Kritika

Hulló csillag – Tammy Faye szemei

Énekesnő, televíziós prédikátor, édesanya, megcsalt és félrelépő feleség. A bővölködés egyházának hírnöke, Isten szószólója, szélhámos, LMBTQ-ikon. Tammy Faye-t sokféleképpen lehet jellemezni, de vajon milyen lelket rejtenek ténylegesen Tammy Faye szemei?

Magyarországon nincs komolyabb beágyazottsága a televíziós prédikációnak, de az Egyesült Államokban kiemelkedő kulturális jelenség. A televíziót mint médiumot az ’50-es években fedezték fel maguknak különféle felekezetek, de a műfaj felemelkedése a ’60-as években kezdődött. A CBN-t (Christian Broadcast Network) a baptista Pat Robertson alapította, és ahhoz, hogy elnyerje a mai formáját, nagyban hozzájárult egy prédikátor házaspár, Jim és Tammy Faye Bakker is.

A Bakkerék, ahogy sokan a csatornánál, a prosperitás teológiáját hirdették. A bővölködés egyháza szerint Isten nem nélkülözni teremtett minket: a pénzügyi jólét az ő szeretete, az ő ajándéka nekünk. És az Úr természetesen elhalmozta szeretetével a prédikátorokat! A Bakkeréket felvetette a pénz, a sikertörténet azonban botrányba fulladt. Jim Bakkert le is tartoztatták, amihez egyrészt egy nemi erőszak vádja vezetett, másrészt a befolyó adományok öncélú felhasználása – ezeket a Heritage USA-re fordították, ami afféle keresztény Disneyland volt.

A Bakker házaspár bukása ugyanúgy a kamerák kereszttüzében zajlott, mint az életük, ám az események értelmezésének kísérletével azóta sem hagytak fel. A férj még épphogy csak börtönbe vonult, amikor 1990-ben már el is készült a Kegyvesztettek Kevin Spacey-vel és Bernadett Petersszel. Tammy Faye történetét több dokumentumfilm is feldolgozta a rákövetkező évtizedben, Michael Showalter életrajzi drámája is az egyik ilyet veszi alapul.

A Tammy Faye szemei (The Eyes of Tammy Faye) még a címét is kölcsönveszi Fenton Bailey és Randy Barbato munkájának, amit egyébként a drag queen RuPaul narrált.

RuPaul jelenléte egyébként nem valamiféle fricska egy vallási fundamentalistának: Tammy Faye meglepően haladó szellemiségű volt a közegéhez képest, ami csak még megosztóbbá teszi a személyiségét. Ennek egyik legjobb példája, amit Showalter is kiemel a filmjében, amikor a talk show-jába meghívott egy AIDS-es, meleg papot. Lehetne ennél megbotránkoztatóbb kombinációit kitalálni egy keresztény műsorba?

Tammy Faye Bakker karakterét megannyi szerepe miatt számtalan irányból lehetne elemezni. A férje mellett ő is vastagon kivette a részét a prédikációból, de saját ambícióit követve énekesnőként is helyt állt. Kétgyermekes anya volt, ugyanakkor nem volt hű feleség. A büntetőeljárások főként Jim Bakkert érintették, de Tammy Faye is élvezte az adományokból befolyó gazdagságot és kettejük különleges életvitelét. Ugyanakkor lehet, tényleg őszintén is hitte, hogy Isten szavait közvetíti. Mit kezdett hát ezzel az összetettséggel Showalter és Abe Sylvia forgatókönyvíró? Jószerével semmit.

Ehelyett szolgai módon, lépésről lépésre, évről évre felsorolják a címszereplő életének állomásait.

Láthatjuk az édesanyja válása miatt megbélyegzett gyerekkorát, bimbózó szerelmét Jim Bakkerrel, a házasságukat. Azt, hogyan lépnek elő utazó prédikátorból tévés prédikátorrá, a The 700 Club és a The PTL Club műsorokat, majd a botrányokat és a széthulló életüket. A film olyan, mint egy iskolai felelet: egy adat sem marad ki belőle, ennél több azonban nincs benne.

Pontosabban, nem lenne, ha nem Jessica Chastaint látnánk a címszerepben, aki A segítség és a Zero Dark Thirty – A bin Láden-hajsza után ismét az Oscart célozhatja. A Tammy Faye szemei általános semmilyensége ellenére ő tényleg képes élettel megtölteni azokat a bizonyos szemeket. Jelenléte megkerülhetetlen az egész film alatt. Lendülettel, bájjal, naivitással és tűzzel formálja meg a Betty Boop hangú nőt, aki képes egyazon időben csak sodródni az eseményekkel és mégis a saját akaratához igazítani azokat.

Az alakítása a legjobb mégis a stáblista előtti utolsó percekben lesz, amikor a megtört, élete romjain álló Tammy Faye-t láthatjuk.

Jim Bakkert Andrew Garfield kelti életre kellő mézesmázossággal – nehéz eldönteni róla, hogy valódi elragadtatást látunk részéről vagy alaposan felépített szélhámosságot. Számtalan alkalmunk nyílik rá, hogy bepillantsunk a Bakkerék toxikus házasságába, ennek ellenére mégis olyan, mintha a két színész csak egymás mellett létezne és nem egymásra reagálna. A kettejük közötti egyensúlyt az is torzítja, hogy Tammy Faye-jel ellentétben Bakker bűnei felett nem huny szemet a film. Nehezen hihető, hogy a nő tényleg ennyire fogalmatlan lett volna az életük visszásságait illetően – és ez alól az sem mentheti fel, hogy felszólalt a korszakban elnyomottak mellett.

Michael Showalter nem ítélkezik a drámájával, és ugyanakkor voltaképpen alig mutat fel valamit, ami igazolná létjogosultságát. A történelem előtt Tammy Faye régen nem az a vinnyogó hangú nő már, akiből viccet csináltak nevetségessé fokozódó sminkje és folyton szétsírt szemfestéke miatt – többek között épp az a dokumentumfilm tett sokat az ő utólagos megértéséért, amit a rendező is alapul vett. Showalter csak felmondja az életrajzát. A Tammy Faye szemei arra jó, hogy (ha másnak nem) Jessica Chastainnek és a remek sminkért felelős stábnak ugródeszkát jelentsen az Oscar-díjhoz.

Vida László

Vida László a Debreceni Egyetem kommunikáció- és médiatudományi szakának újságíró specializációján végzett. Szakterülete a sci-fi, a fantasy, a képregényfilmek és bármi, aminek videojátékokhoz van köze.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!