Kritika

A test vagy a lélek könyörtelenebb? – Éjszakai ragadozók

Amy Adams az Éjszakai ragadozók című filmben

Amy Adams az Éjszakai ragadozók című filmbenAz Éjszakai ragadozók, Tom Ford második nagyjátékfilmje, még az elsőt, az Egy egyedülálló férfit is felülmúlja. A szemet gyönyörködteti, a lelket kínozza, de mindenképpen letaglóz, a szó legpozitívabb értelmében.

Nem árt tudni, hogy Tom Ford elsősorban divattervezőként szerzett hírnevet a ’90-es évek végén, rendezőként ehhez képest csak 2009-ben mutatkozott be. Az ilyen szárnypróbálgatásokból – kevés kivétellel – nem szokott sok jó kisülni, ám Ford épp ezek közé a kivételek közé tartozik. Ráadásul filmes sikere pont a divatszakmában szerzett tapasztalataira vezethető vissza: ritkán látunk ilyen gondosan megkomponált képeket, vizuálisan ennyire lehengerlő jeleneteket, ennyire kiegyensúlyozottan a valóság és az álomszerűség határán billegő képsorokat.

Az Éjszakai ragadozók ereje pedig elsősorban ebből fakad. Ha egy cselekmény nélküli kísérleti filmről lenne szó, már megérné a szépsége miatt, de itt még sztori is van, ráadásul nem is akármilyen! A középkorú galériavezető Susan (Amy Adams) karrierbéli sikerei ellenére boldogtalan és bizonytalan. Férje csalja, munkájában nem igazán lel már örömet. Egy nap megkapja exférje (Jake Gyllenhaal) legfrissebb kéziratát, amit a férfi személyesen neki dedikált. A könyvet olvasva Susanben feltörnek a régi érzelmek és emlékek. Ezek pedig tökéletesen párhuzamba állíthatóak a regény cselekményével.  Abban ugyanis egy családi nyaralás szörnyű fordulatot vesz, mikor megtámadják őket egy elhagyott országúton. Tony (Jake Gyllenhaal) feleségét és lányát is kegyetlenül megerőszakolják és meggyilkolják, de a tetteseket nem sikerül elkapni, ezért a férfi egy helyi detektív (Michael Shannon) segítségével a törvényesség határát súroló magánnyomozásba kezd.

Bár a két történetszál látszólag nagyon távol áll egymástól, a rendező – s egyben forgatókönyvíró – tökéletesen találja meg az érzelmileg közös pontokat, amikre még képi eszközökkel is ráerősít a film. Ugyan Tom Ford nyilatkozata szerint „Az Éjszakai ragadozók tanulságos mese arról, miként fogadhatjuk el és dolgozhatjuk fel a döntéseket, amelyeket életünk során meghozunk, és milyen következményei lehetnek e döntéseknek. Egy olyan kultúrában, ahol egyre inkább minden eldobhatóvá válik, beleértve a kapcsolatokat is, ez a történet a lojalitásról, az odaadásról és a szerelemről szól”, szerintem valójában két bosszú történetét láthatjuk. Az egyik a klasszikus verzió, mely fizikai síkon játszódik, egy vérrel és erőszakkal átitatott kálvária. A másik első pillantásra gyengébb fajtája, de ez a lélek szintjén zajlik, egy sértett ember bosszúja egykori szerelme ellen. Az exférj, bár úgy tűnhet, igazából nem tisztelete jeleként dedikálja regényét Susannek, hanem azért tesz így, hogy a benne leírtakat a nő biztosan magára vonatkoztassa. Ez utóbbi bosszúhadjárat talán még kegyetlenebb is, hiszen ennek a végén egyik fél számára sem lesz soha feloldozás.

Jake Gyllenhaal az Éjszakai ragadozók című filmben.

Tom Ford nagyon ügyesen játszik a műfajokkal. Úgy vezeti át a szerelmi drámát a thrillerbe, majd vissza, hogy pusztán a helyszínek váltakozása miatt tűnik fel. A film hangulata és érzelmi íve a széttördelt narratíva ellenére is egységes, ehhez pedig nagyban hozzájárul Abel Korzeniowski lehengerlő, melankolikus zenéje. A zeneszerző korábban is dolgozott már együtt Forddal, de neve még nem igazán ismert, a jövőben azonban érdemes lesz kiemelten odafigyelni rá.

Az Éjszakai ragadozók a műfaji filmek és a szerzőiség határán billeg, Ford Hollywoodhoz való viszonyulása emlékeztet Dennis Villeneuve-ére, de még annyira sem hódol be a közönség elvárásainak, így biztosan lesznek olyanok, akik értetlenkedve, netalántán felháborodva jönnek ki a moziból. Ám ezek a nézők valószínűleg eleve a főszereplők és a thriller címke miatt ültek be. Előbbiek miatt nem kell csalódniuk. Jake Gyllenhaal mindkét karakterében hiteles, energikus és emlékezetes játékot nyújt, míg Amy Adams hűvös ridegségébe rejt el olyan parányi rezdüléseket, amiknek az év egyik legjobb alakítását köszönhetjük. (Érdekes módon az imént említett Ford-Villeneuve párhuzam itt is előjön: Villeneuve is dolgozott már együtt mindkét főszereplővel, ráadásul az Amy Adamsszel készült Érkezés épp ugyanúgy ezen a héten került a hazai mozikba.) A thriller műfaj miatt viszont már inkább lehetnek csalódottak azok, akik valóban erre vártak. Ugyan a film első harmadában jelen van, ráadásul hihetetlenül erőteljes formában, utána a helyét átadja a lélektani drámának.

Az Éjszakai ragadozók azért olyan kegyetlen és brutális, mert sem szereplőinek, sem nekünk nem ad feloldozást. Egyre mélyebben visz bele a gyötrelem és az elkeseredés világába, onnan pedig a végefőcím sem ment ki minket… legnagyobb örömünkre.

Nardai Dorina

Nardai Dorina a ZSKF szabad bölcsészet, majd az ELTE BTK filmtudomány szakán diplomázott. 2011 óta a Filmtekercs szerkesztőségének tagja. Specializációja a gender témák, a dráma, a krimi, a thriller, valamint a spanyol, francia, német és távol-keleti film.

WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com