Kritika

Balzsamos dallamok – Pont az a dal

Flora Greeson 2018-ban az év legkívánatosabb feketelistát forgatókönyvéből az eddig főleg tévére dolgozó Nisha Ganatra Dakota Johnsonnal a főszerepben rendezett biztonsági játékot – a Pont az a dal (The High Note) azonban minden hangjával bebalzsamozza a szívünket.

A fiú és a lány találkoznak, a találkozásból pedig muzsika és szerelem születik. Ezt a receptet alkalmazta (kétszer is) John Carney az Egyszer és a Szerelemre hangszerelve esetén, ezt használta Mark Lawrence a Zene és szövegnél, de ezt hozta tulajdonképpen James Mangold A nyughatatlanban és Bradley Cooper a Csillag születikben is. A musicalekben legtöbbször a zene egyfajta érzelmi malter, ezekben a filmekben azonban egyenesen a cselekmény fő tárgya:

hogyan lát napvilágot a mű, milyen események vezetnek a sláger és azt megéneklő sztár születéséhez.

A Pont az a dal is ezen az úton jár. Talán leginkább a Szerelemre hangszerelvével rokon, mert hasonlóan hozza azt a minden besugárzó jóérzést, amit elődje, ráadásul remek bepillantást nyújt az alkotás folyamatába is. Ám mégsem ér fel hozzá, mert John Carney filmjével ellentétben nem tud ellenállni a romkomok unásig ismert kliséinek csábításának. A történet szerint Maggie (Dakota Johnson) az állócsillag énekesnőnek, Grace Davisnek (szintén a tévé világából ismerős Tracee Ellis Ross) dolgozik, mint asszisztens, de valójában produceri munkáról álmodik. Amikor Davis nem áll kötélnek, hogy producerként is alkalmazza, a lány saját kliens után néz, akit meg is talál a selymes hangú David (Kelvin Harrison Jr.) személyében – és ez az a pont, ahol a film elveszti minden eredetiségét.

Bizony, bizony, Greeson és Ganatra a jól bevált receptre esküdtek – a tökéletesen kiszámítható cselekmény ugyanis semmilyen meglepetést nem tartogat. Mégsem tudunk igazán haragudni, mert az alkotók sokszor és sok helyen kompenzálnak.

Kezdjük azzal, hogy a film zenéje eszméletlenül fülbemászó.

A dallamokért Amie Doherty felelős – zseniális soundtracket rakott össze, amit a swing, a soul és az R&B rajongók valószínűleg rongyosra hallgatnak majd. Ráadásul mind Tracee Ellis Ross, mind Kelvin Harrison Jr. olyan pengén énekelnek, hogy megfordult a fejemben, nem is színészekkel, hanem hivatásos zenészekkel van dolgunk. Ezt az albumot még azoknak is jó szívvel ajánlom, akik a filmet magát nem is néznék meg.

A film csillaga egyértelműen a nem csak az éneklésben jeleskedő Tracee Ellis Ross:

a színésznő egyszerűen brillírozik a saját sztárságából is kiábrándult díva szerepében. De nem ő az egyetlen szerethető karakter: A szürke ötven árnyalata-trilógia olyannyira kiforgatta magából az egyébként bűbájos Dakota Johnsont, hogy amikor most színészkedni láttam, hirtelen fel sem ismertem. Ha másért nem, már csak ezért hálás vagyok Nisha Ganatrának, hogy elkészítette ezt a mozit.

A fentiek is komoly érvként szólnak már a film mellett, egyet azonban még mondok: a Pont az a dal néhol egészen éleslátó gondolatokkal kényeztet minket. A filmiparnál ugyan jobb helyzetben van, de a zeneipar sem kifejezetten egy női terep – és ezt a két női alkotó most szóvá is teszi. Sok énekesnőt tudunk felsorolni, de hány női producert ismerünk? Sok negyven-ötven fölött alkotó zenész van – de mennyi köztük a nő? És főleg mit kommunikál feléjük a világ? Az idősödő nőkkel szembeni elvárások a showbizniszben dolgozókat még fokozottabban érinti. A film készítői női producerek hátrányos helyzetének, a kiöregedőfélben lévő sztárok „nyugdíjazásának” vagy a megalkuvással is felérő B-tervek témájának elővételével – ha nem is éles, de mindenképpen – kritikát fogalmaznak meg, és ez abszolút értékelendő.

Vannak itt tehát értékek, melyen jócskán ellensúlyozzák a biztonsági játékot.

A film eredeti mozibemutatója elmaradt, a Focus Features végül online premier mellett döntött: az első hétvégét követően a FandangoNow-n második, az  iTunes Store-ban harmadik, a Prime Videón pedig a tizenegyedik legnépszerűbb letöltés. Magyarországra a UIP Duna-film hozza el július 30-án. Miért ugrottak rá ennyire az emberek? A koronavírust követően feltehetően, mint egy falat kenyérre, úgy vágytak egy lélekmelegítő feel good movie-ra – ráadásul a Pont az a dal kiváló zenékbe csomagolva szállította nekik.

Molnár Kata Orsolya

Molnár Kata Orsolya

Molnár Kata Orsolya a Filmtekercs főszerkesztője és egyik alapítója. Geográfusként végzett, majd szabadúszóként írt. Miközben filmes diplomáján is dolgozik, saját PR ügynökségét építi. Specializációja a képregényfilm, a sci-fi és a távol-keleti filmek. kataorsolya@filmtekercs.hu

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

A szuperhősök már ezerszer megmentették a világot a moziban. Mi a helyzet a tévével?

A VLOGtekercs ebben a hónapban a képregényadaptációk közül azokkal foglalkozik, amik nem a mozit célozzák. A tévében és a streaming-szolgáltatókon sorra érkeznek azok a képregényfeldolgozások amik valamilyen módon különlegesek, ráadásul nem csak saját kategóriájukban. A szuperhősök már meghódították a teljes popkultúrát, beleértve a kiképernyőt is, most megmutatjuk, hogyan!

Műsorvezető: Németh Míra

Szöveg: Vida László

Vágó: Nagy Tibor

Főcím: Gyenes Dániel

Projektvezető: Nagy Tibor

Producer: Molnár Kata Orsolya