Kritika

Felnőni egy főszerephez – The Ballad of Lefty Brown

Bill Pullman életének nagy lehetősége ez a különös coming-of-age western: a The Ballad of Lefty Brown-ban egy örök mellékszereplő kényszerül a történet főhősévé válni.

Meglepő, hogy egy pályakezdő, fiatal rendező egy olyan haldokló, vagy legalábbis nem túl divatos műfaj iránt köteleződjön el, mint a western. Márpedig a korábban producerként működő Jared Moshé egymás után két westernfilmet is rendezett. Az inkább amatőrfilmnek tűnő Dead Man’s Burden után a The Ballad of Lefty Brown már menő színészgárdával és egy fokkal profibb kivitelezésben készült. Ennek ellenére Moshé második rendezésében bőven találni kivetnivalót – miközben éppen az értékei hívják fel rá a figyelmet, hogy mekkora lehetőség lett volna benne.

A The Ballad of Lefty Brown különlegessége, hogy nagy vonalakban és részleteiben is óriási tisztelgés a westernműfaj előtt, miközben néhány ponton revízió alá is vonja a hagyományokat. Érdemes végigböngészni a Moshé kedvenc westernjeit felsorakoztató listát: az említett filmek többségének hatása felfedezhető a művében. Bosszúwesternről lévén szó adja magát a Férfi Laramie-ból; a társak megölése a Vad bandát juttathatja eszünkbe; az idősebb főszereplők a Nincs bocsánatot. A vasútlobbi mint konfliktusforrás a Volt egyszer egy Vadnyugatot idézi, a csillag eldobása a Délidőt, a film egyik mellékszála pedig Az üldözőkre hasonlít. Talán legközelebb A pap, a kurtizán és a magányos hős áll Moshé filmjéhez: antihőse és szerkezete mellett a cím is Sam Peckinpah formabontó művére (eredeti címén: The Ballad of Cable Hogue) hajaz. De mit is várunk egy filmtől, amely már a mottóját is Frederick Jackson Turnertől (a westernfilozófia alapját képző Turner-tézis névadójától) kölcsönzi?

[mks_pullquote align=”left” width=”300″ size=”14″ bg_color=”#cccccc” txt_color=”#000000″]Határvidék-elmélet. Frederick Jackson Turner amerikai történész a 19. század végén állította fel a határvidék-elméletét (amit Turner-tézisnek is neveznek). Ebben azt állítja, hogy az Amerikai Egyesült Államok történelmét és demokráciáját a pionírok és a folyamatosan eltolódó határvidék (frontier) formálta. A vadon ellen küzdő, a civilizációt terjesztő, ugyanakkor a magaskultúra vívmányait nélkülöző és erőszakos pionírok a westernfilmeknek is kulcsszereplőivé váltak, ezért a műfaj lényegében erre az elméletre kínál példákat, variációkat, esetleg vonja kritika alá. [/mks_pullquote]

Szerencsére a The Ballad of Lefty Brown jóval több egyszerű (Turner-)tézisfilmnél vagy pastiche-nál, pont a revízió igénye miatt. A legfeltűnőbb felforgató eleme éppen a főszereplő: bár nem ő az első együgyű westernhős (Moshé listáján ugyan nem szerepel, de ott a Kis nagy ember), Lefty Brown sajátos szemszöge és pozíciója különleges ízt ad a tucatnyi megidézett westernsémához. Szimbolikus jelentőségű jelenet, amelyben kiderül, hogy a Lefty Brownhoz csapódó ifjú pisztolyhős vadnyugati ponyvaregényeiben a bohókás Lefty nem szerepel – csak a társai. Nem is csoda: a hozzá hasonló „sidekick” (segítőtárs) figurák ritkán kerülnek reflektorfénybe. Moshé filmjében viszont pontosan ez történik, így a cselekmény legfőbb mozgatórugója nem is az ezerszer látott konfliktusokban keresendő, hanem abban a küzdelemben, amit Lefty Brown a váratlanul ráháruló szereppel folytat. Amikor ugyanis megölik barátját, a nagybetűs Hőst, kénytelen átvenni a vezető szerepét, hogy bosszút állhasson a gyilkosokon.

Jared Moshe filmje ennek a fókuszváltásnak köszönhetően tud hozzátenni a westernmítoszhoz, hiszen ha tetszik, egy újabb elhanyagolt nézőpontot mutat fel a Vadnyugat uralkodó, de az utóbbi időben többször megkérdőjelezett perspektívája helyett. Lefty Brown szemszöge nyilván nem olyan radikális váltás a fehér, heteroszexuális férfihősökhöz képest, mint egy nőé, egy rabszolgáé, egy gyereké vagy egy őslakosé, rajta keresztül mégis új igazságot, a kényszerből hőssé váló, ügyefogyott mellékszereplő igazságát ismerhetjük meg. Lefty legalább annyi bajt okoz, mint amennyi jót cselekszik, míg felnő ahhoz a feladathoz, hogy egyedül is boldoguljon az életében. Szintén eredeti ötlet, hogy kiderül: egykoron az árulóvá vált barátja életét is megmentette, most viszont egy ártatlan is neki köszönhetően menekül meg a haláltól.

Azaz ha tetszik, a The Ballad of Lefty Brown egy hatvanas férfi coming-of-age sztorija.

Ehhez a vállaláshoz képest Moshé másik újszerű problémafelvetése, a törvényesség-törvénytelenség mint működtethető jogszolgáltatási forma kevésbé kifejtett – pedig a rendezőt láthatóan ez a kérdés is izgatja, hiszen már a Dead Man’s Burden-ben is a gonosz civilizáció és a békés család került egymással összetűzésbe.

A főszereplő kiemelt státuszának köszönhetően a The Ballad of Lefty Brown az őt alakító Bill Pullman nagy lehetősége lesz. A másodvonalból ritkán kitörő, örök mellékszereplő Pullman félszeg gesztusai, reszketeg, vékony hangja és emlékezetes megjelenése felejthetetlenné teszik Lefty Brown karakterét. Pullmanhoz hasonlóan egyébként más szerepeket is mostanában ritkán látható színésznagyságok játsszanak: Peter Fonda és Jim Caviezel alakításai is sokat emelnek a film fényén.

Kár, hogy a The Ballad of Lefty Brown egyszerűen túl kicsi film ahhoz, hogy ezeket az értékeket észre vegye a szakma. Még a hasonlóan függetlenfilmes (és egyébként melankolikus hangvételében is azonos) Slow West is több figyelmet kapott a közelmúltban, mint Jared Moshé kis költségvetésű munkája, amelynek gyártása feltehetően egy húsznapos baráti kempingezésre hasonlított Montanában (Fonda és Pullman ugyanis jó barátok). Az igazsághoz ugyanakkor hozzátartozik, hogy a festői tájakkal és igényes operatőri munkával szemben a párbeszédek néha bántóan rosszak, a rendezés döcögős, a vágás pedig a tévéfilmeket idézi. Azaz valahol érthető, hogy a világ kicsit átsiklott a The Ballad of Lefty Brown fölött – a westernrajongóknak viszont mindenképpen érdemes lehajolnia hozzá, hiszen Moshé szeretete a műfaj iránt minden kockáról átsüt.

Gyöngyösi Lilla

Gyöngyösi Lilla az ELTE irodalom- és kultúratudomány szakán végzett. Specializációja a szerzői film, a western és az intermedialitás, mániája az önreflexió. Újságíróként és marketingesként dolgozik. A Filmtekercs.hu főszerkesztője.
gyongyosililla@filmtekercs.hu

WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com