Kritika

Szívmelengetően egyszerű – Nem beszélek zöldségeket!

A legjobb történetek mögött sokszor a legegyszerűbb emberek rejtőznek. A Nem beszélek zöldségeket! ilyen film: pont olyan egyszerű, mint szereplői, ugyanakkor az egyik legszívmelengetőbb történet, ami az utóbbi időben a mozik vásznára került. Szerencsére a DVD megjelenésre sem kellett sokáig várni.

 

A film

Attól, hogy valaki nem tud fejből felsorolni három Camus-művet, még ugyanolyan értékes ember, mint akárki más. Germain Chazes-nak (Gérard Depardieu) nemhogy Camus, még egy akármilyen regény megnevezése is komoly nehézségekbe ütközik. Könyvek bújása helyett ő inkább a parkban számolgatja a galambjait, ám egy nap kedves társra talál a galambgondozásban Margueritte személyében. Az idős, törékeny asszony a sorozatos találkozások alkalmával aztán szép lassan bevezeti Germaint az olvasás és a kultúra szépségeibe – íme, egy egyszerű történet, ami aztán szívmelengető módon meséli el egy életre szóló barátság születését.

A Nem beszélek zöldségeket! kétségkívül az utóbbi évek legjobb francia filmje, ami a szemem elé került. Bár egyenlően vegyíti a drámai és vígjátéki elemeket, mégsem nevezhető egyértelműen dramedynek – a mérleg nyelve az összhatást és a végkifejletet is figyelembe véve inkább utóbbi felé billen, ebben pedig főszereplőpáros könnyed és kifejező játéka is közrejátszik. Depardieu az anyai szeretet nélkül felnőtt, bugyuta, nagydarab, ám a zöldségeskertjét odaadóan gondozó Germain szerepében magára talált és egyenesen megtáltosodott, de ez nem is olyan nehéz ha olyan színésznő oldalán játszhat az ember, mint Giséle Casadesus. A 98 éves színésznő magával ragadó személyisége ott rejtőzik minden apró mozdulatában, ahogyan nagyítóval a könyve fölé hajolva olvassa apránként a sorokat.

Jean Becker filmjében lényegében két, egymásnak gyökeresen ellentmondó személyiség találkozásának lehetünk tanúi, ahol a pusztán formális, gyakran külsődleges ellentétek mögött ugyanaz a belső érték lapul. Margueritte és Germain találkozása a sors ajándéka, kapcsolatuk pedig valahol a barátság-szerelem-család háromszög keresztmetszetében húzódik meg. Egyrészt egymásban találják meg életük egy-egy hiányzó darabját, anya a gyermekét és ugyanezt fordítva; ezzel párhuzamosan pedig egy mély és örökéletű barátság tárul fel apránként a szemünk előtt. Emberi kapcsolatok érzékletes bemutatása – mindez a legvisszafogottabb eszközkészlettel. Erről szól a Nem beszélek zöldségeket!. Mert életre szóló barátságok bárhol és bármikor köttethetnek.

A lemez

Az extrák között pár előzetes és ajánló kapott helyet, de egy ilyen filmhez nem is illene sem egy bakiparádé, sem a rendezői kommentár – nincs miért.

Nem beszélek zöldségeket! (La tete en friche)
színes, feliratos, francia vígjáték, 82 perc, 2010

rendező: Jean Becker
író: Marie-Sabine Roger
forgatókönyvíró: Jean Becker
zeneszerző: Laurent Voulzy
operatőr: Arthur Cloquet
producer: Louis Becker
vágó: Jacques Witta

szereplők:
Gérard Depardieu (Germain Chazes)
Gisele Casadesus (Margueritte)
Rea Mauranen (Francine)
Patrick Bouchitey (Landremont)
Jean-François Stévenin (Jojo)
François-Xavier Demaison (Gardini)
Sophie Guillemin (Annette)
Claire Maurier

IMDb

Megjelenés dátuma: 2012. április 12.
Szinkron nyelv: francia 5.1, magyar 5.1
Feliratok: francia, magyar
Extrák: ajánlók, előzetesek
Ár: 1800 Ft

Zsély Csilla

2007 szeptemberétől koptatom az ELTE-BTK filmes tanszékének padjait, és mint minden rendes bölcsész, én is igyekszem mindig (legalább) két lábbal a föld felett járni. Habár a filmezés gyakorlati oldala mindig is jobban foglalkoztatott (az amatőr filmkezdeményezéseket mostanra már szerencsére leváltották a kiforrottabb művek), 2009 őszén egy szép napon mégis az írásra adtam a fejem, és megpályáztam egy helyet az akkor épp munkaerő-frissítésen munkálkodó Filmtekercsnél. Azt pedig, hogy a filmezés és az arról való írás milyen békésen megfér egymás mellett, mi sem bizonyítja jobban, minthogy újabban már szorgosan igyekszem elsajátítani a sajtóakkreditációk minden csínját-bínját, mint a fesztivál rovat vezetője.

Filmek: Az animációs filmek iránti már-már beteges rajongásom talán életem első moziélményére, a Toy Story 1996-os megtekintésére vezethető vissza, a forma iránti lelkesedésem azóta töretlen, és újabban egy animációs blog elindításához vezetett. Egyébként nagyjából mindenevő vagyok, bár szívszaggató melodrámák, kaszabolós horrorok és zombifilmek kerüljenek. Abszolút kedvencként Tim Burtont említeném, A majmok bolygója kivételével.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com