Paolo Virzi filmje vígjátékként kínálja magát, valójában sokkal inkább egy elkeserítő szociológiai körkép a frissen diplomázott értelmiség munkapiaci esélyeiről. Az Előtted az élet kissé unalmas, legkevésbé sem vicces, de mindenképpen érdekes és elgondolkodtató.
Különösen ajánlott bölcséskarosoknak, akik esztétika vagy nyelvész diplomájukkal idehaza is gyakran végül egy gyorstalpaló átképzést követően egy multinál kötnek ki – hátha elgondolkodnak rajta, hogyan is maradhatnának mégis az elmélkedés talaján. Úgy tűnik, a helyzet Olaszországban sem rózsásabb: a filozófia szakon végzett Marta (Isabella Ragonese) azon kapja magát, hogy fél állásban egy call centernél dolgozik, miközben a lakásra valót baby sitterkedéssel teremti meg. Paolo Virzi Francesco Brunival közös forgatókönyvében remekül ábrázolja a saleses munka tipikus szereplőit, az ügynököket, a magukat földi istenségeknek gondoló főnököket és a bölcsész világból csak ideiglenes kuruccanást remélő értelmiségi fiatalokat. Az Előtted az élet filmként azonban nem igazán izgalmas, még ha számos érdekes – és talán sokak számára ismerős – helyzetet vázol is fel. Látszik, hogy Virzi jól ismeri ezt a világot, és van is róla mondanivalója – okosabb lett volna talán dokumentumfilmet forgatnia a témáról, úgy is átjöttek volna a gondolatok anélkül, hogy hiányolnánk a dramaturgiát.
Mert bizony ez a nagy gyengesége a filmnek. A történetnek nincs íve, főhősnőnk nem halad sehova, nincs fejlődés sem az ő, sem a mellékszereplők jellemében. Pillanatképet kapunk – ami megint csak visszamutat a dokumentumfilm irányába –, méghozzá egy igencsak kiábrándítót. Emberi játszmák, kisszerűség, hazugság és oppurtunizmus – Marta csak kapkodja a fejét ebben a világban, és bár egyértelműen elítéli azt, csak a körülmények késztetik végül arra, hogy igazi nemet mondjon rá. Isabella Ragonese szerethetően kelti életre Marta karakterét, még annak hiányosságait is elnézzük a kedvéért. Az alakításokkal alapvetően amúgy sincs gond, különösen Sabrina Ferilli remekel a nagyfőnök (Massimo Ghini) szeretőjének helyzetében vergődő kisfőnök szerepében.
Az Előtted az élet 117 perc – egyértelműen túl sok. A narrálásról nem is beszélve. Nem csak a film elején és végén kapunk egy kis vezetést, a mesélő az egész filmet végigpofázza állandóan kiszakítva a nézőt a film világából. Úgy tűnik, Virzinek kicsit megszaladt a tolla, lehet, hogy a producer rettegett, hogy három órás lesz a végeredmény, így a plusz egy órát ledaráltatták a hangsávban. Kár. Narrátor kuka, minusz 40 perc, dokumentumfilmes forma – és máris egész jó kis film lett volna az Előtted az élet… de így!
