Fókuszban Kritika

Kína bugyuta válasza a pusztuló Föld problémájára – The Wandering Earth

The Wandering Earth

Kína első igazán nagy költségvetésű mega sci-fije, a The Wandering Earth legalább annyira bugyuta és demagóg, mint amennyire látványos.

Aszályok, rossz termés a mezőgazdaságban, süllyedő tengerszint, egyre több kihaló állatfaj. Csupán néhány a napjainkban is zajló természeti katasztrófák közül. A The Wandering Earth szerint mindezekért a Nap tehető felelőssé, ami „gyorsan degenerálódik és tágul. Száz éven belül bekebelezi a Földet.” Mi lehet erre a megoldás? Hajtóműveket kell szerelni a bolygóra (sic!), és elvinni a Földet a Naprendszerből, ami háromszáz éven belül megszűnik. Ja, és mindezt egy százezer kilométerre kilőtt űrállomásról irányítani.

Adott tehát egy valós, egyre fenyegetőbb probléma (a Föld pusztulása), amire sikerült egy roppant bugyuta megoldást kitalálni. Persze mindenképp egyedi, hogy a pusztuló Földről nem el-, hanem vele együtt akarnak menekülni hőseink, de lássuk be,

ennél nagyobb baromságot, mint hogy a Föld az űrben vándoroljon, nehéz lett volna kitalálni.

De lépjünk túl ezen, és lássuk a cselekményt! (Bár jobb lenne, ha inkább nem látnánk…) A fenti érdekes problémafelvetés és blőd válasz után ugyanis 17 évet ugrunk az időben, amikor is hamar kiderül, hogy hiba csúszott a számításba: a Föld olyan veszélyesen közel került a Jupiterhez, hogy az azzal való ütközés elkerülhetetlenné vált. A 2500 évesre tervezett utazás így viszonylag az elején meghiúsul, az irányítóegység személyzetét hibernálják, a földlakókat pedig tájékoztatják a biztos halálról. The End, stáblista, (öröm)könnyek. Nem, sajnos nem. Tovább is van…

The Wandering Earth
A Földet magához vonzó Jupiter a The Wandering Earth című filmben

Főhőseink ugyanis – bár kezdetben öntörvényű lázadóknak tűnnek – végül mégis a kínai nép dicső gyermekeivé avanzsálnak, akik mindenre (is!) tudják a megoldást, ha a sors és nagyrabecsült kormányuk megkívánja. Így lesz az iskolát otthagyó, föld alatti menedékvárosukból szökést tervező fiatal Liu Csi (Chuxiao Qu) katonáknál elszántabb és bátrabb (szuper)hőssé; fogadott tinédzser húga, Han Toto (Jin Mai Jaho) érett gondolkodású felnőtté; űrállomáson szolgálatot teljesítő apja, Liu Pejcsiang alezredes (Jing Wu) pedig önfeláldozó, gyermeke és a bolygó túlélése érdekében minden szabályt megszegő, tragikus hőssé.

Teszik mindezt indokolatlan mennyiségű green box előtt, eleinte lélegzetelállító, ám hamar giccsbe forduló környezetben. És ha a látványtól esetleg nem is folyna ki a szemünk, a demagóg, kínaiakat és oroszokat dicsőítő történettől biztosan kiég az agyunk. Persze mindezt úgy, hogy közben a lehető legtöbbet próbálnak másolni Hollywoodról, ugyanis

a The Wandering Earth olyan, mintha a Gravitáció, az Armageddon, a Csillagok között és a 2001: Űrodüsszeia megerőszakolásából születő gyermek lenne.

És ha nem lenne elég, hogy az alapszituáció eleve az Armageddonéra hajaz (csak ugye itt pont fordítva, hiszen nem a Föld felé közelít egy másik égitest, hanem az közelít egy másik felé), vagy hogy az űrállomáson szinte egy az egyben újraforgatták a Gravitáció űrben pörgő-forgó nyitójelenetét, még a zene hallatán is megesküdnék, hogy hallottam már valahol.

The Wandering Earth

Pedig meggyőződésem, hogy a Galaxy-, Hugo- és Locus-díjas Cixin Liu – akinek novellájából a The Wandering Earth-öt forgatták – nem ilyen szolgai módon másolt, megalapozatlan, logikai bukfencektől hemzsegő történetet adott ki a kezéből. Biztos vagyok benne, hogy A háromtest-probléma és A sötét erdő írója – aki ezen művekben épp alaposságáról, tudományos felkészültségéről és szövevényes, de követhető történetmesélési képességéről tett tanúbizonyságot – nem egy ilyen bugyuta alapanyaggal látta el az első igazi kínai blockbuster rendezőjét, Frant Gwót, akinek ez mindössze a második önálló alkotása rendezőként.

A The Wandering Earth tehát hiába Kína első nagyköltségvetésű sci-fije, amit a Netflix is felkarolt, hatalmas kihagyott ziccer maradt. Ha csak feleannyit foglalkoztak volna a történettel, mint a látvánnyal; ha nem csak a végére tartogattak volna némi izgalmat; ha csak kicsivel több tudományos megalapozottságra törekedtek volna, talán felírhatnánk az első próbálkozás számlájára a látottakat. Így viszont ez minden szempontból gyenge produktum lett, különösen szórakoztatás szempontjából.

Hancsók Barnabás

Hancsók Barnabás

Hancsók Barnabás 2010 óta ír cikkeket a Filmtekercsnek, volt rovatvezető és olvasószerkesztő. Specializációja az adaptáció, a sci-fi, a vígjáték és a társadalmi dráma, szívesen ír szerzői, bűnügyi és dokumentumfilmekről is.

FM ‘tekercs Podcast

 

Hirdetés

Hirdetés

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..