Bobby Miller bemutatkozó filmje kineveti a spirituális életjavító tanfolyamokat, ám szereplőivel kedvesen bánik. A The Cleanse egy furcsácska, ám szerethető horror-komédia az Agymenőkből ismert Johnny Galecki főszereplésével.
Adott Mr. Semmilyen Paul a maga egyszerű életével. Nem derül ki, mit szeret, mit nem, van-e hobbija, életcélja. Ezekkel nem is foglalkozik túl sokat. Azt azonban meg tudja fogalmazni, hogy szürke életét egy párkapcsolat biztosan feldobná. Paul (Johnny Galecki) amúgy kedves és jólelkű, de az a fajta kicsit idegesítő csávó, aki saját mondatain kínosan heherészik. Csakhogy Paul változtatni akar. Ehhez pedig pont kapóra jön a Cleanse-program, avagy a mindent megváltoztató tisztítókúra.
Bobby Miller elsőfilmje ügyesen nyúl a témához, ugyanis tulajdonképpen azt ismétli, amit bármelyik életjavító program kínálna. Csakhogy mindent annyira egyszerűre rajzol, hogy már az első pillanattól kezdve sejteni, hogy nem sok jó sülhet ki ebből.
Vagy mégis?
Ha egyetlen kérdéssé zsugorítanám a filmet, ennyi lenne: tényleg megváltoztathatjuk az életünket egy hétvégi tanfolyam alatt? Mert a The Cleanse tényleg ennyit tesz: vesz egy fickót, mellérak társakat, egy keveset. A karaktereket minimálisan építi, pont amennyire muszáj. Aztán megpörgeti őket a tisztítókúra programban, végül pedig megnézhetjük, mi jön ki ebből.
A pozitív oldala ennek az egyszerűségnek, hogy működik. Könnyű azonosulni Paullal, drukkolunk is neki. A végén pedig eljut A-ból B-be. Azt mondanám, hogy kicsit markolt a film, de azt végigviszi.
A másik pozitívum a rendező, Bobby Miller stílusjátéka. A sztori elsőre egy drámának tűnik komikus helyzetekkel, aztán megjelennek furcsa elemek. Egészen pontosan kiokádott szörnyecskék. A The Cleanse olyan, mintha David Lynch Radírfej című korai szürreális rémálmának egy kedves, könnyed verziója lenne.
Bobby Miller nem először kísérletezik weird elemekkel. Ha belepillantunk egy korábbi rövidfilmjébe, a Tubba, megint csak az ifjú Lynch kacsint vissza a lefolyóból. Ez egy jó irány, ez adja a film sava-borsát, de lehetne sokkal bátrabb és agyafúrtabb is.
Ugyanis a The Cleanse szörnyecskéi egyértelműen allegorikusan értelmezendőek. Rossz érzések, rossz emlékek ezek, amik a tisztítóprogram során manifesztálódnak. És ugyanez a megoldás kicsit vicces, kicsit fura, de borzasztó egyszerű képlet alapján kigondolt. Persze a film hagy egy kis izgalmat a történet végére, de nem többet, mint egy epizód a Magyar népmesékből.
Minden csetlése-botlása ellenére a The Cleanse mégsem elpazarolt idő. Idióta bája tök szerethető, és közben nagyokat lehet bólogatni, hogy igen, ilyen az élet: próbálkozunk – szörnyecskékkel vagy anélkül.
