Kritika

Múlt karácsonyok szellem(iség)e – Téli szünet

The-Holdovers-Dominic-Sessa-Paul-Giamatti-Da'vine-Joy-Randolph

Keserédes karácsonyi melodráma szerethető karakterekkel és valódi érzelmekkel a lelketlen franchise-ok és az egykaptafa streaming-filmek korábban? Létezik! A Téli szünet (The Holdovers) igazi karácsonyi csoda a kilencvenes években tucatszámra készült karakter- és történetközpontú filmek kedvelőinek.

December közeledtével mindenki vágyik egy kis bekuckózásra, egy kis elcsendesedésre, egy kis kikapcsolódásra – és hát mi is lehetne jobb társ ebben, mint egy lélekmelengető film. A karácsonyi filmek ugyanis elengedhetetlen elemei az ünnepi készülődésnek. A választék pedig minden évben egyre csak bővül, hiszen a különböző streamingszolgáltatók is igyekeznek meglovagolni azt a vágyunkat, hogy egy pihe-puha takaróba bebugyolálva, egy bögre finom forrócsoki és egy kellemes film társaságában átadhassuk magunkat az ünnepi szellemnek.

Ha azonban a többre vágynánk a Netflix által futószalagon gyártott, olcsó és émelyítő édességeknél, és már unjuk a Reszkessetek, betörők! és az Igazából szerelem ismerős ízeit, akkor

Alexander Payne újdonsága, a Téli szünet igazi csemege lehet a bejgli és a halászlé mellé.

Szállingózó hóesés, a téli szünet közelségétől bezsongott diákság, az év utolsó tanóráira készülő tanári kar – a Téli szünet már nyitó képsoraival behúz minket a Holt költők társaságát idéző fiktív, elit fiúiskola világába. A Barton Akadémiában Robin Williams inspiráló, lelkesítő, a diákok körében is népszerű Mr. Keatingje helyett azonban a maradi, az antikvitás világában a jelen valóságánál otthonosabban mozgó történelemtanárral, Paul Hunhammel (Paul Giamatti) gyűlik meg a baja mind hallgatóinak, mind kollégáinak. A szigorú elveiből alább nem adó pedagógus nem hajlandó átengedni befolyásos apák gyengén teljesítő fiait, és nehezen hajlik a javítódolgozatokra is. Hajthatatlanságának azonban ára is van: idén Hunhamre testálták rá az ünnepeket ilyen-olyan okokból az iskola falai közt töltő fiúk pesztrálását.

A fiúk szerencséjére azonban egyikük dúsgazdag apukája helikopterrel alászállva kimenekíti őket a Hunham által katonás rendben vezetett karácsonyi börtönükből – kivéve Angus Tullyt (Dominic Sessa). A hórihorgas, fanyar kamaszfiú ugyanis nem éri el szüleit, így jóváhagyás hiányában kénytelen lesz valóban Hunham tanár úrral és a vietnámi háborúban elhunyt fiát gyászoló konyhásnénivel, Maryvel (Da’Vine Joy Randolph) tölteni az ünnepeket.

The-Holdovers-Paul-Giamatti

A Téli szünet jól illeszkedik a már a tavalyi évben is megmutatkozó új karácsonyi filmes trendhez, melyben az emlékezés, a múltidézés és a nosztalgia kerül az előtérbe. A Téli szünet főhősei mindannyian gyászolnak valamit, legyen az egy szerettük vagy egy még megálmodni sem mert, elvesztegetett élet. Mind hordoznak magukban olyan titkokat, olyan mélyre temetett múltbeli eseményeket, melyek felszínre bukkanása beárnyékolja ugyan a szeretet ünnepét, de közelebb is hozza szereplőinket egymáshoz. A filmet azonban nemcsak tematikus szinten hatja át az emlékezés motívuma:

a Téli szünet múltidézéssel közelít még a múltidézéshez is.

A képi világ meleg, barna színei, a zeneválasztások, az előzetes hangalámondásos narrációja, a jó érzékkel elhelyezett relikviák és az üdítően karakteres színészgárda úgy teremtik meg a hetvenes évek otthonos közegét, hogy tényleg a hetvenes években érezhetjük magunkat. A korszak kollektív traumái emberi sorsokba ágyazva bomlanak ki, így a történelmi háttér nem válik tolakodóvá, a berendezések, a hajak, a ruhák pedig nem ordítják magukról hivalkodva, hogy „nézd, most a hetvenes években vagyunk!”. A Téli szünet nem a jelenből tekint vissza egy letűnt korszakra, hanem képes megteremteni annak az illúzióját, mintha a főszereplő furcsa hármas Hal Ashby Haroldjának és Maude-jának lennének kortársai.

The-Holdovers-Dominic-Sessa-Paul-Giamatti

A hetvenes évek autentikus kulisszáin túl

a film története és érzelmi magja a zsörtölődő tanár és lázadó diákjának összecsiszolódásával azonban a kilencvenes évek filmkészítését idézi.

Azt az időt, amikor még elég volt egy-két jó színész és egy édes-bús történet ahhoz, hogy a néző elégedetten hagyja el a mozitermet. Amikor még az egyszerű, de szívmelengető karácsonyi történetekért valóban a moziterembe kellett menni. A Téli szünet olyan klasszikusok jól bevált karaktertípusait és történetsémáit követi, mint a Good Will Hunting vagy az Egy asszony illata. De hiába lehetne Dunát rekeszteni a morgós öregemberek és a maga módján hasonlóan elviselhetetlen fiatal fiúk egymásra hangolódását bemutató történetekkel, melyek során mindketten tanulnak valamit a másiktól, a másik idegesítő tulajdonságaiból saját maguk számára előnyt kovácsolva – mégse lehet megunni, mégis újra és újra örömmel tölti el szívünket, ahogy az élettől már teljesen elidegenedett férfiak képessé válnak törődést és gyengédséget mutatni.

The-Holdovers-Dominic-Sessa-Da'vine-Joy-Randolph

A Téli szünet a lehető legjobb értelemben régivágású film: szereplői nem félnek megélni és kimutatni érzéseiket, ez pedig még a mindent kiforgató és minden őszinte gesztustól tartózkodó metamodern filmeken edződött nézők szívét is ellágyíthatja. A történet és a karakterek ismerősségétől a film nem válik unalmassá vagy elcsépeltté – egyfajta otthonosságot, közelséget sugároz, melyben jól esik elmerülni.

A Téli szünet különlegessége, hogy azonnal klasszikusnak érződik.

Nem olyan értelemben, hogy valami olyan lehengerlő újdonságot jelent, amelytől azonnal a filmtörténet legnagyobbjai között a helye. Inkább úgy, mint egy jól bevált süteményrecept. Nem tudni, honnan jött, ki találta, mióta van meg, vagy mi teszi olyan ízletessé, csak egy biztos: ha előveszi az ember, mindig megbízhatóan hozza a tőle elvárt, jólesően ismerős ízeket.

Annak ellenére, hogy jól esne bebugyolálni magunkat a Téli szünet villámgyorsan elröppenő két órájának szívmelengető otthonosságába, mégsem válik a film túlságosan szirupossá. Mindhárom főszereplő erőlködés és harsányság nélkül szórakoztató és humoros, szinte sziporkáznak szerepükben. Hunham Marcus Aurelius- és Jim Beam-rajongó tanárúr-karakterében megvan a potenciál arra, hogy túlzottan karikatúrába fulladjon, Paul Giamatti mégis valamiféle szerethető emberséget képes kölcsönözni neki. Da’Vine Joy Randolph kedves töltött galamb konyhásnénije jelentőségteljes pillantásaival és mindentudó hümmögéseivel nem redukálódik le a férfiakat kiszolgáló nőkarakterré, a gyász ellenére is jókedvét és gondoskodó természetét őrző, a kihalt iskolában is egyfajta otthonosság megteremtésére törekvő Maryként hozzá köthető a film érzelmi magja is. Dominic Sessa pedig első filmszerepében méltó partnere a két tapasztaltabb kollégának, és derekasan helytáll mind a humort, mind pedig a komoly pillanatokat illetően.

Szerencsénkre a karácsonyi jelleg sem telepszik rá túlságosan a filmre, így

akit visszatartana a karácsonyi filmek erőltetett jókedve, az is nyugodtan adhat egy esélyt a Téli szünetnek.

A felhőtlenül vidám, a problémákat könnyedén az asztal alá söprő karácsonyi komédiák sorában a Téli szünet igazán hiánypótló alkotás. Azoknak is szól, akik nem tudnak és nem is akarnak cukormázas boldogságot erőltetni magukra. Hiszen azok is megérdemlik a karácsonyi hangulatot, a törődést és gondoskodást, akik számára nehéz a karácsony, akiknek nincs kihez hazamenni, akik elvesztettek valakit, akik egyedül maradtak, akiknek nem felhőtlen a jókedve. A Téli szünet ezekkel a nézőkkel vállal igazán sorsközösséget, megtekintése pedig felér egy jóleső öleléssel.

A Téli szünet 2024. február 29-én debütál a magyar mozikban.

Nagy Eszter

Nagy Eszter az ELTE filmtudomány mesterszakán diplomázott 2023-ban. Fő kutatási területe a kortárs magyar film, érdeklődési köre a musicalektől kezdve a gótikán és a film noirokon át egészen Bergmanig terjed - illetve még azon is túl.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!