Kritika

Mennyit bír el egy házasság? – Szörnyetegek

A Szörnyetegek Marius Olteanu nagyjátékfilmes debütálása, ami tavaly több jelölés mellett végül a Berlinale közönségdíját hozta el a fesztiválról. A román új hullám trendjébe illeszkedve Olteanu filmjébe társadalomkritika vegyül, azonban a szerző olyan témát boncolgat expliciten, amiről a román film eddig nem igazán beszélt.

A román új hullám két évtizedes diadalmenete alatt számos olyan film került fesztiválterítékre, amely nem csak a rendszerváltás előtti diktatúrát, de a posztkommunista ország látszólagos rehabilitációját is kritikus szemmel vizsgálja. Ezen történetek értelemszerűen társadalmi jelenségekre reflektálnak, a közintézmények mögött húzódó bürokráciára és korrupcióra. Így jártuk végig például a rendészet mizériáit (Rendészet, nyelvészet; Heidi) vagy az egészségügy vakfoltjait (Lăzărescu úr halála; Ne ölj). Marius Olteanu ezúttal egy olyan társadalmi problémát jár körül, ami nem a közterületeken folyik, hanem otthon, a négy fal között.

A Szörnyetegek kétségkívül úttörő alkotás témaválasztása révén, hiszen egy biszexuális férfi heteroszexuális házasságán keresztül mutatja be a román társadalom homofóbiáját.

Az elfogadás társadalmi szintű megtagadása így nem csak a homoszexuális férfi, de heteroszexuális felesége életét is romba dönti. Olteanu filmje érzékeny párkapcsolati látleletet nyújt, intim minimalizmussal, továbbörökítve az új  hullám dokumentarizmusát, ugyanakkor szokatlan stiláris megoldásokkal kiegészítve azt. Napjaink filmes dömpingjében pedig a Szörnyetegek legnagyobb dicsérete az, hogy ha nem lenne, hiányozna.

Dana (Judith State) és Arthur (Cristian Popa) fiatal házaspár, költözés alatt. A lakótelepi, szűkös otthonuk eladásra kész és új, modern lakásukba már nagyjából berendezkedtek. Mégsem dobja fel őket a nagy előrelépés. Dana feltehetőleg egy munkaútról tér vissza Bukarestbe, taxiba ül, de nem akar hazamenni. Órákon át kering az empatikus taxisofőrrel (Alexandru Potocean), akinek hatására Dana egyre többet árul el helyzetéről. Félmondatok, tekintetek alapján sejteni kezdjük, hogy Dana megcsalta férjét. Arthur eközben magányosan ténfereg az új lakásban, megpróbálja feleségét elérni, sikertelenül. Céltalan kocsizgatás után végül Alexnél (Șerban Pavlu) köt ki, akivel a Grindr-ön – az LMBTQ közösségeknek szánt – applikáción ismerkedett össze.

A film többszörös szerkezeti keret közé ékelődik be és ez a dramaturgiai felbontás mintegy a két főszereplő eltávolodását és izoláltságát reprezentálja. A Szörnyetegek Dana és Arthur egy napját jeleníti meg duplaperspektívával, három különálló fejezettel. Az első fejezet Danára, a második Arthurra, míg a harmadik egyszerre mindkettőjükre fókuszál. A szerkezeti tagolódás egy vizuális bravúrral bővül ki.

Dana, majd később Arthur fejezetét 1:1-es képarányban (kocka alakú képben) láthatjuk és amikor első ízben osztoznak a vásznon, a képarány 4:3-as nézetbe „tágul.”

A két típusú képarány közötti átállás több alkalommal megismétlődik annak függvényében, hogy a szereplők hangulata miként változik. A különös képi stilizáció, ami Xavier Dolan Mommy című filmjében aratott legutóbb nagy sikert, Olteanunál egy afféle mértékmutató eljárás. A beszűkülés a negatív érzetek spektrumát erősíti, az ebből kitörő nyitás kontrasztként a pozitív érzetek irányába nyújtózkodik. A cselekménnyel akaratlanul is párhuzamba vont 1:1-es képarány továbbá egy voyeurködő hatást is magáénak tudhat, a néző úgy érzi, mintha leskelődne a szereplők után.

A Szörnyetegek egyik vívmánya, hogy alapvetően egyszerű történetet mesél, viszont azt egyszerre komplex és visszafogott metódusokkal. Az új hullám eszköztárához híven hosszú beállításokkal és lassú tempóval operál. Bár megjegyzendő, hogy

az új hullám „prototípus” filmjeihez képest Olteanunál már több a vágás és kiváltképpen a kényelmetlenül intim közeliek használata.

A forgatókönyvet szintén jegyző Olteanu keveset beszélteti két főhősét és ez éppen a szószátyár mellékszereplők révén válik feltűnővé. Ezért is olyan fontos, amikor Dana vagy Arthur megszólal. A kettőjük közötti dialógusok mentesek a túlbeszéltségtől és még a bagatellnek tűnő mondatok mögött is esszenciális információmorzsák húzódnak meg. A film feszültsége elharapott szavakban, sokszor hétköznapi helyzetekben koncentrálódik, mindeközben kivonja a forgalomból a szentimentális fordulatokat. A rádöbbenések cseppet sem „látványosak”, csupán kifejezéstelen arcokat látunk, amelyek mögött a házasok egyre inkább összeroskadnak.

A minimalizmus esztétikája komoly kihívás elé állítja a színészeket, akik válaszként minden porcikájukban hitelesen adják karaktereiket. Az egyébként magyar származású Judith State valójában táncos-koreográfus és nem tanult színésznő (Cristi Puiu Sieranevadájában láthattuk még), ennek ellenére kivaló Dana szerepében. Cristian Popa szintén brillírozik Arthurként, akinek figurája finom, árnyalatnyi különbségekkel változik annak függvényében, hogy férjként, szeretőként vagy éppen unokaként jelenik meg.

Habár a házasságuk egy színjáték, Dana és Arthur igenis ragaszkodnak egymáshoz. Olteanu kapcsolatukon keresztül azt feszegeti, hogy egy házasság mennyi kompromisszumot bír el.

A szexuális beállítottság okozta összeférhetetlenség, a hűtlenség, a családalapításra vonatkozó ellentétes vélemények „elvileg” a házasság végét jelenthetné.

A gyakorlat ezzel szemben jóval bonyolultabb. Dana és Arthur így vagy úgy, de egy csapat. Házasságuk a biztonságérzet illúzióján alapszik, ugyanakkor a társadalmi elvárások nyomása is marasztalja őket a boldogtalan kapcsolatban. A végeláthatatlan őrlődések, megbocsátások és vétkek közé szorítva talán szörnyetegek lettek. Hazudnak maguknak, egymásnak, a szomszédoknak, mindenkinek. A tragédiájuk pedig az, hogy mindketten azt szeretnék, ha a színjátékuk igaz lenne.

Avatar

Farkas Boglárka Angéla

Farkas Boglárka Angéla a kolozsvári Sapientia EMTE fotó-film-média szakán végzett 2019-ben. Jelenleg a Sapientia mesterszakán filmtudományt hallgat, valamint a Babeș-Bolyai Tudományegyetem alkalmazott médiatudományok mesterszakán tanul. Írásai a ’tekercsen kívül a Filmtetten is megjelennek. Szereti a szerzői és az indie filmeket, továbbá nagy rajongója a coming-of-age történeteknek és a látványon túlmutató sci-fiknek.

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

Kilépve a karanténból, de még annak hatása alatt elkészítettük a VLOGtekercs Romantika és nevetés listáját! 12 olyan vígjátékot és-vagy romantikus filmet listáztunk nektek, amit azoknak is látniuk kell, akiket egyébként hidegen hagy valamelyik műfaj. Az egy tucat film között van tinikomédia, animációs film, kicsit alpári, vagy éppen visszafogottabb, de egészen abszurd mozi is, hogy az egész család kedvére válogathasson. Igyekeztünk az elmúlt húsz év filmterméséből válogatni, de volt néhány klasszikus darab, amit annyira a szeretünk, hogy muszáj volt feltennünk a listára. Ráadásul arra is figyeltünk, hogy mindegyik filmet megtaláljátok valamelyik hazai streaming-szolgáltatón!

Inkább elolvasnád?

 

  • Műsorvezetők: Németh Míra, Énekes Gábor
  • Vágó: Nagy Tibor
  • Főcím: Gyenes Dániel
  • Projektvezető: Nagy Tibor
  • Producer: Molnár Kata Orsolya