Kritika

A szabályok azért vannak, hogy megszegjük őket? – A gyilkos

David Fincher újabb halálos fegyverrel támad, A gyilkos (The Killer) című thrillerrel, a pisztolyt ezúttal Michael Fassbender tartja biztos kézzel. Mondanánk, hogy közösen szedik áldozataikat, de ennek a filmnek érdemes volt „áldozatául esni” a Velencei Filmfesztiválon.

Mi zajlik vajon egy bérgyilkos agyában a sokadik merénylete előtt? Vajon ugyanolyan ideges, mint amikor először húzta meg a ravaszt? Szimplán csak élvezi a gyilkolást és azt tervezgeti, milyen elvetemült módon szabadul majd meg a hullától? Esetleg azon gondolkodik, miért kell meghalnia az áldozatának? David Fincher A gyilkosa szerint inkább olyan kérdések foglalkoztatják a szakmabelit, minthogy: „Mikor volt az utolsó, nyugodt vízbe fojtásom?” Ha pedig kizárná a gondolatait a bérgyilkos, a The Smith-t hallgatja, de egyébként érdekes tényekkel (hogy dolgozott a Green River Killer nevű sorozatgyilkos), a szakma fortélyairól szóló tippekkel (Airbnb-ben nem jó lakni, tele van rejtett kamerákkal) és száraz humorérzékével szórakoztatja magát. És ami a legfontosabb: minden meló előtt újra és újra elismétli magában a saját szabályait egyfajta mantraként. „Készülj fel, ne improvizálj. Ne mutass empátiát, az empátia gyengeség. Csak azt a csatát vívd meg, amiért megfizetnek. Tartsd magad a tervhez.”

The Killer a gyilkos michael fassbender
Fotó: Netflix

Precíz, pontos, hidegvérű. Egy névtelen szociopata, aki sosem hibázik, hiszen olyan fegyelmezett. Volt mostanáig. A Gyilkossal (akit néha vágásról vágásra máshogy szólítanak, éppen ezért sosem ismerjük meg a valódi kilétét) akkor találkozunk, amikor éppen felkészül a legújabb munkájára. Egy gazdag, befolyásos férfit kell megölnie – ennél többet azonban sem ő, sem mi nem tudunk meg a célpontról. Nem is érdekes. Sokkal fontosabb, mi zajlik le a Michael Fassbender által megformált férfiban, aki kínosan ügyel arra, hogy minden tökéletesen működjön.

Felkészül, türelmesen vár („Ha nem vagy türelmes, ez a meló nem neked való” – figyelmeztet), közben monoton hangon monologizál.

Ám az ő figyelmét is el lehet terelni: elég hozzá a kvázi femme fatale szerepbe helyezett domina, aki az utca túloldalán lévő penthouse-ban a célpont szórakoztatására érkezett. Miatta nem figyel eléggé a Gyilkos és véti el a merényletet – ezzel pedig életében először hibázik. Ebben a szakmában a botlás nem megengedett, megtorlás nélkül nem maradhat, csakhogy nem a Gyilkos, hanem a barátnője kerül a célkeresztbe. Nem meglepő módon a bérgyilkos ezt A játéknak vége Walkeréhez hasonlóan meglehetősen zokon veszi. A reakciója pedig egy olyan lavinát indít el, melynek következtében minden szabályát egymás után fel kell rúgnia.

A hosszúra nyúlt nyitójelenet nem csupán a címszereplőt mutatja be hibátlanul, de ennél jobban nem is lehetett volna megalapozni a filmet magát. Hiszen a The Killer antihősének maximalizmusa Fincher saját perfekcionizmusát tükrözi. Ugyan a bűnügyi filmek egyfajta komfortzónaként szolgálnak a rendező számára, ilyen minimalista, lineáris, lényegre törő thrillert még nem készített:

Fincher olyan fegyelmezetten rendezi A gyilkost, mint ahogy a Gyilkos készül a merényletre.

Letisztultan meséli el a bosszúhadjáratra induló – ezzel a „Csak azt a csatát vívd meg, amiért megfizetnek”-szabályt kapásból áthágó – bérgyilkos történetét, melyhez Michael Fassbender fantasztikus partner. Szótlan (nagyrészt csak narrációja során halljuk hangját), szinte rezzenéstelen arccal szánt végig a kontinenseken Párizsból a Dominikai Köztársaságig. Egészen átlagos külseje (A szamurájban Alain Delon karakterének védjegyévé vált ballonkabátot és széles karimájú kalapot visel gyakran) felejthetővé teszi Fassbender egyébként meglehetősen jellegzetes arcát.

The Killer
Fotó: Netflix

Ennek hatására pedig felmerül bennünk: vajon hány sorozatgyilkos horkolt mellettünk a repülőn? A Gyilkos ugyanis képtelen a repülőn kívül máshol is aludni, annyira ébernek kell lennie, bárhol is száll meg a világon. Megtévesztő technikái, álruhái és millió hamis útlevele, valamint rendszámtáblája egy egész raktárt kitesznek; mind az elvegyülés eszközei.

A gyilkos éppolyan karaktertanulmány, mint a már emlegetett A szamuráj.

Fincher csupán modernizálta és amerikanizálta az olasz-francia alkotást. Megmutatja, milyen nehezített pályán mozog az a bérgyilkos, aki 2023-ban rontja el végzetesen a feladatát.

Ez alapján azt gondolhatánk, Fincher – Jim Jarmusch 1999-es Szellemkutyája után – A szamuráj remake-jét hozta el nekünk A gyilkossal. Ám ez hatalmas tévedés: a filmet valójában egy rejtett gyöngyszemnek tartott francia képregényből adaptálta a Fincherrel a Hetediken is együtt dolgozó Andrew Kevin Walker. És amikor azt mondjuk, megcsömörlöttünk a képregényfilmektől, egészen biztosan nem Matz és Luc Jacamon azonos című művének izgalmas megfilmesítésére gondolunk. Ugyan Fincher egyedül a fejezetek reptéri járatinformációra hajazó jelöléseivel utal az adaptáció tényére, ha a képregény-feldolgozás az ilyen típusú, Hollywoodban hiánycikknek számító bűnfilmet jelenti, még bármennyit szívesen megnézünk.

A gyilkos egy olyan thrillerbe oltott neo-noir, melyben a hard-boiled antihősnek közvetetten két nő miatt omlik össze szépen lassan a szigorúan rendezett élete. A kezdeti hibája ellenére a Gyilkos egyértelműen jó abban, amit csinál (ezt bizonyítja a szemmel látható vagyona, valamint a további kísérletei). Ahogy Fincher is. Bár A gyilkos nyitójelenete annyira egyben van, hogy azt a hangulatot nehéz végig fenntartani, a rendező ezúttal sem vaktölténnyel lő. Ellenkezőleg: minden lövése célba talál, még ha néha újra is kell töltenie a fegyverét.

A filmet a Velencei Filmfesztiválon láttuk. További cikkeink az eseményről itt.

A gyilkos november 10-én érkezik a Netflix kínálatába.

Rakita Vivien

Rakita Vivien az ELTE Bölcsészkarán végzett film szakon. Kedvence a midcult, illetve a történelmi és gengszterfilmek, valamint sorozatok széles skálája. 2017 óta tagja a Filmtekercs csapatának.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com