Nicholas Sparks pennája előtt felelőtlen nőtársaink lábaikat talán még nem tárják szét, szíveiket azonban néhány ál-érzéki csók-, illetve szexjelenettől elalélva minduntalan kitárják, hogy önfeledten adhassák át magukat a bestseller-szerző könnyfakasztóan sorsszerű szerelmi „tragédiáinak”. Megannyi negédes adaptáció (például Üzenet a palackban, Szerelmünk lapjai, Éjjel a parton, Kedves John!) után a soros szösszenetért felelős Scott Hicks rendező mintha ráébredt volna a Sparks-románcok hamisságára, ugyanis önironikusnak tetsző idézőjeleknek köszönhetően a Szerencsecsillag a „guilty pleasure” kategóriára kalibrálódott.
Mert nem lehet, hogy egy igénytelen romantikus drámában ok nélkül tűnik fel Zac Efron Irakot megjárt ezermesterként, vagy véletlenül körvonalozódnak a cselekmény hátterében Rambo-párhuzamok! A Szerencsecsillag groteszk módon állja meg a helyét az adaptációk sorában: a túlérzékeny Sparks-hívek újfent megelégedhetnek, de a gyűlölködők is megtalálhatják benne a bűnös – „ez annyira rossz, hogy már jó” – élvezetet. Nem mellesleg Zac Efron hősszerelmes szerepköre is e bizarr kettőség mentén kristályosodik tovább.
A High School Musical sztárja Irakban szolgáló katonaként tűnik fel a Szerencsecsillag első képkockáin. Logan a romok között talál egy női fényképet, amelynek tulajdonában úgy tűnik, hogy nem eshet bántódása. Miután visszatér hazájába, a poszttraumás stressztől szenvedő férfi úgy dönt, hogy megkeresi a fotó ábrázolta hölgyet. A Közel-Keleten eltűnt testvérét gyászoló Beth egy állatgondozó farmot működtet, s a főhős el is szegődik a nőhöz segédmunkásnak. A romantika és a sorsszerűség kedvelői tehát nyugodt szívvel merülhetnek el a zsákbamacskát nélkülöző alapszituációban, hiszen nem kérdés, hogy a párocska végül egymásra talál; persze miután átbeszélték Logan jövetelének valódi miértjét. A női nézők pedig szájtátva bámulhatják, hogy a tökéletes férfi mintapéldánya tisztelettudóan jut el a finom csókoktól a zuhanyzóban megejtett légyottig; ráadásul zongorázik, ért a kutyákhoz, s úgy pakolja a kutyatápos zsákokat, hogy a hősnő is legszívesebben sutba vágná a mosatlant. A karakterek persze egydimenziósak, de így van ez rendjén, különben még nehéz lenne megfejteni, hogy a háború gyötörte hősök kölcsönösen rendet tesznek egymás életében.
A lelki segély beérése tenyérbe mászóan egyszerű szimbolika mentén is kifejeződik, de Scott Hicks mintha a takarítás-javítás motívumának hihetetlen halmozásával a keserű igazságot is érvényre juttatná: Nicholas Sparks története mindennemű eredetiséget nélkülöz. Logan ugyanis két házat is kitakarít, megjavít egy hajót, s eléri, hogy fokozatosan lekerüljenek a lepedők az elhunyt testvér bútorairól. Beth különc kisfiának részben úgy hozza egyenesbe az életét, hogy megtanítja evezni, elvégre nem szabadna csak körbe-körbe haladnia. A kedvenc epizódomban pedig az ezermester Zac Efron csak azért szerel meg egy használhatatlannak vélt traktort, hogy aztán elvontasson egy hónapok óta kidőlten heverő fát az udvarról.
A röhej pedig csak fokozódik, amikor a Stallone-klasszikus alaphelyzete is körvonalazódni látszik a főhős lelki békéje kapcsán. Scott Hicks már többször bizonyította, hogy ért a kisvárosi történetekhez (Hó hull a cédrusra, Atlantisz gyermekei), ezúttal azonban csak egyetlen fogódzót talált a vidéki közegen. A helyi seriff – aki egyébként Beth ex-férje – nem átallja zaklatni a poszttraumás stressztől szenvedő, s az országot gyalogszerrel átszelő Logant, s a konfliktus kisebb-nagyobb összecsapásokhoz is vezet. Természetesen a Rambohoz mérhető embervadászatokat nélkülözi a cselekmény, de a két férfi ellentétét úgy fordítja a rendező filmje javára, hogy a finálét meglepetésre eluralja a feszültség: képtelenség megjósolni, hogy a Sparks-adaptációkat megkoronázó halál végül az öttagú család – akad egy szókimondó nagyi (Blythe Danner) is – melyik tagjára sújt le majd. Így végül a Szerelmünk lapjai románcának mesterkéltségét felismerő kritikus is azon kaphatja magát, hogy izgul egy Nicholas Sparks jegyezte történeten.
Ennek ellenére a Szerencsecsillag egy vacak film marad, ami mondanivaló tekintetében nem is különbözik az író andalítóan negédes sors-történeteitől. Az öniróniából adódó fejlődés azonban kétségtelen, s örömteli hír, hogy egy csalóka romantikus drámán már nemcsak szenvedni, hanem hitetlenkedve nevetni is lehet. Mindennek fényében pedig Scott Hicks Szerencsecsillaga tökéletes randifilmnek tetszhet egy elmebutító estére, hiszen a párok akár együtt is sírhatnak: a nők a meghatottságtól, a férfiak a kacarászástól.
Szerencsecsillag (The Lucky One)
színes, amerikai filmdráma, 101 perc, 2012
rendező: Scott Hicks
író: Nicholas Sparks
forgatókönyvíró: Will Fetters
zeneszerző: Mark Isham, Hal Lindes
operatőr: Alar Kivilo
producer: Denise Di Novi, Kevin McCormick
vágó: Scott Gray
szereplő(k):
Zac Efron (Logan Thibault)
Taylor Schilling (Beth Clayton)
Blythe Danner (Nana)
Jay R. Ferguson (Keith Clayton)
Riley Thomas Stewart (Ben Clayton)
Joe Chrest (Moore)
Adam LeFevre (Clayton bíró)
Robert Hayes (Victor)
Courtney J. Clark (Logan nővére)
