Kritika

Amerika-konform-romkom – Szerelmes SMS

Karoline Herfurth arca biztosan ismerős azoknak, akik láttak már német vígjátékot az utóbbi tizenöt évből. A Csajok a csúcson és a Fák jú, Tanár úr! sztárja ezúttal számára ismerős területen, de szokatlan módon rúgott a labdába: rendezett egy romantikus vígjátékot. Vajon megőrizzük szívünkben ezt a Szerelmes SMS-t, vagy kitöröljük, mintha meg se kaptuk volna?

A romantikus komédiákkal csupán kisebb baj, hogy folyókat lehetne velük rekeszteni. A nagyobb, hogy kevés újdonságot képesek felvonultatni, így nagyrészt mindig hasonló paneleken végighaladó történeteket nézünk. Ennek köszönhetően egy bárminemű frissességet felvonultató, eredeti irányból megközelített alkotás műfaji referenciává képes válni. Herfurthnak azonban első nagyjátékfilmjével

nem a kísérletezés volt a szándéka, holott egészen ígéretesen indít.

A kezdő képekben egy bájos párt kísérhetünk figyelemmel, akik szemmel láthatóan imádják egymást. Azonban nem telik el egy perc és a férfi balesetben életét veszti. A rendezőnő által alakított Clara ezután egyedül marad, majd két év gyászolás után úgy dönt, visszatér Berlinbe, hogy helyrerakja életét. A fájdalom azonban nem múlt el, így Clara terápiás jelleggel vőlegénye korábbi telefonszámára ír sms-eket – mintha egyenesen neki küldené az üzeneteket a túlvilágra. Ám arról nincs tudomása, hogy ezek a lejárt számok új tulajdonosokhoz kerülnek, így kerül a képbe Mark (Friedrich Mücke) a kapcsolati és karrieri válságban tengődő újságíró. A férfi az üzenetek hatására – először maga sem hiszi el, de – szerelmes lesz Clarába, és a film nagy részében végigkövethetjük, ahogyan próbálja megtalálni őt, hiszen az SMS-ekre válaszolni (valamilyen technika ördöge miatt) képtelen.

Félreértésekből és sorsszerűen egymást elkerülő vagy egymással találkozó embereket láthatunk a film első felében, mely egyértelműen a legtöbb nevetést szolgáltatja a nézőknek. Mark csetlése-botlása egyszerűen élvezetes látvány, mellyel képesek vagyunk azonosulni vagy a fejünket a tenyerünkbe temetni, ha valamit nagyon elbaltáz. A másik szálon azonban teljesen más léptékű, keserédes történet kap helyet: Clarának túl kell lépnie férje halálán és új életet kezdeni. A két, egymástól elütő narratíva koherensen működik, Herfuth ilyen téren jó munkát végzett. A szórakoztatáshoz nagyban hozzájárulnak a válogatott mellékalakok, mint Mark kollégája, Clara kiadójának vezetője vagy Mark interjúalanya, egy ezotériadíva popsztár.

A Szerelmes SMS a történet első felében szórakoztató helyzeteket épít fel, miközben kissé gúnyolódik a romantikus filmek közhelyein – hiszen nem úgy sülnek el a dolgok, ahogy várnánk. Ám semmi sem tarthat örökké,

Herfurth arányérzéke a második félidőre felborul.

A történet megfeneklik, és a vígjátéki elemekből egyre kevesebb, a melodrámából egyre több jut. Ez még nem lenne a legnagyobb baj, hiszen komoly témákkal is hivatott foglalkozni a film, ám ezek mellett megjelennek a romantikus filmek jól ismert kliséi is, melyeket korábban még lelkesen kifigurázott. A tipikus „a hazugságra fény derül” helyzet, mely után a szerelmesek eltávolodnak egymástól, arcpirítóan mesterkélt, ráadásul ezt a film is tudja magáról. Emellett az „újra egymásra találást” is a legteátrálisabb módon mutatták be, hogy egy percig ne higgyük el. Karoline Herfuth filmje ennél sokkal személyesebb hangvételt célzott meg az elején, ám amerikai közönségnek teljesen kompatibilis giccset züllesztett belőle. Szórakoztató, de azért kár érte.

Szécsényi Dániel

Szécsényi Dániel

Szécsényi Dániel a Ráadás és Moziban rovat szerkesztője. Kedvencei az életszagú, morális kérdéseket feszegető filmek – az igényes blockbusterek mellett.

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..