Kritika

Sztriptíz – Családi üzelmek

A film, amiben Jennifer Aniston sztriptíztáncosnőt játszik. Valószínűleg erről könnyebben beazonosítható kritikánk tárgya, mintha a történetét kezdeném el ecsetelni. Pedig az se rossz, sőt, még a poénok is a helyükön vannak. De hogy rövid időn belül csak arra a bizonyos vetkőzős képsorra fogunk emlékezni, az hétszentség.


Rawson Marshall Thurber (Kidobós – Sok flúg disznót győz) filmjében a kispályás fűdealer (Jason Sudeikis) kerül át más pozícióba, nevezetesen: drogcsempészet Mexikóból az Egyesült Államokba. Hogy minél kevésbé legyen feltűnő, maga köré gyűjt néhány szintén szerencsétlen, anyagilag megszorult arcot, hogy bűbájos amerikai családként átvizsgálás nélkül elhagyják a határt.

A dealer (Sudeikis), a sztriptíz táncos (Aniston), a hajléktalan (Roberts) és a szűz (Poulter) elindulnak és… mintha egy rossz vicc bevezetése lenne. A végeredmény viszont egész kellemes, sőt, egyenesen szórakoztató. Igazából csak a második felére durvul be, vagyis mutat egy-két jó ízlés határán túlmenő elemet, amit inkább ki kellett volna hagyni. Ezt leszámítva még a bonyodalmakat okozó, túlságosan is segítőkész és tapadós házaspárral (Kathryn Hahn és Nick Offerman) esik néha túlzásba, de a végén az ő jelenlétük is indokolttá válik. A lassan igazi csapattá összeálló álcsalád pedig remekül működik együtt. Néha Emma Roberts hajléktalan, lázadó kamaszával nem tudtam mit kezdeni; mogorva stílusával inkább kilógott, mint színesítette a gárdát.

Ezt a néhány kellemetlenséget leszámítva viszont tényleg szórakoztató a film – ami kezd egyre nagyobb szóvá válni egy vígjáték esetében. Egyestés kikapcsolódásnak tökéletes cinikus humorával, ám az tény, hogy néhány éven belül csak egy bizonyos vetkőzős jelenet fog élni a fejünkben a Családi üzelmekből.

Avatar

Polgári Lilla

Jelenleg elsős kommédiás mesterszakos hallgatóként az ELTE padjait koptatom. Két szenvedélyem van: a filmek és az írás, így e kettő kombinációjából indultam el az újságírói, de különösképpen a kritikusi pálya felé. Nem lehet elég korán kezdeni: családi beszámolók szerint 4 évesen a Schindler listáját néztem újra és újra, akkor még szerény (ám mai napig őrzött) VHS-gyűjteményünk egyikén. Ma már a sorozatok is jelentős szerepet töltenek be (izé, sok időt vesznek el); sok esetben vészesen függő lettem.

Filmek: vegyesen. Igyekszem bepótolni a klasszikusokat, bár ahogy haladok, kezdek rájönni, hogy arra egy élet is kevés. Legközelebb talán Tim Burton „korai” filmjei (a Nagy hallal bezárólag) állnak, valamint mindenféle kifordított mese (A herceg menyasszonya, Csillagpor, Leharcolt oroszlánok). A 3D-t nem szívelem, viszont általa a nagy vásznon tekinthetek meg filmeket, amik anno kimaradtak (Toy Story 1-2., Titanic, idén Jurassic Park). Mert minden moziban az igazi.

Add Comment

Click here to post a comment

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

A szuperhősök már ezerszer megmentették a világot a moziban. Mi a helyzet a tévével?

A VLOGtekercs ebben a hónapban a képregényadaptációk közül azokkal foglalkozik, amik nem a mozit célozzák. A tévében és a streaming-szolgáltatókon sorra érkeznek azok a képregényfeldolgozások amik valamilyen módon különlegesek, ráadásul nem csak saját kategóriájukban. A szuperhősök már meghódították a teljes popkultúrát, beleértve a kiképernyőt is, most megmutatjuk, hogyan!

Műsorvezető: Németh Míra

Szöveg: Vida László

Vágó: Nagy Tibor

Főcím: Gyenes Dániel

Projektvezető: Nagy Tibor

Producer: Molnár Kata Orsolya