Kritika

„Hogyan tudta két fekete megvenni Texas legnagyobb bankját?” – The Banker

Hangzik el a kulcsfontosságú kérdés a The Banker című film drámai csúcspontján, amely élesen rávilágít a ’65-ben törvényesített, egyenlőséget hirdető polgárjogi gyakorlat és a feketék tényleges társadalmi megítélése között húzódó szakadékra.

George Nolfi (Sorsügynökség) legújabb filmjét két afroamerikai vállalkozó, Bernard Garrett (Anthony Mackie) és Joe Morris (Samuel L. Jackson) valós története ihlette. Garrett és Morris az első olyan színes bőrű vállalkozók közé tartoztak, akik egy alapvetően fehérek uralta területen tudtak sikereket elérni, az ingatlanpiacon és a bankszektorban. Bőrszínük miatt azonban a két férfinak cselhez kellett folyamodnia, hogy megkerüljék koruk, az ’50-es, ’60-as évek Amerikájának előítéleteit. Bevezették az üzleti élet rejtelmeibe egyik fehér bőrű, gyári munkás ismerősüket, Matt Steinert (Nicholas Hoult), hogy később képviselje őket a tárgyalásokon. Hármasuk sikereinek végül Matt Steiner tapasztalatlansága és az üzleti életben való járatlansága vetett véget. 1965-ben Garrettet és Morrist három év fegyházbüntetésre ítélték, banki pénzeszközök hűtlen kezelése miatt.

Az Apple streamingfelülete, az Apple TV+ köztudottan saját gyártású sorozatokra specializálódott,

a The Banker a szolgáltató történetének első egész estés filmje.

A tavaly novemberre tervezett premiert azonban elhalasztották, amikor Garrett fiát saját féltestvére megvádolta szexuális zaklatással. A produceri feladatokat is ellátó férfi soha nem ismerte el a molesztálási vádakat, a nevét viszont levették a stáblistáról. A film végül csak március elején kapott limitált mozis bemutatót, hogy aztán két héttel később, március 20-án már elérhetővé tegyék az Apple streamingoldalán.

Több olyan film készült az elmúlt évtizedben, amely a The Bankerhez hasonlóan a ’60-as évek Amerikájában játszódik és megtörtént események alapján a szegregáció jelenségét járja körül egy-egy adott élethelyzetre fókuszálva. Ilyen a 2011-es A segítség, a 2014-ben bemutatott Selma, a 2016-os A számolás joga vagy a tavalyi Ellenségek legjobbika. Megközelítésmódját tekintve Nolfi filmje az utóbbi kettő alkotással rokonítható. Ahelyett, hogy emléket állítana a történelem lapjairól jól ismert, úttörő személyiségeknek, mint a Selma (Martin Luther King, Lyndon B. Johnson), a The Banker inkább a kisemberek drámáján keresztül mutat meg történelmi jelentőségű eseményeket.

Azoknak az afroamerikaiaknak a mindennapi megpróbáltatásait láthatjuk, akik szembehelyezkedtek az őket még tisztességgel megnevezni sem tudó társadalommal és a megaláztatások ellenére küzdöttek céljaik eléréséért, mint A számolás jogában a fekete matematikusok. Bernard Garrett és Joe Morris kizárólag fehérek lakta területeken vásárolt lakóépületeinek komoly szerepe volt a Los Angeles-i szegregáció felszámolásában. Az ő munkájuknak is köszönhető, hogy 1968-ban a Szenátus elfogadta azt a lakhatási törvényt, amely megtiltotta, hogy faji, vallási, nemi vagy nemzeti hovatartozás alapján bárkitől is megtagadják ingatlanok bérbeadását vagy eladását.

A szokásos zenei és sportkarrier helyett a két színes bőrű vállalkozó a szellemi élet területén próbál kitörni a köréjük húzott gettóból.

Ebből a szektorból általánosságban is minden kisebbség sokkal nehezebben tud elmozdulni, és a mozgóképes feldolgozások számát tekintve is lemaradásban vannak az előbb említett két témával szemben.

A The Banker könnyen felismerhető erénye tehát, hogy ritkán látható szemszögből gondolja újra a szegregáció témáját. A film érzelmi tetőfokán jól összeszedett, világos bírósági védőbeszédében Garrett nagyon pontosan rávilágít a szegregáció hatásmechanizmusára, azokra a beágyazott folyamatokra, amellyel a társadalom ellehetetleníti a feketék társadalmi előbbre jutását és esélyt sem adnak helyzetük megváltoztatására. Az ötvenes-hatvanas években a bankok nem adtak hitelt a színes bőrűeknek, ennél fogva nem tudtak vállalkozni, a vagyonosodás és társadalmi előbbre jutás pedig szinte elképzelhetetlenné vált számukra.

Ugyanakkor sok veszélyt rejtenek magukban a diszkriminációval foglalkozó filmek, főként ha társadalmilag jelentős, valós eseményeket dolgoznak fel. Nehéz nem belefutni a téma sokat hangoztatott közhelyeibe és nehéz megtalálni azt a vékony sávot, ahol még nem fulladnak üres pátoszba a történések. Sajnos a The Banker egyik buktatót sem tudja kikerülni.

A film ritkán látott megközelítésmódját leszámítva leginkább egy középszerű alkotás szintjén mozog, egyes jelenetek és megoldások sokszor átcsúsznak a giccs kategóriájába.

A feketék helyzetéről pontos szociokulturális látleletet adó védőbeszéd ellenére például a bírósági jelenetet szentimentális elemekkel dúsították fel, amely hatásosságát tekintve inkább a visszájára fordul: a vallomása előtt Garrett leveszi a szemüvegét, kiderül, soha nem is volt rá szüksége, majd a hatás kedvéért és az elnyomás szemléltetéséért a beszéd kellő pillanatában előránt az asztal alól egy sofőr uniformist.

A formanyelvi eszközök és a történetmesélés szintjén tehát semmi formabontóra vagy érdekes megoldásra ne számítsunk. Rögtön az életrajzi filmek legtipikusabb sablonjának egyikével indít a történet: érezhetően a film későbbi csúcspontja előtt láthatjuk a szereplőt, a nagy védőbeszéd előtti feszült pillanatokban, majd innen váltunk vissza a történet legelejére. A kiszámítható történetvezetés mellett a film egyik nagy negatívuma, hogy az üzleti életben használt banki és ingatlanos szakzsargonok gyakori használatával érthetetlenné és zavarossá válnak olyan folyamatok, amelyek a történet alakításában is fontosak.

A szereplőgárda viszont egyértelműen remek.

Anthony Mackie végig sugározza magából azt a visszafojtott, láthatatlan dühöt, amely erőt ad neki céljai elérésében, de nem teszi célponttá és kiszolgáltatottá a társadalom számára. Kissé karót nyelt figurájának nagyon jó ellentétpárját adja Samuel L. Jackson könnyed, nagyvilági karaktere. Nicholas Hoult pedig annak ellenére szerethető marad, hogy több ostoba döntésének köszönhetően része volt a két férfi bukásában.

Szórakoztató nézni azokat az iróniával jócskán átitatott képsorokat, amelynek során a két fekete üzletember készíti fel a fehér munkást arra, hogyan legyen jó fehér üzletember. Kiképzése során Hoult karakterének három dolgot feltétlenül el kell elsajátítania: jól kell golfoznia, jól kell kinéznie és csukott szemmel fel kell ismernie az összes minőségi whiskey márkát.

Érdemes még kitérni a történet kritikus hozzáállására az amerikai álmot illetően. A Wall Street farkasával szemben itt a szereplők nem követnek el semmiféle bűnt, a bíró nem bűnözőket ítél el. Garrett és Morris a rasszizmus és az előítéletek áldozatai, a bőrszínük ellenére elért sikereik miatt szerettek volna példát statuálni (és hasonló eseteknek az elejét venni) a két férfin. Az amerikai álom ugyanis nem jár mindenkinek.  Nem feleltek meg az amerikai álom minden kritériumának, más szóval egy jég hátán is megélő self made man csak fehér, heteroszexuális férfi lehet. ,,Miért olyan fontos maguknak, hogy egy egész emberi rasszt kizárjanak az amerikai álomból?” – kérdezi Garrett a texasi esküdtszék tagjaitól. Eltérő okok miatt, de ugyanezt láthattuk Richard Jewell esetében is. A túlsúlyos, naiv, érett férfiként is az édesanyjával élő biztonsági őr szintén nem illett bele az elképzelt amerikai álom keretébe.

A vizuális ötlettelenségen és az életrajzi filmek ezerszer látott sablonjain azonban az amerikai álom könnyed kritikája sem tud segíteni, így a The Banker egy felejthető alkotássá válik, amit még sajnos a szegregációs téma fontossága sem tud megmenteni az érdektelenségtől.

Varga Dóra

Varga Dóra

Varga Dóra jelenleg az ELTE filmtudomány képzésének mester szakos hallgatója. Több éve foglalkozik filmkritikaírással, érdeklődési területe a feminista filmkritika valamint a filmzene elmélete, azok kortárs tendenciái. Különösen kedveli az amerikai függetlenfilmeket, a távol-keleti filmeket, a stop-motion animációkat és az európai művészfilmek bizonyos vonatkozásait.

FM ‘tekercs Podcast

Hirdetés

Hirdetés

Címlapon

Video

Kik a legújabb szereplők a streamingpiacon és vajon melyiküké a jövő? A VLOGtekercs második adásában folytatjuk a seregszemlét és egy kis jövendölgetéssel is készültünk!

Műsorvezetők: Németh Míra, Énekes Gábor
Vágó: Nagy Tibor
Főcím: Gyenes Dániel
Projektvezető: Nagy Tibor
Producer: Molnár Kata Orsolya

A videó Tóth Nándor Tamás cikke alapján készült.

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..