Fókuszban Kritika

Csak az igazat ne – A búcsú

A Lady Bird kínai-amerikai párfilmje, A búcsú (The Farewell) humorosan és kedvesen mesél a generációs és kulturális szakadék, illetve az önkeresés okozta nehézségekről. Lulu Wang valószínűleg az év legkedvesebb filmjét készítette el.

Lulu Wang, Pekingből származó amerikai rendezőnő második nagyjátékfilmje, A búcsú rendkívül őszinte alkotás. A történet központjában Billi áll, akit a Kőgazdag ázsiaiak című filmből ismert Awkwafina alakít. Billi szüleivel költözött New Yorkba még kisgyerekként, így ő maga már inkább amerikai, míg szülei sokkal inkább kínaiak maradtak, Kínában élő nagymamája pedig teljes mértékben a hagyományos kínai értékrendek szerint él.

A családtagok között lévő különbségek akkor domborulnak ki igazán, amikor a nagyi beteg lesz, s az egész család Kínába utazik, hogy még egyszer utoljára időt töltsenek vele. Csakhogy az ottani szokásoknak megfelelően nem mondják el a nagyinak, hogy haldoklik, nehogy megijesszék. Meg amúgy a nagyi is folyton hárítja, hogy komolyan beteg lenne. S ebben a hazugság-sorozatban addig elmennek, hogy egy ál-esküvőt is összehoznak a látogatás apropója gyanánt.

Billi története attól igazán értékes, hogy rendkívül személyes.

Lulu Wang szintén kisgyerekként került Amerikába, a film számos motívumát a saját életéből vette. Például ő maga is zongorázni tanult, sőt, a nagymamája betegsége és annak elhallgatása is a saját élményeiből származik. A film kínai címét egyébként erre hegyezték ki, szó szerint azt jelenti: „Ne mondjátok el neki!” (Bie gaosu ta 别告诉她). További érdekesség, hogy Lulu Wang nagymamája végül a diagnózis ellenére megélte a film bemutatóját is!

A rendezőnőnek saját története filmre viteléért meg kellett harcolnia. Egy interjúban beszélt arról, hogy amikor támogatókat keresett, a terve az amerikaiaknak túl kínai volt, a kínaiaknak túl amerikai. Tulajdonképpen mindkét oldal szeretett volna egy fehér szereplőt is a filmbe. De Lulu Wang úgy döntött, nem hajol meg a piaci érdekek diktálta whitewashing trendnek, ahogy például Zhang Yimou tette A Nagy Fal című filmjében.

A másik dolog, ami miatt pozitív értelemben kilóg a sorból a The Farewell, az a nőies női jelenlét.

A korszellemnek megfelelően a rivaldafénybe kerülő nőknek ma egytől egyig erős nőknek kell lenniük. Erre a trendre a legfrissebb példa a Terminátor: Sötét végzet, de érdemes felidézni a férfias műfajok olyan női verzióit is, mint a Szellemirtók vagy az Ocean’s 8. Ám az erő és határozottság felszíne – leszámítva egyes sorozatok komplex figuráit – gyakran csak sablonos nőalakokat takar.

Erre jön Lulu Wang, és eldönti, hogy megmutatja a saját és családja történetét. Vagyis egy fiatal lányról mesél, aki azon van, hogy magára találjon az életben, hogy valamiképpen definiálja létezését és kitalálja saját céljait, s akinek ebben mások folyton megmondó attitűdje egyáltalán nem segít. Ebből a szempontból Billi egészen hasonló karakter Greta Gerwig Lady Birdjéhez. A különbség a kínai közeg, ugyanis A búcsú nagy része Kínában játszódik.

A kínai és az amerikai kulturális különbségek miatt egymást érik az érdekesek jelenetek, illetve azok, amik az őrült shakespeare-i megtévesztések miatt viccesek. Bár megtévesztések, hazugságok itt nem csak a kamuesküvő és a betegség miatt történnek: Kínában az arc-kultúra diktál, vagyis fontosabb azt mondani, ami mindenkinek jó, mint ami van. A első jelenet telefonbeszélgetésében például egyből elhangzik egy halom hazugság. Kezdve a kisebbekkel: „Hideg lehet, van rajtad sapka? Persze!” Majd ugyanígy a komolyabb dolgokkal kapcsolatban, vagyis hogy a nagyi éppen kórházban van, Billit pedig nem vették fel.

Lulu Wang úgy tudott egy rendkívül kedves, szeretetteljes és emberi filmet készíteni az élet nehézségeiről, hogy közben a saját közegéről, kultúrájáról mesél. A búcsú amolyan kínai-kézikönyvként is működik, ugyanis a szokásokat rendre elmagyarázza a nézőnek – jellemzően a családtagok Billinek.

Tulajdonképpen nem vállal nagyot a film, de amennyit el akar mondani, azt rendkívül ügyesen el is mondja.

Jól  bánik a zenével, a ritmussal és a szereplőkkel. Billi mellett a háromgenerációs család minden tagja életszerű. Nem kap mindenki sorsa nagy hangsúlyt, de mindenkinél érezni, hogy nem afféle egydimenziós, odarakott bábu – talán mert az élet ihlette őket.

Lulu Wangnak személyes mondanivalója van, nem hajlik egyik ország felé sem, de mesél mindkettőről. Erről szól az a jelenet, amikor a családi asztal körül a Kínában maradt rokonok az Amerikába vándorolt rokonokat csesztetik, azok meg persze nem félnek visszavágni. Csakhogy a csatából egyikőjük sem kerül ki győztesen. Mint ahogy Billi is csak annyit tud mondani a portásnak, aki mindenképp meg akarja tudni, melyik ország a jobb, hogy „különböznek.”

Épp a kulturális különbségek miatt fordulhat elő, hogy Lulu Wang filmje valakinek talán majd túl kínainak tűnik, de ez ne tántorítson el senkit, mert egy kellemes és empatikus alkotást hagyna ki. A búcsú csendes, lassú folyású, de szórakoztató és fontos film. Még az is lehet, hogy az idei díjszezon egyik kiemelt darabja lesz.

Keller Mirella

Keller Mirella

Keller Mirella az ELTE Filmelmélet és filmtörténet, illetve Magyar nyelv és irodalom szakán végzett. Jelenleg a Nyelvtudományi Doktori Iskola hallgatója. 2008 óta publikál filmes cikkeket. A Filmtekercs.hu ötfős szerkesztőcsapatának tagja, a Nagyítás rovat felelőse. kellermirella@filmtekercs.hu

FM ‘tekercs Podcast

 

Hirdetés

Hirdetés

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..