Kritika

Szivacs-trip gyerekeknek – SpongyaBob: Ki a vízből!

THE SPONGEBOB MOVIE: SPONGE OUT OF WATERÉleted legfurcsább partiján vagy. A melletted ülő szivárványt okád, a Ragyogás ikerpárja játszani csábít, amikor pedig oldalra nézel, észreveszed, amint az univerzum őrzője, az Illuminati-háromszöges delfin kimegy a klotyóra. Közben valaki elviselhetetlenül röhög – ismerős ez valahonnan… lassan rájössz, hogy ez bizony SpongyaBob. És akkor megszólal a méretes 3D-szemüvegben, magasított széken melletted ücsörgő elsős, és magadhoz térsz. Valójában egy gyerekfilm vetítésén ülsz.

SpongyaBobról lévén szó, nem gondoltam, hogy egy jól kiszámítható, amolyan Disney-dramaturgiájú sztorira neveztem be, de ami a fények elhalványulása után következett, igencsak meglepett. A film tökéletesen összefoglalta a Nickelodeon SpongyaBob-sorozatának főbb témáit, felvonultatta a jól ismert karaktereket, viszont ezek után elszabadultak az alkotók. Nemcsak formailag – az önmagukban is változatos stílusú kétdimenziós rajzok mellett élőszereplős, CGI animációs részek következtek – hanem dramaturgiailag is eklektikus, sőt, inkább kaotikus mesét rittyentettek, amely mindezek ellenére unalomba fulladt. Már ami a felnőtteket illeti.

THE SPONGEBOB MOVIE: SPONGE OUT OF WATER

A reklámkampányban – bizonyos szempontból magától értetődően – az élőszereplős, komputer animációs részekre helyezték a hangsúlyt, holott a filmnek csak az utolsó harmadában vetődnek partra Bikinifenék lakói, és vált stílust a film. Láttunk már ilyet, nem is egyszer: a trailerekben szereplő színész csak egy mondat erejéig tűnik föl a filmben, a megjelölt szuper-rendezőről pedig kiderül, hogy a neve mellett némi pénzt adott a produkcióba. Nos, ebben az esetben is mintha erről lenne szó, ami nem is volna olyan eget rengető probléma, ha nem várnánk már annyira az említett részt. De várjuk. Oké, láttuk már Banderast, amint kalózkapitányként mesél a sirályoknak, láttuk Bikinifenék átváltozását Mad Max világává, végignéztük, hogy eszkábál fotóautomatából és kolbászból időgépet Plankton és SpongyaBob, és tanúi voltunk annak is, amint kudarcot vallanak. Mintha visszafelé sülne el a dolog, minél több mindent akarnak az agyunkba tuszkolni, annál inkább vágyunk egy igazi történésre.

THE SPONGEBOB MOVIE: SPONGE OUT OF WATER

Persze van egy alapsztori. Eltűnik a herkentyűburger titkos receptje, ami romba dönti Bikinifenék társadalmát. SpongyaBob ezért szövetkezik ellenfelével, Planktonnal, hogy megtalálják a szóban forgó receptúrát, és ezzel helyreállítsák a rendet. Ehhez azonban vissza kell jutniuk az időben, sőt Burgerszakállal, a kalózzal is meg kell küzdeniük. Igen, ezen a szinten nagyon is van íve a történetnek, van egy cél, vannak hősök és gonoszok is, és ha nagyon akarom, van valamiféle utalás is a valóságban fennálló világrendre. De annyi rajta a csicsa, hogy a film végére tulajdonképpen már teljesen mindegy lesz ez az egész. Vagyis a kevesebb több lett volna.

Az animáció viszont hibátlan, az „életre kelt” figurák cukik, majd viccesek, bár megint csak feltűnik az alkotók túlzott buzgalma, hogy valami egészen eredetit hozzanak létre. A szupercsapattá vált bagázsból ugyanis Rák úr a Vasembert idézi meg, míg Sandy valódi mókussá válik, SpongyaBob és Tunyacsáp pedig kockahasú szupererősekké formálódnak, Patrick pedig képes rá, hogy minden fagylaltot magához vonzzon. Jópofa, és – főleg Patrick – vicces is, de sok. Az ember feje csak úgy zsong már a színek és hangok összevisszaságától. Ami, szomorú vagy sem, szemmel láthatóan tökéletesen leköti a kicsiket. Nekik nem tűnik föl a beemelt elemek céltalansága, a szürreális megoldások sem háborítják fel őket, ahogy viszont a poénok egy részét sem fogják.

Fura film ez. És bár a sztori helyenként kicsit lyukas (gondoljunk csak a Burgerszakáll-szálra), a saját, rendkívül egyedi világán belül konzisztens. És az is biztos, hogy néhány képsor beleég a néző szemébe. Sajnos vagy szerencsére.

Avatar

Maksai Kinga

A filmhez az irodalmon, a színházon és a művészettörténeten keresztül vezetett az utam. Ami a diplomákat illeti, az ELTE-n végeztem magyar, illetve filmelmélet és filmtörténet szakon, jelenleg pedig az SZFE televíziós műsorkészítő szakán készülök befejezni a tanulmányaimat. Mindig is imádtam moziba járni, maradandó mozis élményeim közé tartozik az Apollo 13, a Titanic és az első 3D-s film, amit Disneylandben láttam. Sokakkal ellentétben nem vetem meg a tévét és a DVD-t sem. Azt mondják, hogy ha sokat tudsz valamiről, akkor már nem vagy képes úgy élvezni a dolgot. Én még mindig felhőtlenül szórakozok egy sitcomon, ami ugye két dolgot jelenthet: vagy nem igaz rám a fenti állítás, vagy... Nem tartom magam sorozatfüggőnek, de a csajos és vicces változatokat szívesen nézem. A bennem élő feminista entellektüelt elnyomva imádom a Szex és New Yorkot, a Modern Family és a Bored to Death című sorozatokat pedig az utóbbi idők legjobbjainak tartom. Egy éve vagyok a tagja a Filmtekercs csapatának, jelenleg a fesztivál rovatot vezetem.

Filmek: Nem csak műfajok, hanem rendezők és színészek alapján is válogatok, így jöhet minden, amiben van egy kis Woody Allen, Tarantino, Alejandro Gonzalez Iñárritu, Mike Nichols, Philip Seymour Hoffman, Javier Bardem vagy Meryl Streep. Barátkozom az animékkel és Bollywooddal, de mellettük hű maradok régi kapcsolataimhoz is. Nehéz kiemelni filmeket, mert ez folyton változik, de most éppen: Diploma előtt, Madárfészek, 21 gramm, Annie Hall, Elveszett jelentés, A nagy Lebowski, Halálbiztos, Tükör, Asszonyok a teljes idegösszeomlás szélén, Melankólia, Totoro, Ra One, Chungking Express.

Add Comment

Click here to post a comment

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Filmtekercs Filmklub s03

Filmtekercs Filmklub

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

A melodráma igenis több a túlcsorduló érzelmektől. Viszont ehhez vajon az kell, hogy a szerelem beteljesületlen maradjon?

A VLOGtekercs ehavi adásában Spike Jonze A nő és Marc Webb 500 nap nyár című filmjei kerülnek terítékre. Bemutatjuk, hogy a melodráma (minden felszínes vélemény ellenére) nem feltétlenül süpped középszerűségbe. A két film összehasonlításával kiütköznek a műfajban rejlő lehetőségek, valamint az is, hogy azon túl miben újítanak az alkotók.

Műsorvezetők: Énekes Gábor
Szöveg: Énekes Gábor
Vágó: Nagy Tibor
Főcím: Gyenes Dániel
Projektvezető: Nagy Tibor
Producer: Molnár Kata Orsolya