynek hatására a főhős mindkét kapcsolatára pont kerül, véletlenül vagy nagyon is szándékosan történik. Azonban legyen bármelyik, az újrakezdés nem feltétlenül jár megkönnyebbüléssel.

A Szerelemmel, szenvedéllyel június 1-től látható a mozikban.

Kalmár Lalita

Kalmár Lalita az ELTE bölcsészkarán végzett filmszakon, majd később filmírást tanult a METU művészeti karának mesterszakán. Írt kisjátékfilmet, sorozatot, dolgozott színészekkel filmben és színházban egyaránt, a filmkészítés gyakorlatába is belelátott. Szakdolgozatában a bollywoodi film műfaji sokszínűségét vizsgálta, emellett nagy rajongója a szerzői filmnek, illetve a szerzői életutak feltérképezésének.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com