Kritika

Technicolor lovagregény – El Cid

A ’60-as évek elején (többek közt a Ben Hurnak köszönhetően) ismét divatba jöttek a nagyszabású, drága kosztümös filmek. A stúdiók még mindig az efféle látványosságokkal igyekeztek visszacsalogatni a nézőket a hűs mozitermekbe. Samuel Bronston producer független vállalkozásban, amerikai-angol-olasz koprodukcióban két színes, szagos filmeposzt készített ekkor, mindkettőt Anthony Mann rendezésében. Ezek közül első az 1961-es El Cid, mely a címbeli, 11. századi honvédő spanyol lovag legendáját meséli el.

A film

Vérbeli kalandfilmmel van dolgunk, mégpedig abból a fajtából, ami nem filozofál sokat. A cselekmény olyan egyszerű, amilyen csak lehet, a karakterek pedig klasszikus vágású fekete-fehér figurák. Az oroszlánszívű, hatalmas erejű, ám mégis könyörületes főhős a lovagi eszmények megtestesítője, aki felesküdött a jó védelmére, és még ellenségeivel szemben is mindig igazságos – afféle kora középkori Superman-figura. A nép hősként tekint rá, és sokan még akkor is mellette törnek lándzsát, mikor a király kiátkozza őt Spanyolországból.

A film nagyrészt tehát Rodrigo de Bivar, alias El Cid lovag felemelkedését és diadalát meséli el, a látványos lovagi párbajok, karddal és lóháton vívott csaták közé pedig a háttérben meghúzódó intrikákat, és természetesen egy romantikus szálat is beiktatva.

Érdekes, hogy nagyszabású filmeposzhoz képest nem kapunk hatalmas sztárparádét. A film nyilvánvalóan a két főszereplő sztár, a Ben Hurral örök matinéklasszikussá avanzsált Charlton Heston és az ekkor még igen fiatal olasz szépség, Sophia Loren (aki egy évvel később Oscar-díjat nyert az Egy asszony meg a lánya főszerepéért) kettősére épít. Mellettük nagyjából alig jut hely a főként karakterszínészekből álló szereplőgárdának. Két színészt emelhetünk talán ki: egyikük a dinamikus Herbert Lom, ő azonban az ördögi muzulmán dzsihádvezér szerepében nagyjából ötpercnyi játékidőre korlátozza magát, másik pedig a zsarnok királyt alakító fiatal John Fraser.

Bronston semmit sem bízott a véletlenre, igyekezett minél több zöldhasút beleölni a produkcióba. A 70 mm-es nyersanyagra rögzített színes, szélesvásznú felvételek szépek, mozgalmasak, bár helyeként (főként a mai szemnek) zavaróan hathat a papírmasé díszletek láthatóan mesterkélt volta, mely éles ellentétben áll a külső felvételek megnyerő tájképeivel.

Mann rendezése profi, ügyes iparosmunka. Akciójeleneteket mindig is tudott rendezni – ez főként westernjeiben látható igazán –, a bensőségesebb szegmensek esetében kevésbé rutinos, mégis profin megoldja őket. Továbbá a rendező westernjeit juttatja az ember eszébe a csaták erőszakossága is, melyek során gyakran véres kardpárbajoknak lehetünk szemtanúi.

Igazi matinéfilmmel van tehát dolgunk, melytől mindent megkapunk, amire egy bő két és félórányi kalandos kikapcsolódáshoz szükségünk van, de ennél semmi többet. Aki szereti az efféle klasszikus filmmeséket, az nem fog csalódni.

A lemez

A Fantasy Film kiadványa eléggé szegényes. Extrák egyáltalán nincsenek, egyedül a menü az, ami szépre sikerült. A film képe viszont hagy kívánnivalót maga után – elég elrongyolódott kópiáról lett bedigitalizálva, mindennemű felújítás nélkül. A szép technicolor színek így leginkább fakó, szürkés árnyalatban jelennek meg a képernyőn. Kár érte.

El Cid
színes, olasz-amerikai-angol történelmi kalandfilm, 182perc, 1961

rendező: Anthony Mann
író: Fredric M. Frank
forgatókönyvíró: Fredric M. Frank, Philip Yordan
operatőr: Robert Krasker
jelmeztervező: Veniero Colasanti, John Moore
zene: Rózsa Miklós
producer: Samuel Bronston
látványtervező: Veniero Colasanti
vágó: Robert Lawrence

szereplő(k):
Charlton Heston (El Cid)
Sophia Loren (Jimena)
Raf Vallone (García Ordóńez gróf)
Frank Thring (Al Kadir)
John Fraser (Alfonso herceg)
Gary Raymond (Sancho herceg)
Massimo Serato (Fanez)
Michael Hordern (Don Diego)
Ralph Truman (Ferdinand király)

Imdb

A DVD megjelenése: 2011. 06. 14.
Szinkron nyelv: magyar DD 2.0, angol DD 2.0
Ár: 1029 Ft

Rudolf Dániel

Nem is tudom mikorra vezethető vissza a film iránti érdeklődésem (értsd szenvedélyes rajongásom), talán valamikor ovis koromban történt először, hogy éles kritikusi szemmel elemeztem a Gumimacik aktuális epizódjait. Azóta sok víz lefolyt a Dunán. Jelenleg az ELTE bölcsészkarán tanulok filmtudomány mesterképzésen, korábban kommunikáció szakon végeztem a Kodolányi főiskolán, és időközben diákzsűriztem is pár filmfesztiválon.

Filmek: Elsősorban a filmtörténet és a klasszikusok érdekelnek, ezen belül bármi, Bergmantól a B-noirokig. „Emberi gyengeségemnek” a klasszikus Star Trek sorozat iránti rajongásomat tartom.

Add Comment

Click here to post a comment

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Podcast

Hirdetés

Hirdetés