Kritika

Szakrál-szexuál abúzus csellóra – The Perfection

Logan Browning és Allison Williams a The Perfection című filmben

A tökéletességre törekvés áldozatát vizsgáló, női Whiplash dobos srác helyett csellista lányokról szól. A horrorból bosszúfilmbe hajló The Perfection utolsó jelenetét biztos nem felejted el!

Charlotte (Allison Williams) tehetséges csellista. A legtehetségesebbek egyike. Legalábbis így tartják számon a bostoni Bachoff Zeneakadémián, ahol tanul. De Charlotte karriere derékba törik, amikor édesanyja megbetegszik, ő pedig hosszú éveken kereszül otthon ápolja. Ezidő alatt persze jönnek új tehetségek, akik a helyébe lépnek. Például Lizzie (Logan Browning), akivel az iskola alapítói, Anton (Steven Weber) és Paloma (Alaina Huffman) épp Sanghajban menőznek, hogy újabb tehetségeket keressenek.

Allison Williams a The Perfection című filmben

Charlotte odamegy, összeölelkezik egykori tanáraival és megismerkedik Lizzie-vel. Ezzel indul kettejük (majd négyük) bizarr kalandja. A két lány ugyanis – egy átbulizott éjszaka utáni, leszbikus szexjelenetet követően – elhatározza, hogy utazgatnak kicsit Ázsiában. Ám Lizzie rögtön az első napon rosszul lesz, férgeket hány, majd inkább levágja saját kezét, minthogy tovább el kelljen viselnie a bőre alatti bogarakat. Ezek még csak az előzetes történései és úgy nagyjából a film első fele.

Majd hirtelen visszatekerik a történetet, hogy egy másik nézőpontból láthassuk.

A férgek és bogarak ugyanis nem véletlenül jöttek. Charlotte tehet róluk, akinek azonban – a látszat ellenére – egész más tervei vannak, mint konkurense kiütése a nyeregből. Kiderül ugyanis, hogy komoly árat kellett fizetnie annak, aki kiemelkedett a Bachoffból, hogy zenészkarriert futhasson be. A finoman szólva egyéni módszerekkel dolgozó iskola ugyanis egyfajta szakrális vizsgahangversenynek álcázta azt a meghallgatást, melyet csak azok úsztak meg büntetlenül (értsd szexuális abúzus nélkül), akik tökéletesen játszottak el egy roppant nehéz darabot. Vagyis senki.

A zene tehát szexualitással és szakralitással itatódik át a The Perfectionben, a szó jó és rossz értelmében egyaránt.

A kápolnából átalakított hangversenyteremben ugyanis a zenének Isten hangját kell helyettesítenie, vagyis tökéletesen kell szólnia. Ha az előadásba hiba csúszik, azért ördögi büntetés jár. De ugyancsak a zene és a szexualitás összefonódására épül a korábban már említett erotikus jelenet is a két főhősnő között, ami alatt saját csellóduettjük szól.

Logan Browning és Allison Williams a The Perfection című filmben

A mozifilmmel hat év után jelentkező rendező-forgatókönyvíró, Richard Shepard (Dom Hemingway, Rókavadászat) olyan kérdésekre keresi a választ, minthogy hová futhat ki a tökéletesség hajszolása, meddig kísérthet minket a múltunk, és vajon sikerül-e valamikor, valahogy leszámolnunk vele? Az összetett problematikát pedig meglehetősen egyedi és mindenképpen emlékezetes módon igyekszik kibogozni. A fentebb már említett, nézőpontváltásos visszatekerés eszközével többször is él filmje során, így újra és újra a látottak átértelmezésére készteti a nézőt, miközben egyre mélyebbre süllyed pokoli története bugyraiban.

Az viszont mindenképp örömteli, hogy nem próbál általánosítani. Nem mondja, hogy a vallást követők ilyenek, mint ahogy a zenészekről sem próbálja azt sugallni, hogy csak így érvényesülhetnek (ilyen téren a Whiplash nagyobb homályt hagyott maga után). Színészeit is remekül instruálja: a Tűnj el!-ben már bizonyított Allison Williams pszichopata karaktere itt is visszaköszön, de sokkal árnyaltabban, sokrétűbben. Ami pedig a film utolsó képkockáit illeti, nos, azt bőven nevezhetjük túlzásnak, aránytalanságnak és a film szövetébe nem illőnek, de tény, hogy gondolkodásra késztet és az emlékezetünkbe ég hosszú időre.

A The Perfection közel sem tökéletes, de felettébb emlékezetes alkotás, melynek kapcsán előkerülhet számos komoly téma a nők elnyomásától kezdve, a siker és hírnév árán keresztül, a bosszú kellő és megfelelő mértékének meghatározásáig. Ugyanakkor Richard Shepard filmje mindezeknek csupán gondolatébresztője lehet, hiszen szűk másfél órában lehetetlen rendesen kifejteni mindazt, amit a film megpendít.

Hancsók Barnabás

Hancsók Barnabás

Hancsók Barnabás 2010 óta ír cikkeket a Filmtekercsnek, volt rovatvezető és olvasószerkesztő. Specializációja az adaptáció, a sci-fi, a vígjáték és a társadalmi dráma, szívesen ír szerzői, bűnügyi és dokumentumfilmekről is.

FM ‘tekercs Podcast

Hirdetés

Hirdetés

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..