Fókuszban Kritika

Suszter, zsidó, arab, kém – The Angel

The Angel (2018)

A Netflix egy egyiptomi-izraeli kettős ügynökről szóló kémfilmmel nyit a globális nézői felé. A The Angel valóban képes új szemléletmódot vinni a zsidó-arab viszonyrendszer ábrázolásába, noha a végeredmény sokkal inkább történelmi, mint kémfilm.

A második világháború egyik furcsa mellékszála volt Juan Pujol García története, aki jelentkezett náci kémnek, felvették, majd ettől kezdve folyamatosan jelentett a szövetségeseknek Németország katonai lépéseiről. A fasiszták felé viszont folyamatosan hamis jelentéseket adott le, így őket még jobban összezavarta, miközben Nagy-Britanniát és az Egyesült Államokat hasznos információkkal támogatta a félrevezetés mellett (a témáról részletesebben ezt a cikket ajánlom).

A Garbo álnéven elkeresztelt ügynök kémtevékenységét a The Angel is beemeli a történetébe. Ashraf Marwan (Marwan Kenzari) egy londoni egyetem előadásán hall a spanyol férfiról és szerepéről a második világháború alakulásában. A főhős ekkor még jelentéktelen figura, akinek a szavára egyáltalán nem ad apósa, aki éppenséggel Egypitom diktátora, Nasszer elnök. Érdekes módon Ashraf épp a rezsimváltás után kerül tűzközelbe, ugyanis a családi kapcsolatok révén tudomást szerez arról, hogy Szadat rendszerét megpróbálja megdönteni a volt belügyminiszter. Az egyiptomi férfi leleplezi a készülő puccsot, ezzel pedig az új elnök kegyeltje lesz.

A főhős azonban azonban a különleges státuszát arra használja, hogy a Moszadnak súgjon az egyiptomi belső folyamatokról, például a csaknem Izrael eliminálásával járó jom kippuri offenzíváról. Az izraeli titkosszolgálat aktáiban a férfi csak Angyal (Angel) néven szerepel. Az ő történetét Uri Bar-Joseph írta meg regényben (The Angel: The Egyptian Spy Who Saved Isreal), amelyből Ariel Vromen izraeli rendező készített filmet. Ashraf Marwan tehát létező személy volt, és a mai napig az egyetlen ember, akit Egyiptom és Izrael egyaránt a legmagasabb állami kitüntetéssel méltatott – ráadásul az egyik hatására nem vonta vissza a másik állam az elismerést. Az első hallásra lehetetlennek, de legalábbis hihetetlennek tűnő információ a film legvégén sejlik fel, de még így is megdöbbentő.

A főhős kettős tevékenysége rímel a filmre is. A The Angel ugyanis egyszerre történelmi- és kémfilm.

A két műfaj értelemszerűen rokonságban áll, de míg az előbbiben fontos szerepet tölt be a valóság hiteles bemutatása, utóbbiban a hangsúly az akción, a feszültségen, a főszereplő személyén nyugszik. A The Angelben a két sík világosan elkülönül. Ashraf diplomataként vezetőkkel, köztük a közelmúltban elbukott líbiai diktátorral, Moammer Kadhafival tárgyal, a másik oldalon pedig az izraeli összekötője, Danny (Toby Kebbell) a Moszad vezetőjével értekezik. A párbeszéden alapuló jeleneteket váltják az üldözések, a megfigyelések, a lopás feszültséggel teli aktusai. A két szintet pedig a két, ellentétes oldalon álló kém morális, illetve izraeli kollégájának bizalmi válsága fűzi össze.

The Angel (2018)

Azt le kell szögezni, hogy történelmi filmként a The Angel nagyságrendekkel jobban működik. Hatalmas erénye, hogy nem egyszerűsíti le a végtelenül komplex közel-keleti viszonyrendszert, mint tette azt nemrég felháborító módon a 7 vérfagyasztó nap. Ugyanakkor nem követi a Beirut által kitaposott utat, vagyis nem rejti el a feszültség mögé a helyi folyamatok komplexitását. A szövevényes egyiptomi belpolitika és a Hatnapos háborútól jom kippurig tartó korszak nemzetközi viszonyait bátran bemutatja a The Angel, mégsem válik szájbarágóssá. Ezáltal pedig inkább olyan, mint a Suszter, szabó, baka, kém, vagyis igénybe veszi a néző aktív figyelmét (különösen, ha nem túl tájékozott a témában), de mindez az előnyére szolgál. Sőt, a főhősök morális és bizalmi válságában ügyesen megmutatkozik az összes probléma, ami a megbékélést hátráltatja. Ashraf és Danny azonban képesek voltak felülemelkedni rossz érzéseiken, zsigeri ellenszenvükön, melynek eredménye, állítja a film, az izraeli-egyiptomi béke megkötése 1979-ben.

A remek történelmi üzenet ellenére nem lepődök meg, ha egyes nézőkben a hiányérzetet hagy maga után a The Angel.

A kémfilmekre jellemző feszültség ugyanis elmarad. Ashraf nem egy James Bond, még annyira sem tűnik tökösnek, mint Eric Bana karaktere a Münchenből. Ilyen szempontból persze valós: az Argó-akciót is kordzakós hivatalnokok hozták össze – ennek ellenére, mint a beidézett film is mutatja, lehet róluk (és egy ikonikus történelmi eseményről) karfaszorongatóan izgalmas filmet rendezni. A The Angel rendezőjének ez nem sikerült, sőt néhol olyan banális helyzetekbe hozta  főszereplőjét, hogy kínomban felnevettem. Mindez azért különösen meglepő, mert Ariel Vromen elsősorban bűnfilmeket és akciófilmeket rendezett (The Iceman, Rx, Beépített tudat).

The Angel (2018)

José Padilha: 7 vérfagyasztó nap, Brad Anderson: Beirut, Ariel Vromen: The Angel – idén eddig három film jelentkezett, ami a hetvenes-nyolcvanas évek arab-izraeli felszín alatt zajló harcait dolgozza fel. A felsoroltak mindegyike kevert alkotás, amelyben hol jobban, hol rosszabbul működik az egyensúly a politikai korrektség és a háborús feszültség akciófilmes kihasználása között. A kérdés nem is az, hogy melyikben utalnak a történelemre a legmélyebben vagy legárnyaltabban, inkább az, hogy miért vált hirtelen ilyen népszerű témává az arab-izraeli konfliktus. A témaválasztás egyértelműen rímel arra, hogy az aktuális amerikai elnök sokkal inkább kiélezni akarja az ellentéteket, mint elsimítani azokat (gondoljunk csak az amerikai nagykövetség Jeruzsálembe költöztetésére).

Mindhárom idei film üzenete azonos: adjanak a békének is esélyt! Azonban az elkopottá, majd szlogenné degradálódott felkiáltás igazából csak a The Angelben telik meg tartalommal.

Főhőse egyiptomi (ellentétben a téma szinte összes feldolgozásával), aki élete kockáztatásával is képes cselekedni. Ashraf azonban nem makulátlan jellem – csalja a feleségét, kémkedéséért pénzt fogad el –, mégis ez jól illik döntésének súlyához. Vagyis Vromen nem alkot belőle egy spielbergi tökéletes figurát, mint mondjuk bármely karakter A kémek hídjában, de nem is a Beirut iszákos főhőse, ő egy alkalom szülte kém. Döntésének súlyát tehát jól illusztrálja ellentmondásos jelleme, még akkor is, ha a rendező a végére épp az egyensúlytalanságot billenti meg. Bárhogy is, de az izraeli-arab relációban minden hibája ellenére a The Angel ásott le legmélyebbre az utóbbi években.

Avatar

Tóth Nándor Tamás

Tóth Nándor Tamás külpolitikai és kulturális újságíró volt. A kettő metszetéből alakult ki filmes specializációja: a politikai témájú és a társadalmi változásokat feldolgozó filmek, valamint a Mediterrán-térség, Németország és Latin-Amerika filmművészete. A Filmtekercs Egyesület pénzügyi vezetője. tothnandor@filmtekercs.hu

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..