Kritika

The Jude Law Show – Dom Hemingway

Dom_Hemingway_jude_law

Dom_Hemingway_jude_lawA Dom Hemingway egy péniszmonológgal indul: a címszereplő ódákat zeng legnemesebb testrészéről, amit szerinte – többek között – műalkotásként ki kellene állítani, hogy minél több ember megcsodálhassa. Erős felütés, nem vitás, amit aztán egy alapvetően szórakoztató, de kiszámítható 90 perc követ. Na jó, a dumáira biztosan emlékezni fogunk.

A brit alvilág figurái látszólag kifogyhatatlan tárházát jelentik a filmművészetnek. Volt már abszolút könnyed (Guy Ritchie filmjei) vagy éppen filozófiai mélységű tálalásban is (Erőszakik). Richard Shepard (Rókavadászat, Matador) filmje valahol a kettő között van: nagyokat próbál mondani a világ működéséről, az élet nagy igazságairól, de jobban járt volna, ha közhelyek adagolása helyett megmarad a fekete humornál.

A kasszafúró Dom Hemingway (Jude Law) tizenkét évet töltött börtönben, mert nem volt hajlandó vádalkut kötni, és feladni a főnökét (Demian Bichir). Ennek megfelelően szabadulása után Dom nem kevés kárpótlásra számít, no meg néhány extra ajándékra hűségéért – még a maffiafőnök éppen aktuális macája is megfordul a fejében, ez persze sosem jó ötlet.

Dom_Hemingway_jude_law_emilia_clarke

Azonban a jutalomért való franciaországi kiruccanás balszerencsésen alakul, Domnak pedig fokozatosan rá kell jönnie, hogy a szívét igazából nem a pénz, hanem a családja elvesztése nyomja. Börtönévei alatt felesége meghalt, azóta felnőtt lánya (magának a Sárkányok Anyjának, azaz a Trónok harcából ismert Emilia Clarke-nak filmes debütálása ez) pedig látni sem akarja. Család, pénz, munka és úgy általában lehetőségek híján nem lesz egyszerű újra beilleszkedni a társadalomba.

A Dom Hemingway istenigazából csak Jude Law miatt működik. Nem véletlen, hogy a plakát is az arcunkba tolja, hogy ő lett Dom Hemingway, nem én, nem is te. Igazi one-man show ez, aminek sikere egyedül a főszereplőn áll vagy bukik. Jelentem: ha csak rajta múlna, állna. Azonban hiába egy karakteres főszereplő, ha csak közhelyek prezentálására használják. Az egyes jelenetekből leszűrődő tanulságokat (Jó tett helyébe jót várj!, A szerencse forgandó stb.) szó szerint az arcunkba tolják: afféle alcímekként jelennek meg a vásznon, amik inkább zavaróak, mint ötletesek. Ami viszont beszippant ebbe az alvilági miliőbe, az a zseniális magyar szinkron. Varró Dániel szövegeit legszívesebben itt is idézném – kár, hogy a legzseniálisabb beszólások nem tűrik sem a nyomda-, sem a ’tekercsfestéket.

domhemingway_jude_law_richard_e_grant

Nem csodálkoznék azon, ha sokakból deja vu-t váltana ki a Dom Hemingway, hisz nem is olyan régen már láthattunk egy hasonló tematikájú filmet a magyar mozikban. A Mocsok ugyanazzal az éjfekete humorral és polgárpukkasztással játszik. Ráadásul mindkét film a főszereplő jutalomjátékának tekinthető: amíg ott James McAvoy mutatta meg a Transz után ismét, hogy több van benne a romantikus hősnél, itt Jude Law teszi ugyanezt. Azonban a Mocsok deviáns rendőrének viselkedése mögött komoly pszichológiai dráma húzódott; Dom Hemingway viszont csak szimplán paraszt. Egy piti bűnöző, aki a betyárbecsületét követve tette tönkre a magánéletét, és rá kell jönnie: a családnál nincs fontosabb.

Dom Hemingway egy közhelyes, polgárpukkasztó lecke, de a jobbik fajtából. Bizonyos szempontból hiánypótló alkotás: elvégre hány tanmesében ítélnék oda a béke Nobel-díjat egy pénisznek?

Polgári Lilla

Jelenleg elsős kommédiás mesterszakos hallgatóként az ELTE padjait koptatom. Két szenvedélyem van: a filmek és az írás, így e kettő kombinációjából indultam el az újságírói, de különösképpen a kritikusi pálya felé. Nem lehet elég korán kezdeni: családi beszámolók szerint 4 évesen a Schindler listáját néztem újra és újra, akkor még szerény (ám mai napig őrzött) VHS-gyűjteményünk egyikén. Ma már a sorozatok is jelentős szerepet töltenek be (izé, sok időt vesznek el); sok esetben vészesen függő lettem.

Filmek: vegyesen. Igyekszem bepótolni a klasszikusokat, bár ahogy haladok, kezdek rájönni, hogy arra egy élet is kevés. Legközelebb talán Tim Burton „korai” filmjei (a Nagy hallal bezárólag) állnak, valamint mindenféle kifordított mese (A herceg menyasszonya, Csillagpor, Leharcolt oroszlánok). A 3D-t nem szívelem, viszont általa a nagy vásznon tekinthetek meg filmeket, amik anno kimaradtak (Toy Story 1-2., Titanic, idén Jurassic Park). Mert minden moziban az igazi.

Add Comment

Click here to post a comment

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Podcast

Hirdetés

Hirdetés