„A közösségi média olyan, mint egy tutaj, amin hajótöröttként lebegek” – vallja az ötvenes éveit taposó Claire, aki a szó szoros értelmében, Szerelemre kattintva próbál a férfiakkal kapcsolatot teremteni a Facebookon. Na, de bele lehet szeretni valakibe, akit még soha nem láttunk?
A rendező Safy Nebbou-nak eddig két filmjét láthattuk Magyarországon. A zsiráf nyaka egy családi keresés-történet, melynek során a 10 éves Mathild nyomába ered az évekkel ezelőtt elszökött nagymamájának. A Sötét szándék két diákja pedig elrabolja, és egy erdei kunyhóban rejtegeti a tanárukat. Nebbou előző filmjei is a rejtőzködés és a történet egészét belengő titok körül bonyolódnak, s nincs ez másképp a legújabb filmjében sem.
A Camille Laurens regényéből készült Szerelemre kattintva főszereplője egy elvált, ötvenes éveiben járó irodalomprofesszor, két kamasz fiú anyja. Claire (Juliette Binoche) válása után, és egy fiatal férfival való szerelmi csalódását követően az ő profilja után kutakodva a közösségi hálón, felfedezi lakótársa, Alex (Francois Civil) képét. Hogy kapcsolatba lépjen a jóképű sráccal, hirtelen ötlettől vezérelve egy fiatal lánytól lopott fotóval hamis profilt hoz létre, megteremtve a 24 éves Clarát. Aztán a fotóművész Alex képeinek dicsérgetésével előbb hosszú chatelések, majd a végtelenített telefonbeszélgetések eredményeként szenvedélyes szerelem szövődik közöttük. Illetve hát, Alex és Claire virtuális alteregója között. A gondot csak az jelenti, hogy Alex testi mivoltában is egyre inkább vágyódik a gyönyörű fiatal lánnyal való találkozásra. Claire érzi, hogy ingoványos talajra tévedt, de úgy tűnik, nincs visszaút.
A Szerelemre kattintva által felvetett probléma nagyon is aktuális, hiszen életünk teljességgel beleszövődik a digitális társadalomba.
Nem csoda hát, ha a közösségi háló emberi kapcsolatokra való hatásával újabban több alkotás is foglalkozik, megemlíthetjük itt a Remélem legközelebb sikerül meghalnod, vagy a FOMO – Megosztod és uralkodsz című magyar filmeket. Ám, mint tudjuk, nem csak a húszéveseké a világ! Mert míg ezek a filmek a fiatal generációk problémájára fókuszálnak, addig Safy Nebbou az idősebbek magányát és társkeresési igényét veszi célba, és ez eredetibbé teszi a filmjét a hasonló témában született alkotásokénál. A rendező számára ráadásul még aktuálissá is vált a téma, mivel a forgatókönyv írása közben maga is átélt egy online szövődött kapcsolatot.
„A véletlen (…) úgy hozta, hogy velem is történt valami hasonló. Amíg azt hittem, hogy a nő, akivel levelezek, valódi, addig élveztem a kapcsolatot, de mikor kiderült, hogy mégsem az, akinek gondoltam, csalódtam. De nem bánom, hogy így történt, végül fel is használtam: vannak a filmben olyan üzenetváltások, amelyeket teljes egészében az én személyes üzeneteimből másoltam bele a filmbe.”
A lélektani dráma bonyolult női karakterét a rendező kifejezetten Juliette Binoche-nak álmodta meg , és bátran kijelenthetjük, nem is nyúlt mellé. Többrétegű filmje hősnőjének ötvenévesen nemcsak az öregedéssel és a társ nélküliséggel kell megküzdenie, de azzal a megalázó érzéssel is, hogy a férje egy fiatalabb nőért hagyta el, és még a fiatal szeretője is lelépett. E súlyos lelki problémák elől menekül a virtuális térbe, hogy a fiatalság attribútumát magára öltve egy fiatal lány tükörképeként élje meg önmagát.
Claire-ként úgy éli meg Alexszel való kapcsolatát, mint ahogy Claraként a közösségi hálón láttatja önmagát: fiatal, szép, kívánatos és szexi nőként.
„Én nem csak úgy tettem, mintha 24 éves lennék! 24 éves voltam!” – vallotta meg szenvedélyesen hónapok múltán a pszichiáterének. Ám szíve mélyén tudja, hogy mindez csalfa illúzió, mert néhanapján mikor a tükörbe néz, még nehezebben éli meg a valós korát. S Claire alakításával Juliette Binoche valóban majd’ kibújt a bőréből, mert hol boldogságtól repeső fiatal nőként, hol meg magába fordult, elbizonytalanodott, öregedő nyanyaként élvezzük a játékát.
A történéseken túl a film szerkezete még két pilléren nyugszik: egyfelől a szerelmesek egymásnak írott üzeneteinek kivetítésén, másfelől a nő pszichiáterének (Nicole Garcia) tett vallomásain. Míg a chatek olvasása kicsit nehézkessé teszi a film élvezetét, addig Claire őszinte és kendőzetlen vallomásai lélekbevágóak. Köszönhetően az operatőr (Gilles Porte) hosszan kitartott premier plánjainak, Claire és a pszichiáternő arcának rezdülései éppúgy cselekményszervezők, mint a köztük zajló bonyolult interakciók. Mert ezekből bomlik ki a film végére a főhős igazi története, ami még annál is megrázóbb és fojtogatóbb, mint ahogy eddig hittük.
Ugyan a Szerelemre kattintva lélektani dráma, ám rengeteg humor is van benne, és szerencsére még a melodramatikus jeleneteket sem nélkülözi. Élvezetes film, amely komoly társadalmi problémáról tudósít – még ha nem is mélyenszántóan – rendkívül szórakoztatóan, s persze nem minden tanulság nélkül. Juliette Binoche játéka pedig mindent megér.
