Fókuszban Moziban

Tévé nagyvásznon – Törtetők

Entourage (Törtetők)Teknőc vékony, a vászon nagy, de egyébként minden ugyanaz: a Törtetők rajongók számára nem fog csalódást okozni, de a sorozatot nem ismerők számára nem igazán ajánlott.

Az HBO gyakorlatilag 1997 óta, az Oz debütálásától fogva letaszíthatatlan a minőségisorozat-gyártás trónjáról, és bár voltak puccskísérletek (Showtime, AMC), a tévés trón harca eddig meglehetősen eseménytelenül zajlott. Az HBO lassan húsz éve tartó sikere abban is rejlik, hogy gyakorlatilag mindegy milyen célközönséget céloznak meg, szinte sose lőnek mellé. A széles palettán pedig, amelyen sorozataik mozognak, talán az egyetlen közös nevező a minőségen kívül a szex. Ez az, ami összeköti a valósághű nyomozásra vágyókat (Drót, A törvény nevében) a romantikus vámpírtörténetek szerelmeseivel (True Blood), a techgyíkokat (Szilícium-völgy) a fantasy-bolondokkal (Trónok harca), és nőket (Szex és New York, Csajok) a férfiakkal (Törtetők, Nagypályások).

Az HBO nem először csinál mozifilmet egy már lefutott sikersorozatából. 2008-ben a Szex és New York kapta meg a nagyvásznú változatát, most pedig a széria férfi párja, a Törtetők került a mozikba. A keleti partot a nyugatival felváltó sorozat Hollywoodba kalauzol el minket, ahol négy férfit követünk, ahogy megpróbálnak betörni a filmiparba, miközben halomra dugják a könnyűvérű álomgyári fruskákat. Ugyan a Törtetők szinte állandó díszletként használja a meztelen nőket és jócskán dúskál szexista vagy épp homofób kommentekben, ami sok feminista zsebében kinyitja a bicskát, ám a harmincperces epizódokba sűrített macsókultúra nem emiatt vált ünnepelt sorozattá.

A sztárvilágba elkalauzoló széria egy igazi feelgood sorozat, amely nagy konfliktusok és sziporkázó poénok nélkül képes lekötni a nézőt. A pörgős dialógusok, popkult utalások, remek karakterek és a minden epizódban felbukkanó, magukat alakító hírességek megadják a hangot egy olyan eltúlzottnak tűnő hollywoodi világhoz és életérzéshez, mely Mark Wahlberg producer szerint nem hogy felnagyítása a valóságnak, hanem pont hogy mérsékelt verziója az átlagember számára hihetetlennek tűnő univerzumnak. És a sorozat nemcsak egy antidepresszáns gyógyszer büdzsépótlója, de gyúrás mellé se kell férfihormont szedni, ha kondi előtt betolunk belőle egy epizódot. A tesztoszteronbomba pedig most végre nagy kiszerelésben is kapható.

Entourage (Törtetők) 2

Amikor a filmről beszélünk, persze egyszerre van marha nehéz és marha könnyű dolga a kritikusnak. Könnyű, mert nem nehéz elhelyezni a mozit: azt hozza, amit várunk tőle. A nagyobb formátum ellenére ugyanazt kapjuk, mint a sorozattól, mind tempóban, mind hangulatban. Nincs elnyújtva, nem próbáltak egy klasszikus filmes elbeszélést kikerekíteni belőle, inkább egy háromepizódos csomagnak felel meg, amelyben nincsenek megszakítások. És ezért kapja a legtöbb kritikát is: ez nem egy mozifilm, ez egy újabb, nagyon rövid évad, amit, amennyiben sikeres, két további fog követni. De baj nekünk, hogy nem mozifilm? A rajongóknak biztosan nem, mivel ugyanazt kapják, amibe eredetileg beleszerettek.

Itt érünk el a nehéz részéhez: sokáig nem lehet tárgyalni a Törtetőket. Ez a film csakis kizárólag a rajongóknak szól, nekik viszont kötelező. Ez persze nem azt jelenti, hogy adott esetben egy szűz szem nem értheti a cselekményt, ám a sok kis nüansz, amivel a fanatikusokat kényeztetik, és amitől igazán remek lesz a film, értelmetlenné teszik a beavatatlan nézők számára a megtekintést.  Ha pedig attól félne valaki, hogy nyolc évad ledarálása talán már nem férne bele a film vetítési periódusának végéig, megnyugodhat: bár jó érzés végre laptop képernyő helyett nagyvásznon látni kedvenceinket, a Törtetők mozi nem egy Mad Max; látványilag ugyanannyit nyújt, mint egy tévésorozat.

Dobi Ferenc

Ez a szerző még nem töltötte fel bemutatkozását. Ígérjük, hamarosan pótolja!