A film, amiben Jennifer Aniston sztriptíztáncosnőt játszik. Valószínűleg erről könnyebben beazonosítható kritikánk tárgya, mintha a történetét kezdeném el ecsetelni. Pedig az se rossz, sőt, még a poénok is a helyükön vannak. De hogy rövid időn belül csak arra a bizonyos vetkőzős képsorra fogunk emlékezni, az hétszentség.
Rawson Marshall Thurber (Kidobós – Sok flúg disznót győz) filmjében a kispályás fűdealer (Jason Sudeikis) kerül át más pozícióba, nevezetesen: drogcsempészet Mexikóból az Egyesült Államokba. Hogy minél kevésbé legyen feltűnő, maga köré gyűjt néhány szintén szerencsétlen, anyagilag megszorult arcot, hogy bűbájos amerikai családként átvizsgálás nélkül elhagyják a határt.
A dealer (Sudeikis), a sztriptíz táncos (Aniston), a hajléktalan (Roberts) és a szűz (Poulter) elindulnak és… mintha egy rossz vicc bevezetése lenne. A végeredmény viszont egész kellemes, sőt, egyenesen szórakoztató. Igazából csak a második felére durvul be, vagyis mutat egy-két jó ízlés határán túlmenő elemet, amit inkább ki kellett volna hagyni. Ezt leszámítva még a bonyodalmakat okozó, túlságosan is segítőkész és tapadós házaspárral (Kathryn Hahn és Nick Offerman) esik néha túlzásba, de a végén az ő jelenlétük is indokolttá válik. A lassan igazi csapattá összeálló álcsalád pedig remekül működik együtt. Néha Emma Roberts hajléktalan, lázadó kamaszával nem tudtam mit kezdeni; mogorva stílusával inkább kilógott, mint színesítette a gárdát.
Ezt a néhány kellemetlenséget leszámítva viszont tényleg szórakoztató a film – ami kezd egyre nagyobb szóvá válni egy vígjáték esetében. Egyestés kikapcsolódásnak tökéletes cinikus humorával, ám az tény, hogy néhány éven belül csak egy bizonyos vetkőzős jelenet fog élni a fejünkben a Családi üzelmekből.
