Kritika

Test, közelben – Taxidermia

A februári filmszemlés bemutatója után rettegés lett úrrá a sajtóban. Félő volt, hogy ha a Taxidermiát bemutatják a széles közönségnek is, akkor kő kövön nem marad. Pálfi György filmje – már akkor látszott – ismét megkerülhetetlen lesz.

A történet egy háromgenerációs családfilm. Nagyapáról, apáról és fiúról szól, akiknek története valamilyen módon kapcsolódik egymáshoz. A nyúlszájú nagyapa, Morosgoványi Vendel, első világháborús katona, parancsnokánál lakik, kisebbségi komplexusát állandó szexuális aberrációban, felettese feleségével és lányaival kapcsolatos álomvilágában próbálja leplezni. A kövér apa, Balatony Kálmán, a kommunista ’50-es évek zabáló világbajnoka, nála jobban senki, nem is csoda hát, hogy elnyeri az elvtársak barátságát és az utat Szocsiba. A fiú, Balatony Lajoska, tűnik a legnormálisabbnak. Úgy gondolja, apja és nagyapja baklövéseit helyrehozva, meg kell teremtenie a tökéletes testet. Úgy gondolja, kipreparálja saját magát.

A Taxidermiában ami folyhat, ömölhet, gusztustalanodhat, az megtörténik. Erős gyomrúaknak való, provokatív film, Peter Greenaway naturalizmusa szerint. Az alul-fölül-oldalt jövő testnedvek azonban ne tartsanak minket távol a moziból. A film ugyanis jó. Nemcsak a rázúduló Filmszemlés díjeső és a nemzetközi szereplés miatt, hanem azért is, mert egy szigorú, nagyon precízen és pontosan megtervezett filmről van szó. Úgy is mondhatnám, Pálfi szemmel láthatóan nagyon határozottan tudta, mit szeretne. Nemcsak a rendezés jó, hanem a különböző korszakok megformáltsága, karakteres volta, és nem szabad elfeledkezni a középső korszak, az ’50-es évek már-már szürrealista képeinek zseniálisan kitalált díszleteiről, jelmezeiről sem.

Jó film tehát a Taxidermia, mégsem ajánlom mindenkinek. Nem esti szórakozásról, töltsük el valahogy az estét típusú programról van szó. A rendező nem kíméli nézőit, azok pedig vannak olyan mazochisták, hogy még élvezik is. Egy azonban biztos: aki a Hukkléra vevő volt, az vevő lesz a Taxidermiára is. Vevő lesz Pálfira.

 

Sergő Z. András

Sergő Z. András a Filmtekercs.hu alapítója és 2022-ben bekövetkezett haláláig felelős szerkesztője volt. Aktívan követte Közép-Kelet-Európa, különösen a román újhullám, a délszláv és a magyar film eseményeit. Érdeklődési körébe tartoztak a dokuk, a kamaradarabok, a sport- és a valláspolitika.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com