Fókuszban Kritika

Egy mérgező szerelem torz tükre – Szuvenír

A Szuvenír elnyerte a Sundance legjobb, nem amerikai filmnek járó díját, a sikerben pedig fontos szerepe volt Tilda Swinton és lánya, Honor Swinton Byrne közös és kifogástalan játékának. Joanna Hogg önéletrajzi ihletésű filmje hétvégén a miskolci CineFesten is versenybe szállt…

Julie (Honor Swinton Byrne) megismerkedik az idősebb, külügyminisztériumban dolgozó Anthonyval (Tom Burke), aki bevezeti a lányt az „elitek világába”, hogy első filmjével boldogulni tudjon. Az alaphelyzet csak látszólag egyszerű, a Szuvenír cselekménye ugyanis három főbb szálon fut. Egyrészt őszintén és markánsan, de semmiképp sem harsányan mutatja be a ’80-as évek Angliájának elitjét és annak álszentségét; hasonlóképpen dolgozza fel a pályakezdő nők helyzetét is egy olyan szakmában – jelen esetben a filmvilágban –, amelyet férfiak uralnak. De a leghangsúlyosabb és erőteljesebb mégis a szerelmi szál, vagyis Julie és Anthony viszonyának romlása és tragikuma. Míg az első két téma mintha (csendes, mégis feszült és fontos) háttérzajként lenne jelen, addig a mérgező párkapcsolat ábrázolása rettentően érzelemdús és torokszorító.

Az angol értelmiség és elit górcső alá vétele nem áll messze Hogg korábbi műveitől (Archipelago, Exhibition) sem. A rendezőnő kedvelt témái közé tartozik a kiváltságos, jómódú családok valamely kisiklott életű tagjának bemutatása. A Szuvenírben ezt a szerepet a drogfüggő Anthony veszi magára, akit Julie szemszögén keresztül ismerünk meg.

Hoggot már pályája legelején érdekelték a saját környezetükön, a saját társadalmi helyzetükön kívül álló figurák történetei,

ami azért érdekes információ, mert a női főszereplőre tekinthetünk a rendezőnő pályakezdő énjeként is. Hogghoz hasonlóan Julie élete első filmjében (amit a filmen belül forgat) sem saját, hanem mások tapasztalatairól akart filmet készíteni. Többen kritizálják is emiatt, ám Julie mindenáron ki akar lépni az önmaga által megélt, szűk környezetből – és felmerül a kérdés: vajon Joanna Hoggal is ez volt-e a helyzet, és vajon akkori szerelme vezetett ahhoz, hogy pályája során központi motívum maradjon a „kisiklottak” témaköre? Ez esetben a Szuvenír lenne a „magyarázat” az életmű kulcsfontosságú tematikájára is.

Azáltal viszont, hogy Anthony nem csupán mint Julie szerelme jelenik meg, hanem mint „felkarolója” is, más fontos kérdések is felmerülnek. Olybá tűnik, hogy a ’80-as években egy férfi pártfogó segítsége, valamint a „felsőbb körökbe” való bekerülés nélkül egy fiatal női rendezőnek esélye sem volt a javarészt férfiakkal telezsúfolt filmszakmában. A filmvilágban való elhelyezkedés nehézségeit Julie saját tapasztalatain keresztül látjuk megelevenedni, problémája azonban nemcsak személyes, hanem általános jelenség is, hiszen ezen tapasztalatok általában véve kiterjeszthetők a pályájuk elején álló, filmszakmában (vagy bármilyen férfiak uralta területen) bizonyítani vágyó nőkre is. És hiába játszódik a Szuvenír a ’80-as években, a női önérvényesítés terén majd’ negyven évvel később sem mutatkoznak óriási különbségek. A film sikerének titka tehát a téma aktualitásában is keresendő.

De a Szuvenír rávilágít arra is, hogy a beleszületés az elitbe még nem garancia a valóban „jól élt” életre, maximum annak látszatára.

A ’80-as évek Angliájának elitjét csendes eleganciával, ugyanakkor nem titkolt ellenszenvvel mutatja be;

tagjait túldíszített  szalonokban, méregdrága ruhákban mutatkozó, sikeresnek tűnő emberekként (emiatt is fontos aspektus, hogy Anthony a külügyminisztériumban dolgozik) látjuk viszont, akik semmiért nem sajnálnak pénzt kiadni. Ám ami a film igazi erénye, hogy megmutatja a felszín alattit is azáltal, hogy látjuk Anthony négy fal közötti viselkedését: eleinte csak pénzt kér kölcsön Julietól, majd meg is lopja, látjuk az elvonási tüneteit, az önmagából való teljes kifordulást, illetve a folyamatot is, ahogyan egyre jobban kiesik az emberekkel való kommunikáció és az alapvető szociális viselkedés gyakorlatából. Anthony két nagyon fontos szerepet is magában hordoz: egyrészt az elit „negatív képviseletében” jelenik meg, másrészt Julie őszinte szerelmének megtestesítőjeként.

A film nagyon izgalmasan mutatja be azt a folyamatot, ahogyan Julie fokozatosan jön rá a férfi szenvedélybetegségére; eleinte néhány zúzódást vesz csak észre a karján, ám (kissé naiv butasággal) még nem gyanakszik semmi rosszra. Később Anthony meg is lopja. Ám még ez a tett sem intő jel számára, mert Julie a legtisztább szerelmet érzi iránta, amit még a férfi (ijesztően hitelesen és torokszorítóan ábrázolt) rohamai sem tudnak kiapasztani. A mérgező párkapcsolat ábrázolásában egyébként a film mutat némi párhuzamot a tavalyi év egyik sikerfilmjével, a Csillag születik című produkcióval is.

Nézőként nehéz (lenne) megérteni a lány érzéseit, ám a kifogástalan színészi játéknak köszönhetően át tudunk érezni egy olyan szituációt, amelyet egyébként ép ésszel biztosan nem tudnánk megérteni.

Ezen a ponton fontos megemlíteni Tilda Swintont, aki Julie anyját játssza (és aki a valóságban is Honor Swinton Byrne édesanyja),

és aki eleinte ellenzi a mérgező párkapcsolatot, majd fokozatosan belátja, hogy nem tud tenni a lánya érzései ellen, így inkább próbálja megérteni őt és szép lassan a lelki támaszává válni, ám erre a szintre csak a film legvégén képes eljutni. Byrne színészi alakításának köszönhetően pedig megismerjük azt a pályakezdő, kissé elveszett és nagyon bizonytalan, fiatal lányt, aki életében először úgy érzi, valaki megérti (érdekes kérdés, hogy vajon a „megérti” vagy a „felkarolja” a helyes kifejezés ide), épp ezért képtelen kiszeretni abból a valakiből.

A Szuvenír semmit nem tálal szájbarágósan, tele van viszont apró utalásokkal és képi szimbólumokkal, amelyek hozzátesznek a film mondanivalójához.

Kulcsfontosságú szerepet kap például a film plakátján is megjelenő tükörmotívum.

Egyrészt az elit kettősségét jelzi, jelen esetben Anthony nyilvánosság felé mutatott, illetve valódi (a tükörben látható, a felszín alatti) arcát. Szintén fontos szerepet kap Julie és Anthony kapcsolatának alakulásában: eleinte, szerelmük viszonylag problémamentes szakaszában még az ép tükör előtt vacsoráznak, ám a film – azaz viszonyuk – végéhez közeledve a tükör már be van törve. De a kisebb különböző jelentések mellett a Szuvenír egésze is tekinthető egyfajta tükörnek, ha Hogg önéletrajzi ihletésű alkotásaként tekintünk a filmre.

A Szuvenír komoly értéket képvisel a kortárs filmművészetben: úgy visszafogott, csendes és érzékeny film, hogy közben személyes és határozott véleményt fogalmaz meg aktuális témákról, amiket nagyon sokan és sokféleképpen dolgoztak már fel. Joanna Hogg azonban lépett egy merészet, és úgy döntött, hogy kiabálás nélkül lesz hangos.

Németh Míra

Németh Míra

Németh Míra 2019-ben csatlakozott a Filmtekercs csapatához. Miután látta az Amélie csodálatos élete című filmet, 12 évesen dönött úgy, hogy filmekkel fog foglalkozni. Azóta „mindenevő”: szerzői filmeket, blockbustereket, dokumentumfilmeket egyaránt szívesen fogyaszt, különösen kedveli a sajátos rendezői szemléletet, az abszurd humort és a társadalomkritikát a filmekben.

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..