Fesztivál Fókuszban Kritika

Kié a szenvedés monopóliuma? – A sértés

Libanoni filmet még sosem láttam, és kevéssé voltam ismerős az ottani forró talajra épült társadalommal. Azonban A sértés után érthetővé váltak számomra e megosztott nemzet szenvedései.

Bolhából elefánt típusú történetet kapunk. Egy egészen pici esettel kezd a film: a libanoni keresztény Tony (Adel Karam) illegális, a járdára és emberekre vizet folyató ereszét a palesztin építőmunkás, Yasser (Kamel El Basha) a ház urának beleegyezése nélkül hozza helyre. Tony rettentő mogorva módon reagál erre, tönkreteszi az új ereszt, mire a palesztin csúnya szóval illeti őt. A hajthatatlan libanoni férfi bocsánatkérést követel, ám csak jobban kihúzza a gyufát az amúgy nyugodt természetű Yassernél, aki megüti őt egy gyűlöletes beszólása miatt. Az inzultus kitárgyalása ezután jogi úton folytatódik, míg egyre nagyobb, országos ügy nem válik belőle.

A tárgyalótermi drámák számában biztosan az amerikai piac vezet, így a műfaj kliséit is ők alkották. A sértés hasonló hollywoodi stílussal készült el, mint például az Egy becsületbeli ügy vagy a Ha ölni kell, ám nem kevésbé hatásos alkotás, mint a felsoroltak. Érzelmek és érvek ütköztetése zajlik, melyet a jogi képviselők kiváló monológjai mutatnak be nekünk. A csúcs egyértelműen az idős, rafinált ügyvédet játszó Camille Salameh, aki nagyon sok réteget kap. Egyszerre hisszük el róla, hogy számító ügyvéd, aki csak a saját malmára akarja hajtani a vizet; eközben viszont nem tudunk elmenni az igazságosságra törekvő gondolatai mellett. A film alapján picit elfogult voltam, melyik szereplőnek van igaza, ám szinte mindig volt egy meggyőző érv az ellenkező oldal irányába, ez pedig remek dinamikát adott a történetnek és jól provokálta az igazságérzetemet.

A sértés azonban egészen új mélységeket érhet el, ha nézője ismeri a libanoni helyzetet. Bár képes egy laikus számára bemutatni, milyen ebben a világban élni, hiszen a feszültség mindig tapintható, ám sírni nem fogunk a végén, mert nem éljük át eléggé a szituációt. Ziad Doueiri író-rendező nagyon jól közelíti meg történetét. Úgy mutatja be az elfojtott indulatok felszínre törését, hogy nem didaktikus és nem választ oldalt. Az elején ellenszenves Tony is dimenziókat kap természete mögé, és a végére nem tudjuk figyelmen kívül hagyni drámáját – emiatt szimpatikussá is válik. Adel Karam pedig nagyon jól játssza ezt a megosztó, de közben szerethető figurát.

A film központi kérdése az, meddig igazol minket a nacionalizmus?

Hiszen nincs joga senkinek kisajátítani a szenvedő fél intézményét egy ilyen bonyolult politikai helyzetben. Tony sértett libanoniként tele van gyűlölettel, míg a kisebbségi palesztin Yasser testi sértést okozott neki, melynek közvetett következménye lett Tony újszülöttjének inkubátorba helyezése. A nemzeti problémává dagadó személyes incidens pedig olyan hirtelen következik be, hogy egyre biztosabb számukra: az ügy precedenst fog jelenteni az ország elkövetkező ügyeit illetően. Bármelyik oldal is nyer, a másik az utcára fog vonulni autókat égetni.

Mindenkinek fáj valami, mindkét nép szenvedett bőségesen, és egy ilyen jogi hercehurca fellobbantja az elégedetlenség és a harag lángját. A sértés azonban meglepően optimistán és igazságosan zárja le történetét. Nincs tényleges megoldás a népek konfliktusára, ám a kétórás játékidő alatt árnyalt főszereplők a végén katartikus módon fejezik be a tárgyalást. Népük problémái felszínre kerültek, szembenéztek traumáikkal, ezzel együtt pedig megismerték a másik oldal szenvedéseit is. A kulcsot Doueiri a párbeszédben és a megismerésben találja meg, mely első hallásra egyértelműnek hangzik, ám Libanon történelmét ismerve, a megbocsátás és a nyitás nehezebb, mint gondolnánk.

Szécsényi Dániel

Szécsényi Dániel

Szécsényi Dániel a Ráadás és Moziban rovat szerkesztője. Kedvencei az életszagú, morális kérdéseket feszegető filmek – az igényes blockbusterek mellett.

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..