Kritika

Emberi erózió – Tegnap

Kenyeres Bálint első nagyjátékfilmje, a Tegnap 2018-ban a Locarnói Filmfesztiválon debütált. Idén a 3. Zsigmond Vilmos Nemzetközi Filmfesztiválon is megmérettette magát a versenyprogramban. A szegedi fesztiválon a filmeket elsősorban az operatőri munka szempontjából vizsgálják – így felhívva a figyelmet a sokszor elfeledett társalkotóra. A Tegnap ilyen szempontból nem szégyenkezhet: Fillenz Ádám képei a film egyik legerősebb aspektusát képviselik.

Kenyeres Bálint, aki korábban csak rövidfilmeket rendezett (mint a Before Dawn vagy A repülés története), 2018-ban mutatta be első nagyjátékfilmjét, a Tegnapot. Méghozzá nem is akárhol, hanem a 71. Locarnói Nemzetközi Filmfesztiválon. Igazi nemzetközi projekt volt, nemcsak a Filmalap támogatta, de a magyarokon kívül francia, német, holland, svéd és marokkói produkciós cégek is részt vettek a film elkészítésében. Idén pedig indult a 3. Zsigmond Vilmos Filmfesztivál versenyprogramjában is.

A Tegnap nem könnyen emészthető film, holott elsőre egyszerűnek tűnik a története. Victor Ganz sikeres üzletember, a világban szinte mindenhol vannak jól működő vagy most épülő vállalkozásai. Az egyik építkezés elakadása viszi Afrikába, aminek a megoldása az arrogáns férfi számára könnyed ujjgyakorlatnak tűnik: csúsztat egy kis pénzt egy helyi miniszter zsebébe, és minden el is van rendezve. Csakhogy ehhez a távoli országhoz egy múltbéli kaland köti, és ahogy annak az üldözésére indul, testét és lelkét lassan felemészti a már sok titkot elnyelő sivatag.

Nagyon sok áll vagy bukik a Tegnap főszereplőjén, hiszen mellékszereplők egész armadája ide meg oda, a fókuszban végig egyedül Ganz van, vagyis az őt megformáló Vlad Ivanov. A román színész (aki egyébként ugyanabban az évben a Napszálltában is szerepelt) egyáltalán nem okoz csalódást. A lényéből egyszerűen árad a konok felsőbbrendűségtudat – kezdve onnan, amikor a film elején flegmán futópadot vitet a luxuslakosztályába, egészen odáig, hogy minden veszély ellenére sem dobja be a törölközőt, állhatatosan kajtat a nő után, akit egykor szeretett.

Ganz nem szerethető főhős.

Arroganciája hamar elidegeníti a nézőtől, amit csak fokoznak a cselekedetei. Minél jobban elmerül a keresésben, annál távolabb sodródik a valóságtól és a nézőktől. Szinte zombiként, mereven mozog, sokszor egy arcvonása sem rezdül, de mindez nem a színészi játék hiányát jelenti. Ivanov apró nüanszokkal kelti életre a múltjáért mindent (még a józan észt is) hátrahagyó férfit. Az üzletember lassan teljesen beleőrül a nő keresésébe, és nem is bírja feldolgozni, amikor szembesül az igazsággal.

Amikor Ganz elkezdi a kalandját, még talán megértjük, hogy mit miért csinál. Szeretett egy nőt, most pedig az emlékek visszatérnek hozzá, ezt remekül szimbolizálja a kezébe akadó, maréknyi polaroid kép, amelyek megörökítették az együtt töltött napokat. Talán furcsa lehet, hogy még a feleségének is hazudik róla, de ki vallana telefonban egy régvolt kapcsolatáról? Ganz azonban nem engedi el a nő emlékét, pláne, hogy egyre többször véli megpillantani valahol – az utcán, egy tükörben stb. Ahogy megpróbál a nyomára bukkanni, egyre több alak és helyszín kerül elő a múltjából, ám ezek között a kapcsolat egyre szakadozottabb és nehezen érthető lesz. Amikor végre azt hinné a néző is, hogy megismerte és helyére rakta a kirakós darabjait, a film felborítja az asztalt.

A Tegnap nem a múlt keresésének, hanem a múltba való belepusztulásnak a története.

Minél közelebb érezzük a rejtély megoldását, Ganz úgy viselkedik egyre irreálisabban. Az elhatalmasodó őrületet két aspektus segít zseniálisan kidomborítani: a hangok és a képek. A filmben minden hang a vásznon túlról származik, azaz mindig csak azt halljuk, amit a szereplők is hallanak, legyen szó zenéről vagy zörejekről. Ezek a hangok a téboly hullámain szólnak – elnyújtott, idegesítő zajokat kell hallgatnunk hosszú másodpercekig: sakálok nyüszítését, csámcsogást, tányérzörgést. Hasonlóan hosszúra nyúlnak a jelenetek is. Sokszor csak azt bámuljuk, hogy Ganz egy vályogviskó tövében hever, vagy dinnyét majszol, vagy épp egy öreg orvos összevarrja a vérző homlokát. A film gyakran visszaél a nézői türelemmel, amitől csak kényelmetlenül érezzük magunkat, és szinte könyörgünk, hogy elmeneküljünk végre a helyzetből. Ganz azonban csak még mélyebbre hatol.

A film annyi mindent kiragad a néző kezéből, ami könnyen élvezhetővé vagy megérthetővé varázsolná a látottakat, de nem enged nyugvást a szemnek sem. Az operatőr Fillenz Ádám képei tűélesek és realisztikusak, ami szintén fokozza a kényelmetlenséget: a sivatagban ugyanis nincs más, csak homok. És egy ponton túl úgy érezzük, ez a homok már a mi agyunkat marja belülről, annyira ügyesen közvetíti a főszereplő lelkének erózióját.

A Tegnap gyenge pontja a történet és ritmus. A forgatókönyvét már 2011-ben Atelier-díjjal jutalmazták Cannes-ban, azóta finomítgatta Kenyeres Bálint többek közt Beregi Tamással és Forgách Andrással együtt. Kreatív megoldás, hogy az egyszerű történet darabokra bontva áll össze, azonban olyan sokáig húzódik a megoldás, hogy könnyű belefáradni. Ezt a vontatottság érzetet a jelenetek ütemezése is súlyosbítja: habár az őrület szimbolizálásának jót tesznek a elnyújtott felvételek, ez esetenként tíz-húsz másodperccel dobja meg a játékidőt. Az izgalom és az érdeklődés elveszik ezekben a felesleges szekundumokban.

Bár mindennek csak ennyi gyengéje lenne! A főhős és a mellékszereplők remekelnek, emellett a hangulatot és az őrületet átélhetően közvetítik képekkel, hangokkal. Aki beül a Tegnapra, az ne egy kimunkált, aha-élménnyel végződő történetre számítson, hanem inkább egy zsigerig hatoló érzelemcsomag megélésére. Ezt a filmet nem könnyű szeretni, viszont művészi kvalitásai elvitathatatlanok.

Vida László

Vida László

Vida László a Debreceni Egyetem kommunikáció- és médiatudományi szakának újságíró specializációján végzett. Szakterülete a sci-fi, a fantasy, a képregényfilmek és bármi, aminek videojátékokhoz van köze.

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

Kilépve a karanténból, de még annak hatása alatt elkészítettük a VLOGtekercs Romantika és nevetés listáját! 12 olyan vígjátékot és-vagy romantikus filmet listáztunk nektek, amit azoknak is látniuk kell, akiket egyébként hidegen hagy valamelyik műfaj. Az egy tucat film között van tinikomédia, animációs film, kicsit alpári, vagy éppen visszafogottabb, de egészen abszurd mozi is, hogy az egész család kedvére válogathasson. Igyekeztünk az elmúlt húsz év filmterméséből válogatni, de volt néhány klasszikus darab, amit annyira a szeretünk, hogy muszáj volt feltennünk a listára. Ráadásul arra is figyeltünk, hogy mindegyik filmet megtaláljátok valamelyik hazai streaming-szolgáltatón!

Inkább elolvasnád?

 

  • Műsorvezetők: Németh Míra, Énekes Gábor
  • Vágó: Nagy Tibor
  • Főcím: Gyenes Dániel
  • Projektvezető: Nagy Tibor
  • Producer: Molnár Kata Orsolya