Kritika

Teljes kiábrándultság – Államérdekből

Ritkán választok filmet a trailere alapján, de néhány esetben – főleg a kevéssé ismert alkotásoknál – mégis így teszek. Egy figyelemfelkeltő és remekül összerakott előzetes ezért már magában siker lehet, legalábbis ami a vetítések látogatói statisztikáit illeti. Ez az Államérdekből című francia filmnél is ugyanígy működik, az egyetlen gond persze ott van, hogy ebből a filmből bőven elég az a kétperces összevágott klip, amit mindenki ingyen megnézhet. Annál több a kétórás verzióban sem lesz.

Nemcsak hogy a film összes érdekessége benne van a trailerben, de ez ráadásul többet is ígér, mint amaz. És ezt olyan nehéz elfogadni, mármint hogy ügyes két perccel sikerült eladni nekünk egy haloványan teljesítő, semleges filmet. Mert ez a mozi színtelen, szagtalan, és összességében mégis csak érdektelen.

De ne szaladjunk ennyire előre! Kezdjük ott, hogy félig nyugodtan, félig kíváncsian, kiüresített, de azért éber figyelemmel várom moziszékemben, hogy elkezdődjön ez a szürreálisnak ígérkező és a politikai játszmákról bölcsen filozofáló alkotás. Még az sem billent ki egyensúlyomból, hogy megtudom, ez a vetítés bizony „magyarul beszélő” lesz. Hiszen néha azért születnek jó szinkronok, gondolom magamban, pedig épp ekkor szalasztottam el komolyan venni az első figyelmeztető jelet. A csalódás azonban hamar utolér, mert már jön is a vidám címfelolvasó, aki könnyed derűvel ordítja bele a néma csendbe a film címét, miközben a vásznon csak a francia szavak láthatók egyszerű betűtípussal. Kicsit körülnézek a teremben, hátha én vagyok az egyetlen, aki nem bírja visszatartani nevetését, de nem.

Aztán jönnek az első, megint csak a környezettől elütő szinkronhangok, amiket némi kompromisszummal ugyan meg lehet szokni, még ha a szinkron maga furcsa is egy olyan film esetében, amelyikben kiemelt fontosságúak a hangok és a hangvágás. Attól viszont már nem könnyű eltekinteni, hogy a magyar hangok némileg késésben is vannak a szájmozgásokhoz képest. Valószínűleg nem kell magyarázni senkinek, hogy a szinkronnal kapcsolatban a legkisebb csúszás is megengedhetetlen, mert teljesen lebontja az élményt, arról nem is beszélve, hogy innentől kezdve az ember másra sem tud figyelni, csak erre. És a kezdeti hőbörgés után nem marad más, csak a „már úgyis mindegy”  alapú nevetés, aztán meg a vontatott unalom.

Nyilván persze egy film nem tehet arról, hogy különböző országokban milyen helyi szinkront kap. Amikor kijöttem a moziból, mégis azt gondoltam, még szerencse, hogy ezt a filmet láttam így, és nem egy olyat, ami érdekes is valamiért. Mert az Államérdekből próbál vicces lenni, de mindenhol csak harmatgyenge poénokkal küszködik, próbál komoly lenni, de törekvése teljesen hiteltelen marad, és próbál bölcs tanulságokat is kimondani, de mindenhol csak a felszínességig jut. És kapunk még ehhez néhány szürrealista betétet is, amelyek a játékidő elején valami sokatmondóval kecsegtetnek, de aztán hamarosan ez a lufi is kipukkan, hogy lássuk, bizony, ez is csak egy elem, amivel sikertelenül próbáltak tartalmat csempészni a filmbe. Az alkotók is tudták: nem elég banalitásokkal megtölteni egy művet.

Fenntartva azt a lehetőséget, hogy teljes egészében csak a francia kultúrában jártas közönség ismer rá a film kulcsjelenetire, az még a magyar szinkronon innen is megállapítható, hogy az Államérdekből nagyszabású példabeszéde mégis csak egy üres közhely marad, hiába a sok maszlag körülötte. Korrupt a politikai élet. És akkor mi van? A politikai játszmákban a tisztességes politikusokból is megalkuvók lesznek. És akkor mi van? Barátságok mennek tönkre a politika árnyékában. És akkor mi van? Ezerszer hallott, agyonismételt, lapos tételmondatok, amiket a film nem rest újra elmondani. A történetben ugyan semmi érdekes vagy eredeti nincs, nagyobb baj azonban, hogy még a fent említett kivitelezés is félrecsúszik, és érdektelenségbe süllyed. Nagyon kevés lesz ez ahhoz, hogy akár egyetlen politikus is magába nézzen. A moziból távozva pedig marad az ingerültség, mert két órát kellett végigülni a nagy semmiért. És visszatekintve talán mégis jó, hogy szinkronos volt a film, mert így legalább az elején tudtam min szórakozni.

 

 

 

Értékelés: 5/10

Államérdekből (L’exercice de l’État)
színes, magyarul beszélő, francia filmdráma, 115 perc, 2011

rendező: Pierre Schöller
forgatókönyvíró: Pierre Schöller
zeneszerző: Philippe Schoeller
operatőr: Julien Hirsch
producer: Denis Freyd
vágó: Laurence Briaud

szereplők:
Olivier Gourmet (Bertrand Saint-Jean)
Michel Blanc (Gilles)
Zabou Breitman (Pauline)
Laurent Stocker (Yan)
Sylvain Deblé (Martin Kuypers)
Didier Bezace (Dominique Woessner)
Anne Azoulay (Josepha)

szinkronhang:
Hegedűs D. Géza
Szacsvay László
Götz Anna
Gubás Gabi
Kulka János

IMDb

Fazekas Balázs

Fazekas Balázs

Fazekas Balázs pszichológus, újságíróként specializációja a filmek és a lélektan kapcsolódási pontjai, a pszichológiai jelenségek, elméletek filmes megjelenése, a művek mélylélektani-szimbolikus értelmezései.

Szólj hozzá!

Click here to post a comment

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

FM ‘tekercs Podcast

Hirdetés

Hirdetés

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..