Kritika

„Születési helye? Nem tudom.” – Szerdai gyerek

Szerdai gyerek (2015)

szerdai gyerek1Horváth Lili első nagyjátékfilmjében a Napszúrásból megismert Maja története folytatódik, habár Törőcsik Franciskát az amatőr Vecsei Kingára, Maja gyerekének nemét pedig lányról fiúra cserélték. Az intézetben nevelkedett leányanya története nemcsak Karlovy Vary kritikusainak elismerését nyerte el, hanem az enyémet is.

A 19 éves állami gondozott Maja sosem ismerte édesanyját, ám minden erejével azon van, hogy ő jó anya legyen: szerdánként ugyanabba az intézetbe jár vissza saját kisfiát látogatni, ahol ő is felnőtt. A négyéves Krisztián felügyeleti jogáért küzd, ám ahhoz biztos megélhetésre lenne szüksége. A szegény településen mikrohitel programot hirdetnek meg induló vállalkozásoknak, így Maja megnyithatja mosodáját.

Horváth Lili több kisfilmmel is bebizonyította már (Napszúrás, Uszodai tolvaj), hogy van érzéke a kitörési kísérletekkel tűzdelt nehéz sorsok bemutatásához. Ezzel a jó szokásával első nagyjátékfilmjében sem hagy fel, csupán fél óra helyett másfélre nyújtja a játékidőt. A filmben nemcsak a vállalkozóknak kínált hitel mikro, hanem a sava borsát adó jelenetek, mozdulatok finomsága is. A kisfiával játszó fiatal anya idillikus jelenetei, Maja és férje különösen durva kapcsolata, a mellékszereplőkön keresztül felvillanó elszegényedett település élete csak pár példa a film értékes pillanataiból.

szerdai gyerek2A Szerdai gyerek a maga finoman abszurd módján súrolja a Magyarországon ma oly divatos vállalkozásindítást is: az induló vállalkozásoknak kínált mikrohitel program során, ahogy Böbe (Németh Annamária imádnivaló alakításában) megfogalmazza: „adnak egy fényképes igazolványt, és már vállalkozó is vagy”. A művelődési ház romjain nyíló mosoda ünnepélyes megnyitóján nemzetiszínű szalag helyett egy mosógép ünnepélyes elindításával tapsolják meg magukat azok, akik az imént gördültek be Audijukkal – arra a településre, ahol nemcsak mosógépe, de munkája sincs senkinek. Az abszurdum tovább fokozódik: a mosoda mellett nyitnak még egy turkálót és egy internetkávézót is, ami a Besence Open című kiváló dokumentumfilmhez hasonlóan felveti a kérdést: valóban égető szükség van internetkávézóra/teniszpályára egy olyan helyen, ahol elfojthatatlanul nő a munkanélküliség?

Olvasd el a film rendezőjével, Horváth Lilivel készített interjúnkat is

A szereplőgárda a mellékszereplőkkel együtt nagyon erős – talán éppen csak az amatőr főszereplő Vecsei Kinga hangjában van valamivel több megjátszott dac, mint amennyi kellene, ám arcjátékával sikerül helyrebillentenie a dolgokat. A Jánost alakító Thuróczy Szabolcsot szerencsére mostanában rengeteg filmben és sorozatban látni, hiszen gond nélkül formálja meg a kitörni próbáló kisgengsztert (Aranyélet) vagy a jólelkű mikrohitelest. A kis Krisztiánt játszó Kovács Ede pedig szótlan szerepe ellenére simán levette a közönséget a lábáról.

A kitörni képtelen, nehéz sorsú szereplőket bemutató filmek sose végződnek jól, sőt, minden egyre rosszabb lesz. Ám kivételesen boldogan jöttem ki a moziból: Horváth Lili nemcsak szereplője a magyar filmgyártásnak, de jobbra is fordítja annak sorsát.

Piller Mónika

Piller Mónika az ELTE-n végzett filmelmélet és filmtörténet, illetve dán szakon. Szakdolgozatát az izlandi filmek és a globalizáció témakörében írta. Specializációja a skandináv film, a dokumentumfilm és az animációs film. Jelenleg a Magyar Televíziónál dolgozik szerkesztő-riporterként.