Fókuszban Kritika

Szél hozta világhír – The Boy Who Harnessed the Wind

The Boy Who Harnessed the Wind

Az ezredfordulón megépített szélkerék igaz története egyszerre mutatja az afrikai földrész elmaradottságát és felemelkedésre való igényét. Chiwetel Ejiofor rendezői bemutatkozása, a The Boy Who Harnessed the Wind pedig egyszerre így jöttem film és társadalmi iránymutatás.

Ha itt maradunk, meghalunk” – mondja az egyik szereplő a Malawiban játszódó filmben a legnagyobb szárazság közepén, valamikor az ezredfordulón. Mi már javában e-mailt küldtünk egymásnak az elmaradott Kelet-Európában, használtuk a mobiltelefonjainkat és része voltunk a fejlődésnek, amikor még a The Boy Who Harnessed the Wind helyszínén a víz, az áram és a középiskola is ritka kincsnek számít. Nem lehet talán eléggé hangsúlyozni azt a mélyszegény helyzetet, amit ez az alkotás bemutat, és ami kiindulópontja a katarzisnak: hogyan hat szimbolikusan egy egész kontinensre egy fiatal fiú találmánya?

William Kamkwamba, a ma 31 éves malawi fiatal saját élettörténetét vetette papírra, amiből a 12 év rabszolgaságból ismert Chiwetel Ejiofor forgatott filmet. Az évezred első éveiben ritkán látott éhínség pusztított Malawiban a durva szárazság (az országban májustól októberig nagyjából egy centi eső esik) és a szemellenzős politika miatt. A tehetséges, de szegény családból jövő gimnazista fiú azonban saját szorgalmából és kitartásából eljut odáig, hogy megmutassa a kiutat az éhhalálból: egy használt dinamó és egy szélkerék segítségével áramot termel, lehetőséget adva ezzel a falunak, hogy többször vessenek a földeken.

A The Boy Who Harnessed the Wind egyszerre rendelkezik mesei és dokumentarista vonásokkal.

A legkisebb fiú történetét kínálja, aki a próbákon átmegy, és megmenti a falut a pusztulástól, mert igaz hite és szebb jövőbe vetett reménye mindvégig segíti. Mintha egy népmesei narratívát olvasnánk, pedig ez maga a valóság. A filmre vitt önéletrajzi töredék pedig ezt a gyermeki szemszöget tükrözi. A debütáns főszereplő Maxwell Simba szemével látjuk a legtöbb dolgot, az ő érzelmei, az ő törekvése, az ő jövője hajtja a történetet. Amikor már mindenki elment, szinte csak ő marad.

A lényegről azonban maguk a képek beszélnek. A szárazságban használhatatlan földekről, a magára hagyott népet sanyargató miniszterelnökről, és arról, hogyan futnak, és ütik egymást halálra a szomszédok 1 kiló gabonáért. De mégis mire volna elég ez a bűnből származó eleség, ha még így is éhezik a család?! Felfoghatatlan ez a fajta hiány innen, Európa szegényebb feléből, hát még a filmet készítő Angliából. A valós korba helyezett, talán minden részletében igaz történet így tud a leghitelesebben szólni arról, amiről könnyen megfeledkezünk: milyen leküzdhetetlen hátrányban szenved továbbra is az afrikai kontinens.

A fiú felnövéstörténete azonban nem merül el teljesen a harmadik világ problémáinak ördögi körében, a The Boy Who Harnessed the Wind más olvasatokkal is bír.

Chiwetel Ejiofor kiútkereső filmje történetesen a Mentőexpedíció és A számolás joga rokona, hiszen szintúgy az emberi leleményt ünnepli

és a tudományban találja meg a túlélés zálogát és a társadalmi problémák megoldását. A The Boy Who Harnessed the Windet azonban egyáltalán nem jellemzi az a fajta harsányság, mint említett társait: emberi léptékű történetében például olyan tisztelettel beszélnek a könyvtárakról, hogy abból a legutolsó molyrágta kötetnek is belátjuk a társadalmi hasznát.

Mindemellett Ejiofor a megújuló energiaforrások mellett is leteszi a voksát, hiszen kézenfekvő, ámde érzékeny szimbólumot farag a szélkerékből. A fiú találmánya ugyanis nem egyszerűen a kontinens megújulását ígéri, hanem egy szemléletváltást is tükröz. A természettel szoros viszonyt ápoló faluközösség a szélenergia hasznosításával nem szakít a hagyományaival, csupán egy új szintre emeli ezt az ősi kapcsolatot.

Chiwetel Ejiofor önreflexív gondolatok mentén választhatta ki bemutatkozó rendezésének az Afrikából származó, ám világhírűvé váló fiú történetét, hiszen a Londonban született, ám nigériai felmenőkkel rendelkező színész-rendező is hasonló úton jár. William Kamkwamba egy szélkerék, Ejiofor pedig egy film megteremtésével járult hozzá a harmadik világ megsegítéséhez. Más kérdés, hogy a The Boy Who Harnessed the Wind alapvetően az európai és az amerikai, nem pedig a helyi közönséghez szól.

Avatar

Sergő Z. András

Sergő Z. András alapító, főszerkesztő-helyettes. Közép-Kelet-Európa, különösen a román újhullám, a délszláv és a magyar film követője. Kedvencei a dokuk, a kamaradarabok, sport- és valláspolitika. sergoandras@filmtekercs.hu

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..