Kritika

Szuperhős-kövület – Tarzan legendája

tarzan_legendaja_4Mint Burroughs egy sokadik regénye a sorban, ez a Tarzan inkább viktoriánus paródia lett, semmint valódi hős (pláne valódi ember).

Tarzan! Az egyik legismertebb hős, számtalan könyv és film szereplője, férfiideál… antikvitás, szuperhős-kövület, egy másképp gondolkodó kor szüleménye. No persze: miért pont őt ne élesztenék fel? Nyáron érkezik egy új Ben-Hur is: semmi sem érinthetetlen.

Tarzan romantikus szerzemény. Edgar Rice Burroughs, akinek a marsi John Cartert is köszönhetjük, kalandregény-szereplőnek írta meg őt, de attól még a viktoriánus értékrend elválaszthatatlanul rátapadt. Fő vonása a naivitás – írja elemzésünk, és ez még a hiperlátványos, gyarmatpolitikával teli 2016-os filmben is nyilvánvaló.

A film szerencsére nem eredettörténet. A felnőtt Lord Greystoke-ot intrikus rossz- és jóakarói visszacsábítják Afrikába; ahogy halad befelé a kontinensen, úgy vetkőzi le a lord ruházatát és ölti fel a dzsungel urának vadságát. A háttérben kegyetlen gyarmati játszmák folynak. És e játszmák között Tarzan, mint egy proto-Superman, mint egy erkölcsi kétségek előtti lény, konokul és naívan és rezzenéstelenül halad előre a maga céljaiért, kétség és félelem nélkül, emberség nélkül: nem annyira mint egy szuperhős, inkább mint egy robot. (És főleg Jane megmentéséért. A megmentésre váró nő éppen a legprimitívebb toposz ebben a filmben.)

tarzan_legendaja_5A 2016-os Tarzant szuperhősnek álmodták meg – ezt nyilatkozta megformálója, Alexander Skarsgård és például a producer, David Barron is. Csakhogy Tarzan nem szuperhős. A fekete-fehér Tarzan-filmek korában még annak számított, a mai szuperhősöknek viszont repülő páncélja, denevérbarlangja, lézerszeme, öngyógyító képessége meg adamantium csontjai vannak – és légió a nevük, elárasztották a világot, már a dekonstrukciójuk is öreg. Tarzan pedig indán leng és kiabál.

De ennél is sokkal fontosabb, hogy az élet kiszabott útján határozott léptekkel, helyes döntésekkel járó férfi rettentően 19. századi konstrukciónak hat a vásznon. Akinek nincsenek belső rezdülései, az ma már nem is hat emberinek. Tarzannak egy új generációt kellene meghódítania, de üresek azok a hatalmas kezei.

tarzan_legendaja_1Szerencse, hogy Alexander Skarsgård formálja meg. Így legalább menti egy kiváló színész a figurából, ami menthető: Skarsgård finom játéka képes valamennyi élettel megtölteni ezt a műanyag akciójáték-figurát. No és ő a legjobb kinézetű szuperhős valaha; Schwarzenegger sem volt ekkora férfitökéletesség fénykorában (és Skarsgård persze félmeztelenül tölti a film felét).

A produkció olyannyira belesimul a nyári-szuperhősfilm-áradatba, hogy átvette a modern szuperhős-trend legmeghatározóbb jellemvonását is: a kényszerrealizmust. Minden eseménynek politikai hátteret fest. Tarzan mancsait ortopédiailag megindokolja. Véges-végig a hihetőség és a fantázia határán táncol, és az eredmény sajnos mindkettőt gyengíti: a fantázia túl lapos (alig akad dzsungel-akció, amit pedig várnánk egy Tarzantól), a realizmus meg… az megmarad ízesítésnek, de célként nem veszik komolyan (mint a szuperhős-filmek általában). Ez nem csak esztétikai-elméleti fanyalgás a részemről: egyszerűen nincs mit csodálni a filmben. Egyszer sem kelti fel a néző lelkesedését, pláne nem aggodalmát.

tarzan_legendaja_2Skarsgårdon és a kiváló főgonoszt alakító Christoph Waltzon kívül egy dolog érdekes a filmben: a gyarmatpolitikai hátteret kiválóan ábrázolja. (Enyhe spoilerek a bekezdésben – semmi olyan, amit az első negyedórában ki ne lehetne találni, és semmi olyan, ami fontos lenne a kritikához.) A 20. század fordulóján II. Lipót belga király egy horrorbirodalmat hozott létre Kongóban: a király egyike volt a történelem szörnyeinek, egy Hitlerrel és Sztálinnal összevethető démon, aki sztenderd módszerként alkalmazta a gyerekek csonkítását, ha egy falu nem teljesítette a kényszermunkaként kiszabott guminedv-kvótát – és gigantikus magánbirodalmat épített fel: a teljes Kongó-vidék, egy európányi térség volt a birtoka, személyesen. A bukását a közvélemény okozta. Lipót egy árva hírfoszlányt sem engedett ki Kongóból (éppen a horrorisztikus módszerek miatt), ami természetes módon felkeltette a világ érdeklődését (Lipót nem volt okos diktátor), és egy angol tényfeltáró expedíció végül napvilágra hozta, mi zajlik Afrika közepén. Kongóért a világ első jelentős emberjogi mozgalma indult meg (Mark Twainnel és Arthur Conan Doyle-lal), a király pedig kénytelen volt kontinensnyi magánbirtokát átadni a belga parlament kezelésébe. A Tarzan legendájának alapvető történetíve tehát stimmel. És sok kis részlet is: tényleg a Maxim géppuska volt a gyarmatosító hatalmak legfőbb érve; akkora hadtörténeti kultusz alakult ki körülötte, ami igazolja filmbeli prominens szereplését.

Ha egy Tarzan még Lipót uralkodásának elején megállította volna a folyamatot, nagyon sok ember élete menekült volna meg. Bárcsak jobban megvilágítaná a film, mi minden forog kockán ebben a történetben! Kellett volna bele még egy kis sötétség, csak hogy érzékelni lehessen a veszély mértékét. Az talán ellensúlyozta volna a hektikus kalandot, az érdektelen karaktereket.

A film csomó hibája egyszerűen az igénytelenségből következik: a lapos történet, a sablonos veszélyek és megoldások, az élettelen figurák megegyeznek a random nyári blockbuster (és a sorozatgyártott random viktoriánus kalandregény) jellemző hibáival. De a legfontosabbak ezúttal döntésként alakultak így: Tarzan belesimítása a szuperhős-trendbe, a fantázia és a realizmus egymást gyöngítő összemosása elkerülhető lett volna. A sokkal jobb A dzsungel könyve idén tavasszal nem csinált realista hőst Maugliból, a másik híres erdő-nevelte vademberből (mondjuk Kipling könyve sokkal szebb nyersanyag a fantázia számára). A Tarzan legendája végül is a kockázat-kerülés taktikájának áldozatává vált: nem olyan lett, mint Burroughs első, híres kalandregénye, inkább olyan, mint a sokadik – ahol az áradat már elfáradt, és eltűnt belőle a fantázia és az igényesség.

[author_bio author=”havasmezoi”]

Havasmezői Gergely

Havasmezői Gergely

Havasmezői Gergely a Filmtekercs egyik alapítója. Történészként és újságíróként végzett, kommunikációs doktoriján dolgozik. Specializációja a film- és mozitechnika, a sci-fi és a társadalmi problémákkal foglalkozó filmek.

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

Kilépve a karanténból, de még annak hatása alatt elkészítettük a VLOGtekercs Romantika és nevetés listáját! 12 olyan vígjátékot és-vagy romantikus filmet listáztunk nektek, amit azoknak is látniuk kell, akiket egyébként hidegen hagy valamelyik műfaj. Az egy tucat film között van tinikomédia, animációs film, kicsit alpári, vagy éppen visszafogottabb, de egészen abszurd mozi is, hogy az egész család kedvére válogathasson. Igyekeztünk az elmúlt húsz év filmterméséből válogatni, de volt néhány klasszikus darab, amit annyira a szeretünk, hogy muszáj volt feltennünk a listára. Ráadásul arra is figyeltünk, hogy mindegyik filmet megtaláljátok valamelyik hazai streaming-szolgáltatón!

Inkább elolvasnád?

 

  • Műsorvezetők: Németh Míra, Énekes Gábor
  • Vágó: Nagy Tibor
  • Főcím: Gyenes Dániel
  • Projektvezető: Nagy Tibor
  • Producer: Molnár Kata Orsolya