Fókuszban Kritika

Mogyoróvaj hallal – The Peanut Butter Falcon

Empátiafilm mogyoróvajasan, sólyomszárnyon. Tyler Nilson és Mike Schwartz zavarbaejtően őszinte és gyermekien naiv filmet készített a mesebeli igazságról azoknak, akik hisznek a lehetetlenben.

A The Peanut Butter Falcon egy sztereotípiákban tobzódó, érzelmileg manipulatív alkotás. Igazi mese! De mi is a mese? Kaland, utazás, próbatételek sokasága. Felszabadító érzékkollázs egy érzéketlen világban. A mesében minden vitathatatlanul igaz.

A film szereplői elhagyatott gyermekek, akik felnőtt bőrben keresik önmagukat. Zack (Zack Gottsagen) Down-szindrómás huszonéves fiú, aki elszökik az őt ellátó intézményből, hogy pankrátorsztár legyen. Tyler (Shia LeBeouf) nyers stílusú halász, aki balhéba keveredik a környezetével. Eleanor (Dakota Johnson) Zack finomlelkű gondozója, akinek életét Zack eltűnése forgatja fel. Mindhárman határponthoz érkeztek saját életükben. Hősök szeretnének lenni, mint bárki más. A mese behívója Zack, aki megprovokálja Tyler és Eleanor realitását, és elkezdődik a nagy utazás.

Ezer alkotórészből áll a film, ahol minden részlet továbbgondolásra hív, és számos alkotás megidéződik. A Wes Anderson-féle gyermeklelkű felnőttek, a Huckleberry Finn világát megidéző kalandok, a GLOW sorozatban főszerepet kapó pankráció humorral, kedvességgel teli világa, ahol a sok szereplő ellenére minden egyes karakter kidolgozott és szerethető. Minden szimbolikus.

A pankrációban ráadásul előre megírt történetekről van szó, egyértelműen elválaszthatóan jó és rossz karakterekkel. A hősök a ringben hamisítatlan hősök. Nem csoda, hogy Clint (Thomas Haden Church), azaz The Salt Water Redneck – akihez mint leendő mesteréhez érkezik hosszú útja során Zack – szintén nem tud ellenállni a játéknak, amelyre hőseink hívják.

Zack öntudatlanul is hatással van környezetére, a filmben és a valóságban egyaránt. A rendezőpáros rögtön elhatározta, hogy filmet készít róla, miután megismerte őt. A The Peanut Butter Falcon tehát a kezdetektől Zackre íródott, ezáltal a film maga is kilép az általánosítás kategóriájából. Zack nem egy Down-szindrómás fiú a filmben, hanem Zack. „Leszarom.” – fogalmazza meg ugyanezt saját stílusában Tyler a filmben, miután Zack szükségét érzi elmondani, hogy beteg. Szükségét érzi, hiszen furcsa neki, hogy egészségesként, természetesen viszonyulnak hozzá. A Tylert megformáló Shia LeBeouf egy interjúban fogalmazta meg, hogy Zack érzékenyíti a körülötte lévőket, megtanít nem ítélkezni a másik felett. Filmbéli szereplőink, akik Zack mellé szegődnek, pontosan az ítélkező és kirekesztő világból vágynak el.

A Down-szindrómás Zack szerepeltetése a társadalmi érzékenyítés mellett alkalmas meghívni a nézőt egy zárt, azon belül magától értetődően következetes és egyszerűen csodás világba.

A megelőző évtizedek Esőembere és a hazánkban talán kevéssé ismert A bal lábam örökérvényű referenciaként szolgálnak. Az Életrevalók rendezőpárosának (Olivier Nakache és Eric Toledano) legújabb filmje, a Különleges életek idén debütált, és tökéletesen beleilleszkedik az említett filmek által képviselt hozzáállásba. Kedves és mulatságos, és nem akar erőszakosan semmit az arcunkba tolni. A The Peanut Butter Falcon sem merészkedik túl mélyre, ám ezzel kiterjeszti magát az egész világra. Okos döntés, ráfér a világra a filmben megélt lélektisztító tapasztalat.

A gyermekkorból ismerős és vágyott következetesség megnyugtató. Amikor nem végtelen bizonytalan lehetőséggel szembesülünk, hanem hisszük, hogy ha azt tesszük, ami jó nekünk, akkor az jó. És ilyen egyszerű. Ez a fajta életszemlélet mentette meg a filmet attól a csapdától, hogy túl komolyan vegye magát, és giccsbe forduljon. Vannak szirupos jelenetek, de egyik sem banális. Sőt! Király Jenőtől tudjuk, hogy „A banalitás a meg nem kérdőjelezett elfogadás.[1] Másképpen, a szabálykövető világban a megszokott cselekedetek sokasága, ahol minden előre meg van írva: a helyzetek, a módszerek, a viszonyok. Itt hősnek nincs helye. Zack ezt forgatja fel az alapoktól.

Lehet, hogy ugyanoda jutunk, és a végén rend vár ránk a káosz helyett. De ezt saját döntéseink által érjük el, ezáltal lehetőségünk van teljesen egyedi utat bejárni. Ha ezen az úton a kézzel fogott halat mogyoróvajjal esszük, akkor úgy esszük. A lényeg, hogy élvezzük, ne bántsunk másokat és jóllakjunk.

Hőseink bátrak, békések, bizakodóak, de legfőképpen kellően naivak, hogy a szerencse melléjük szegődjön. Nyitottság, szövetség, naivitás, ígéretek és eskük. Csupa olyasmi, amelyekhez a felnőttek elfelejtették viszonyulásukat. Nigel Bluck, a film operatőre szintén tereli a nézőt, hogy legalább a filmidő erejéig legyen bátorsága azonosulni a mesebeli világgal. Jó ebben a világban lenni, újranézésre invitál. Ha hiszünk benne, azért, ha nem, akkor azért.

[1] Király Jenő: A film szimbolikája. III/1. A kalandfilm formái. Kaposvári Egyetem Művészeti Kar Mozgóképkultúra Tanszék – Magyar Televízió Zrt., Kaposvár – Budapest, 2010, p. 160.

Avatar

Szin Karolina

Szin Karolina az ELTE filmtudomány szakán végzett, majd grafikai- és product design tanulmányokat folytatott, többek között MOME-n. Jelenleg a filmgyártásban dolgozik. Szereti a szép grafikájú filmeket, animációkat (Tomm Moore, Sylvain Chomet, Gabrielle Vincent munkái), a magával ragadókat (Iñárritu, Jamin Winans), a kortárs magyart, illetve az ehhez részben viszonyítási pontként szolgáló rendszerváltó alkotásokat. szin.karolina@gmail.com

FM ‘tekercs Podcast

Hirdetés

Hirdetés

Video

Kik a legújabb szereplők a streamingpiacon és vajon melyiküké a jövő? A VLOGtekercs második adásában folytatjuk a seregszemlét és egy kis jövendölgetéssel is készültünk!

Műsorvezetők: Németh Míra, Énekes Gábor
Vágó: Nagy Tibor
Főcím: Gyenes Dániel
Projektvezető: Nagy Tibor
Producer: Molnár Kata Orsolya

A videó Tóth Nándor Tamás cikke alapján készült.

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..