Kritika

A sorok közt hal meg a hős – A történet (The Tale)

Laura Dern és Isabelle Nélisse

A történet, amitől elakadt a Sundance közönségének szava. A történet, amit újra kell olvasni. Egy történet, amelynek lábjegyzete az emlék.

Jennifer Fox elismert dokumentumfilmes, munkásságát több fesztiváldíjjal is kitüntették már. A rendezőnő most mégis úgy döntött, hogy a saját történetét játékfilm formájában tárja a közönség elé. Ez lett A történet (The Tale), amit bár jóval a botrányok kirobbanása előtt kezdett el forgatni, mire az a közönség elé került,

egy olyan (film)világba érkezett, ahol nem is lehetne aktuálisabb.

A címszereplővé tett novellát a tizenhárom éves Jennifer Fox írta. Iskolai feladat volt, jelest kapott rá, úgy kezdődött, hogy „Valami csodaszépet szeretnék elmesélni…”. Miközben pakolja a régi kacatokat, ez az írás kerül harmincöt évvel később a lány édesanyjának (Ellen Burstyn alakításában) kezei közé, s ez indítja útnak az immár negyvennyolc éves Jennifert (Laura Dern), hogy szembe nézzen a múlttal.

A sok testvér között magát csak szürke kisegérnek érző Jennifer számára valami sokkal többet jelentett a nyári tábor Mrs. G (Elizabeth Debicki – The Cloverfield Paradox) lovardájában, ahol a nő lovagolni tanította, Bill (Jason Ritter – Kevin (Probably) Savest he World) pedig futóedzőként mentorálta a tehetséges lányt. A kis Jenny szinte bálványozta Mrs. G-t, csüngött a nő minden szaván, mindenben őt akarta utánozni, olyanná akart válni, mint ő. Ez természetes, minden kiskamasznak vannak példaképei, mint ahogyan sok kiskamasz szeret bele a tanárába. Jennynek ez volt Bill, Mrs. G szeretője, akiben először csak a jövőjét látta. Az embert, aki majd segít neki kitörni, aki majd atlétikai bajnokot nevel belőle.

A kapcsolat gyorsan változik, a tanár-diák viszonyból barátság lesz. Jenny úgy érzi, bennük megbízhat, nekik elmondhat mindent. A két felnőtt eléri, hogy Jenny a hétvégéket is náluk tölthesse, hisz a tehetségét gondozni kell – ám az egyik ilyen hétvégén a barátságból szerelmi viszony lesz…

Elizabeth Debicki és Jason Ritter

Így emlékszik vissza a történtekre Jennifer, és a nézőinek is ezt az emléket mutatja meg először. A hideg zuhany akkor érkezik, amikor aztán a nő végül is hajlandó beszélni édesanyjával a történtekről. A novella mellett előkerülnek Bill és Mrs. G levelei és néhány fénykép, ahol az eddig látott érett kamasz helyett egy kislány köszön vissza – és innentől kezdve már ez a kislány ül a lóháton, ez a kislány kapja a baráti simogatást, ez a kislány suttogja el a titkait, és ez a kislány köt ki Bill ágyában.

Az újraírt történet ugyanúgy sokkolja a nézőt, mint Jennifert. A filmest, aki mindig a valóságból élt, és most a saját valósága hagyta cserben. Elkezdi felkeresni az események szereplőit, más lányokat a táborból és az időközben idős asszonnyá vált Mrs. G-t (Frances Conroy). Mindenkit meginterjúvol, hogy összeszedje mindazt, amire a saját szubjektív emlékezete képtelen. Végighallgatja, hogy látták mások az eseményeket, a történet pedig minden egyes beszélgetéssel újraíródik kicsit.

Dokumentumfilmesként viselkedik, amitől még nehezebb lesz az egyébként is súlyos film. Ahogy kerekedik a történet, úgy dagadnak az indulatok is. A tényszerű beszélgetések mellett egyre hevesebbek lesznek a belső monológok, azaz Jennifer saját, gyerekkori énjével készített „interjúi” is.

Nincs itt semmi hatásvadászat, hisz tényleg minden részlet megdöbbentő, a katarzist pedig az emlékek rekonstrukciója adja.

A felismerés, hogy mennyire szubjektív az emlékezet, hogy az agyunk mennyire szelektál, hogy mennyire nagy az elfojtás ereje. Annyira, hogy az áldozat is láthatja magát hősnek, de a „csodaszép történet” valójában egy erőszak fájdalmas krónikája. Ezek után a végkifejletben bízunk csak, hogy elhozza a megváltást, hogy enyhítse a feszültséget, hogy megadja az elégtételt. Ehhez képest Jennifer az utolsó fejezetre is a valóságot tartogatja, ami sokakban biztos űrt hagy majd, de az életet nem Hollywood írja.

És ez így van rendjén. Így lesz A történet hatásvadász popcornmozi helyett fontos film, ami amellett, hogy tele van csodálatos női alakításokkal, még azt is gyönyörűen megmutatja, hogy mennyire szubjektív az egyén és mennyire objektív az igazság.

A film május 27-től látható az HBO GO-n. További ajánlatunk a témában, szintén az HBO GO műsorából: Paterno – Eltemetett bűnök

Avatar

Németh Barna

Németh Barnabás a Szegedi Tudományegyetemen végzett magyar szakon, jelenleg néhány könyvkiadónál dolgozik. Szabadidejében olvas és sorozatokkal foglalkozik, díjszezon idején pedig a díjszezonnal.

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

A sorozatok lényege, hogy nincs meghatározott végük… Ezzel vitatkoznánk!

A 2010-es évektől folyamatosan nő a televíziós és streaming sorozatok száma, köztük pedig az előre meghatározott véggel rendelkező egyévados szériák, vagyis a minisorozatok is egyre nagyobb hangsúlyt kapnak. Nem tudod mi a különbség antológia-, mini- és limitált széria között? Akkor ez a te videód!

A VLOGtekercs stábja ebben a hónapban a minisorozatok formai jegyeit és történelmét járja körbe. Számos ismert és kevésbé ismert sorozatpéldával azokra a kérdésekre kerestük a választ, hogy miért éri meg a nézőnek minisorozatot nézni és milyen előnyei származhatnak az alkotónak a minisorozat formátumból.

Műsorvezetők: Németh Míra, Énekes Gábor

Vágó: Énekes Gábor

Főcím: Gyenes Dániel

Projektvezető: Nagy Tibor

Producer: Molnár Kata Orsolya