Fókuszban Kritika

Szappanoperával a békéért – Tel-Avivban minden megtörténhet

Tel-Avivban minden megtörténhet, de bár ne történne. Persze a szinte konstans háborúközeli hangulat szappanoperával történő feloldása eredményez vicces pillanatokat, de nem ebben a filmben bontakozik ki a beígért minden.

Izrael a konfliktusok országa. A betelepülő népesség alapvetően két helyről érkezik: nyugatról, vagyis erősen általánosítva a világ keresztény részéről a zsidóság askenázi ága, míg keletről, vagyis az iszlám területekről a szefárd ág. Ellentéteik a hétköznapok szintjén is gondot okoztak/okoznak (többnejűség kérdése). Ezen felül ellentétben áll a klasszikusabb, vallásos, vagy akár az ortodox hagyomány a rettentően modern világgal. És persze

a nagy múltra visszatekintő konfliktust sem szabad elfelejtenünk, ami az arabok és az izraeliek között húzódik.

Az utóbbihoz kapcsolódik a Tel-Avivban minden megtörténhet is, ahol Salam (Kais Nashif) egy Jeruzsálemben élő palesztin férfi találkozik Assival (Yaniv Biton), a zsidó határőrparancsnokkal. Salam egy Ciszjordániában forgatott (és a film címével azonos című) szappanopera stábjának a legkevésbé sem megbecsült tagja – héberül tudó szakemberként, inkább a többiek lába alatt van. A Ciszjordánia és Izrael közti határellenőrzésen naponta kétszer is át kell haladnia. Egy félresikerült mondat után a parancsnokhoz vezetik, aki, mint kiderül, a Tel-Avivban minden megtörténhet sorozat rajongója feleségével együtt.

Assi ötleteinek sorozatba illesztésével és némi szerencsével Salam rövidesen a sorozat írójává avanzsál, de az izraeli hadsereg zsargonja nem bizonyul számára teljesíthetőnek. Adja magát Assi tudása, akivel rendre közösen írják a soron következő epizód szkriptjét, de rövidesen az izraeli határőrnek más tervei lesznek a karakterekkel, mint ami a producereknek. A hullámok pedig Salam feje fölött csapnak össze, mivel meg kell felelnie a palesztin befektetőknek, a zsidó katonának, meg persze a visszahódításra váró volt barátnőjének is üzenni akar a sorozatban.

A palesztin-zsidó ellentétet egy szappanoperával összehozó film legnagyobb hátránya, hogy a főszereplő a lehető legkevésbé sem alkalmas arra, hogy köré egy teljes film fonódjon. Salam nem karizmatikus karakter. Ha beszélgetésbe kezd a bolti eladóval, ő mindjárt érdekesebbnek tűnik, pedig Salam egy milliók által várt sorozat írója. Valahol a film célja az, hogy a vígjátéki konfliktus túlnőjön Salam képességein, csak az a probléma, hogy ezek a képességek csírájában sincsenek meg a figurában. Így mikor a film végén minden megoldódik, nehezen hisszük el, hogy ennek a fickónak bármihez is köze volt. Salam egyszerűen még hangerő tekintetében is gyengébb a többieknél. A film mégis azt szeretné, hogy elhiggyük, a halkszavú arab fiú az, akitől függ a szappanopera sorsa és sok tévénéző elégedettsége. Egy ennyire központi karakter castingolása több odafigyelést igényelt volna. Elképzelni nem tudom, hogyan jelölhették ezt a filmet az Izraeli Film Akadémia legjobb castingjáért járó díjára.

A főhős „semmilyensége” miatt pedig a jelenetek is súlytalanok lesznek.

Ha Salam fejéhez fegyvert fognak, hogy a szappanopera abba az irányba menjen, amerre a zsidó közönség szeretné, akkor ő azt fapofával tudatosítja és minden megy tovább. A jelenetek csak egyszerűen megtörténnek, de nem erre számítottunk, mikor láttuk: Tel-Avivban minden megtörténhet. Ugyanez igaz a románcra is. Salam próbálkozik régi szerelmének visszaszerzésével, de inkább csak eltávolítja magától a szeretett lányt. Egy sor kudarc után pedig, a nő egyszerűen utánamegy. Tel-Avivban tényleg minden megtörténhet, és még csak tenni sem kell érte. (A karakter elviselhetetlen életképtelenségét jelzi, hogy az adott jelenetben észre sem veszi, hogy mellé ült élete szerelme!)

Olykor az az érzése a nézőnek, hogy a forgatókönyvírói egyetemi kurzusokon megtanult panelok egymás után felsorakoznak a filmben, csak a körítés hiányzik. Az alaphelyzet, hogy a határokat a szappanopera elmossa émelyítően édes, de egy ilyen vígjátékban adekvát. A kibontása már teljesen más eredményt hoz. A jelenetek felépítéséből rendre hiányzik az az ív, ami miatt érdemes azokat nézni. Vagy a hős monoton stílusa miatt, vagy a hangsúlytalan szerkesztés miatt válnak súlytalanná. A mélységet adó arcközelik, vagy egy jól elejtett varió hiányoznak a filmből, ami reígy a rossz értelemben vett szegényesség jellemző.

Az igazságosság jegyében meg kell említeni, hogy Tel-Avivban azért olykor vicces dolgok is megtörténnek.

Salam szerencsétlenkedése néha nevettetően hat, a határidős forgatókönyvírás egy példa erre. Salam egy kávézóban ülve belefülel a körülötte ülők beszélgetésébe, miután a saját anyja sem segít neki. Végül egy ügyesebb vágás után látjuk, hogy már a pincértől is segítséget kér. Az ilyen jelenetekből látszik a film műfaja: vígjáték. De sajnos ezek vannak kisebbségben. Az idei Zsidó és Izraeli Filmfesztiválon is bemutatott film sajnos nem tud többé válni egy alapvetően izgalmas ötlet szegényes produkciójánál. A palesztin Sameh Zoabi filmje egy gyenge főhős unott cselekedeteinek sora, amit a helyenként élvezhető szituációk sem mentenek meg.

Nagy Tibor

Nagy Tibor

Nagy Tibor jelenleg az ELTE-n tanul Filmtudomány mesterszakon. Kedvenc műfajai a klasszikus hollywoodi gengszter- és westernfilm. Különös figyelmet fordít az izraeli filmekre és a vallási témákra.

FM ‘tekercs Podcast

 

Hirdetés

Hirdetés

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..