Kritika

Hazudni bűn – The Good Liar

A Nicholas Searle regényéből készült adaptáció, a The Good Liar Ian McKellen és Helen Mirren kettőse miatt kelti fel – majd tartja meg – a figyelmet. De vajon a színészlegendák kiváló alakítása elég egy jó filmhez?

Ian McKellen és Helen Mirren első kollaborációjukként a The Good Liar című Nicholas Searle-regény adaptációját választották, amely színészi kvalitásaik fitogtatására kiváló döntésnek bizonyult. A két színészlegenda ugyanis a legkiemelkedőbb pontjai az alkotásnak. Ez annak tudatában sem meglepő, hogy a The Good Liart az olyan közepes filmeket, mint a Mr. Holmes vagy A szépség és a szörnyeteg rendező Bill Condon jegyzi, a forgatókönyvet pedig a szintén Mr. Holmeson tevékenykedő Jeffrey Hatcher írta. Ám hiába McKellen és Mirren remek alakítása, a The Good Liar nem fog tudni a kiemelkedni a középmezőnyből.

A film premisszájával nem lenne semmi probléma: ahogy a cím is utal rá, a történet a hazugságról szól.

Ám ahogy az az (egyébként ügyesen megszerkesztett) nyitómontázsból kiderül, nem tudhatjuk biztosan, ki hazudik: mindkét főszereplőre rávetül a gyanú árnyéka. A társkeresőn ismerkedő idősek már az adatlapjukon egy-egy apró füllentéssel indítanak, majd az első randin végre az igazi keresztnevüket is elárulják: Roy és Betty.

A címben szereplő ügyes hazug titulusra az egyértelmű választás McKellen karaktere, Roy lenne, akiről biztosan tudjuk, hogy életvitelszerűen csaló. Gyakran, többféle hátterű, gazdag embert ver át, és forgat ki a pénzéből. Legújabb célpontja néhány tehetős, sztriptíz bárban üzletelő orosz, illetve velük párhuzamosan a jómódú özvegy, Betty (Helen Mirren). Roy meglehetősen hamar beférkőzik a felszínen igazi naivának tűnő asszony kegyeibe, majd otthonába – mert a „fájós” lábával ugyebár nem lakhat emeletes házban.

Ám Betty nem olyan ártatlan, mint amilyennek tűnik: az oxfordi tanárnő nyilvánvalóan jóval dörzsöltebb a látszatnál.

Nem engedi magához a kelleténél közelebb a svindlis férfit, így kapcsolatuk megmarad plátói szinten, még akkor is, ha Roy – az üzlettársát, Vincentet (Jim Carter) bevonva – mindenáron meg akarja győzni Bettyt arról, legyen közös bankszámlájuk. Ha az özvegy óvatossága nem lenne elég, az unokája, Stephen is gyanakvással szemléli nagymamája új barátját. Csakhogy a nyitánynak köszönhetően végig ott lappang bennünk a kétely: mi van, ha Betty sem az a talpig becsületes, idős hölgy?

Mivel a játékidő kétharmadában legalábbis egy Holtodiglanszintű csavarra várunk, e kétely képes fenntartani az érdeklődést. A végül bekövetkező fordulat azonban egyszerre sokkoló és kiábrándító. Mert annak ellenére, hogy az igazság az adott pillanatban hatásosan működik, még sincs semmilyen alapja. A flashbackekben leleplezett valós történések rendkívül ügyetlen adagolásban érkeznek, olyannyira, hogy akár e jelenetek nélkül is megállta volna a helyét a cselekmény. Sőt, az időközben egyre erősödő macska-egér játék még akár jobban is működhetett volna, valami másfajta, logikusabb végkifejlettel – igaz, akkor Hatcher forgatókönyve nem maradt volna hű a forrásműhöz.

Azonban nem csupán az információk kapkodó megosztásával van probléma a narrációban.

A cselekményvezetés redundáns – ahogy egyébként a film utolsó két jelenete is felesleges és didaktikus –, a film tempója pedig igencsak nyugdíjas. Aminél még Roy is gyorsabban szalad a „rossz” térdével egy rosszul sikerült átverés után.

A The Good Liar ellenben műfaji hibridként nem is funkcionál olyan rosszul: bosszú-, romantikus-, fehérgalléros gengszterfilm és thriller keveredik az alkotásban. Condon pedig meglehetősen jól játszik a különböző zsánerekkel. Bár Betty és Roy kapcsolata inkább baráti, a film romkom-, és bűnfilm-vonásai remekül illeszkednek a szélhámos és/vagy szerelmes szeniorok trendjébe, mint a Könyvklub, vagy a Vén rókák. Ezt azonban a thriller, s vele együtt a supsense sínyli meg, hiszen

a valódi feszültség megtartásához korántsem elég a „vajon kire utal a cím?” kérdés fejtegetése.

Így tehát a hosszúra nyújtott, majd hanyagul odavetett flashback-motivációval támogatott történettel Hatcher és Condon csak egyet bizonyítottak: a forgatókönyvírót és a rendezőt is feltehetjük Betty és Roy mellé a megtévesztéssel gyanúsítandók listájára. A The Good Liar ugyanis kizárólag Helen Mirren és Ian McKellen brillírozásának háttere, semmi több.

Rakita Vivien

Rakita Vivien

Rakita Vivien az ELTE Bölcsészkarán végzett film szakon. Kedvence a midcult, illetve a történelmi és gengszterfilmek, valamint sorozatok széles skálája. 2017 óta tagja a Filmtekercs csapatának.

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

Kilépve a karanténból, de még annak hatása alatt elkészítettük a VLOGtekercs Romantika és nevetés listáját! 12 olyan vígjátékot és-vagy romantikus filmet listáztunk nektek, amit azoknak is látniuk kell, akiket egyébként hidegen hagy valamelyik műfaj. Az egy tucat film között van tinikomédia, animációs film, kicsit alpári, vagy éppen visszafogottabb, de egészen abszurd mozi is, hogy az egész család kedvére válogathasson. Igyekeztünk az elmúlt húsz év filmterméséből válogatni, de volt néhány klasszikus darab, amit annyira a szeretünk, hogy muszáj volt feltennünk a listára. Ráadásul arra is figyeltünk, hogy mindegyik filmet megtaláljátok valamelyik hazai streaming-szolgáltatón!

Inkább elolvasnád?

 

  • Műsorvezetők: Németh Míra, Énekes Gábor
  • Vágó: Nagy Tibor
  • Főcím: Gyenes Dániel
  • Projektvezető: Nagy Tibor
  • Producer: Molnár Kata Orsolya