Kritika

Színész ilyen jól még nem játszotta el a semmit – Aurora

Van az a film, ami mellett már Tarr Béla tűnik a legalkalmasabbnak egy Túró Rudi reklámfilm elkészítésére. Cristi Puiu legújabb filmje is inkább hasonlít a gyengébb folytatásra, mint a friss és üde kezdethez. Ennek ellenére az Aurora – akármennyire lehetne ezerszer jobb – így is megér egy említést.

Tíz éve, hogy nézzük a románokat. Helyesbítenem kell: tíz éve, hogy bámuljuk, csodálattal bámuljuk a románokat. Hogyan lehetséges, hogy ami a határ egyik oldalán működik, a másikon nem? Hogyan lehetséges, hogy egyszer 2000-ben egy román nagyjátékfilm sem készül (megfontolandó tény ez a mai reménytelenkedő magyar filmes szakmának), majd 2001-ben Cristi Puiu iskolát teremt? 10 éve, hogy a román rendezők rendre megmutatják társadalmukat – többnyire a dolgok fájdalmas fonákját.

Cristi Puiunak harmadik rendezői nagyjátékfilmje az Aurora, ám úgy néz ki, egyre kevesebbet szól a társadalom és többet személy kérdéseiről. A 2001-es Zseton és beton három fiatal road movie-ja, s mint a műfaj egyéb képviselői, ez is a szélesebb társadalmi kérdésekre tud reflektálni. A négy évvel későbbi Lazarescu úr halála elsőre tűnhet a román egészségügy nagyon hosszúra nyúlt riportfilmjének; három órán keresztül a lerobbant kórházak és mentők, ám közben egy magára hagyott beteg öregember személyes sorsát látjuk.

Az Aurora azonban – az eddigiektől eltérően – teljesen személyes film. Az ember belső világa és pszichéje. Ez sokat levon a film értékéből: a román filmek nagy ereje, hogy két ember egymás közötti viszonyában kitűnő jellemrajzok születnek. Itt nincs két ember. Itt csak Viorel van. Viorel gyilkolni készül. Úgy 50 perc beletelik, amíg ezt a tételmondatot kimondhatjuk. Viorel rendes, tisztességes családapának tűnik (mint később kiderül, elvált), aki reggel beül az autójába, majd elmegy dolgozni, este hazamegy. Közben megfigyel, kitervel, fegyvert vásárol, kizár minden hibalehetőséget. Majd eldördül a fegyver. A leghétköznapibb helyzetekben jelenik meg a legördögibb.

Az Aurorát nevezhetnénk kriminek is, hiszen egy gyilkosság kitervelése és végrehajtása a fő történés. Itt azonban – ellentétben a zsáner többi darabjával – nem a gyilkosság maga, hanem a mögötte álló érzelmek a fontosak. Illetve annak teljes hiánya. A rendező, Cristi Puiu által alakított szereplő a film összes jelenetének részese, és nem tudok a megtekintett három óra alatt egyetlen pillanatot is felidézni, amikor arcán megcsillant volna az érzelem hangyányi foltja is.

Viorel típikus antihős. A teljes magány és közöny látszik minden arcrezdülésén. Gyilkosságainak nem látjuk indokát, talán nincs is, de a rendőrörsön sem rebben a szeme se. Valószínűleg nem bánta meg tettét, lehet, nem is gondolja, hogy meg kellene bánnia. Színész ilyen jól még nem játszotta el a semmit. Rendező pláne nem.

A film a legvégére kikeveredik, de a rettentő hosszú játékidő és a többi szereplő gyakran követhetetlen egymáshoz való viszonyulása nehezíti a megértést és az élvezetet.

Aurora
színes, feliratos, román-svájci-francia filmdráma, 181 perc, 2010

rendező: Cristi Puiu
forgatókönyvíró: Cristi Puiu
operatőr: Viorel Sergovici

szereplők:
Cristi Puiu (Viorel)
Clara Vodă (Gina Filip)
Luminiţa Gheorghiu (Mioara Avram)
Catrinel Dumitrescu (Mrs.Livinski)

IMDb

Sergő Z. András

Sergő Z. András a Filmtekercs.hu alapítója és 2022-ben bekövetkezett haláláig felelős szerkesztője volt. Aktívan követte Közép-Kelet-Európa, különösen a román újhullám, a délszláv és a magyar film eseményeit. Érdeklődési körébe tartoztak a dokuk, a kamaradarabok, a sport- és a valláspolitika.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com