Kritika

Bújj elő! – They/Them

Egy meleg fiatalokat átnevelő táborban folyó horrorisztikus történéseket dolgoz fel a They/Them. Kicsit slasher, kicsit pszichológiai thriller, kicsit társadalmi reflexió: John Logan rendezői debütálása alulmúlja a várakozásokat.

Get out, csak melegeknek – ez volt az első benyomásom a Peacock saját gyártású slasher filmjéről. A They/Them premisszája szerint egy csapat LMBTQ+ fiatal, élükön a nonbináris Jordannel (Theo Germaine) érkezik meg egy eldugott erdei átnevelőtáborba. A hamisan csengő szívélyes fogadtatás, amivel a táborvezető Whistler (Kevin Bacon) köszönti őket, csak növeli a tapintható feszültséget. Hamarosan ki is mutatják a nevelők a foguk fehérjét: érzelmi manipuláció, erőszak, sőt, kínzás eszközeihez nyúlva próbálnak heteroszexuálist faragni a srácokból. Viszont Jordanék nemsokára ráébrednek, hogy nem ők itt a préda, hanem a táborvezetők, akik sorjában kezdenek hullani egy maszkos gyilkos keze által.  

A They/Them már a zseniális címével felkeltette érdeklődésem. Akinek nem esett le rögtön, itt egy rövid magyarázat: angolul a perjelt „slash”-nek hívják, aminek jelentése vág, kaszabol. Ebből a szóból ered a vérontós-kaszabolós slasher alműfaj elnevezése. A They/Them kiolvasva tehát “ők kaszabolják őket”, de emellett a queer körökben használt genderneutrális névmások jelölése is. Ergo ha valaki elutasítja a férfi he/him, vagy a női she/her névmásokat, akkor helyettük they/them párt használja. Nagyon finom, telitalálat, akárhogy nézzük.

Kár, hogy a címadás lett végül a film legötletesebb megoldása.

Az átnevelőtáborok borzalmai pedig megérdemelnek egy horrorfilmet. Az Egyesült Államokban elterjedt, leggyakrabban vallásos szervezetek által szervezett táborokba szülők küldik „másságban szenvedő” gyerekeiket. Ezeken a helyeken a heteroszexuálistől eltérő szexuális orientáltságot betegségként, függőségként kezelik. Kezelik, azaz „gyógyítják”. A 20. század során népszerű eljárás volt többek között a lobotómia és elektrosokk-terápia, illetve a körülbelül ugyanannyi tudományos alappal rendelkező ördögűzés és imádkozás is. Ma is működnek átnevelőtáborok, és nemcsak az USA-ban, ahol gyerekek és tinédzserek ezreit teszik ki egy életen át nyomot hagyó pszichológiai nyomásnak. 

Persze nincs új a nap alatt, számos jól és kevésbé jól sikerült alkotás, mint például az Eltörölt fiú, a Cameron Post rossz nevelése, vagy a kultfilmmé vált But I’m a Cheerleader is feldolgozta már a témát. Viszont az átnevelőtábor, akárcsak a már bevett motívumként használt bolondokháza, gazdag táptalajt tud biztosítani a horror műfaj számára. Ráadásul a manapság egyre inkább előtérbe kerülő társadalmi feszültségek, mint például az LMBTQ+ emberek jogai és a gender kérdésköre remek alkalmat biztosítanak egy ilyen témájú film születésének. De John Logan, akit számos sikeres forgatókönyv szerzőjeként ismerünk (A leleményes Hugo, Skyfall, Sweeney Todd: A Fleet Street démoni borbélya, hogy csak párat említsek), első rendezésével alulmúlta a várakozásokat.

A They/Them összedobott, elhamarkodott alkotás benyomását adja, ami abban sem biztos, pontosan mi is akar lenni.

Pszichológiai thrillernek indul, amint a táborvezetők a fiatalok instabil mentális helyzetével és kiszolgáltatottságával élve egyre durvábban manipulálni kezdik őket. Kevin Bacon brillírozik a szadista énjét eleinte jól leplező, jófej, karizmatikus táborvezető szerepében. Anna Chlumsky (Az örökösnő álarca mögött) viszont szokása szerint bosszantóan lapos alakítást nyújt a tábor orvosaként. Mindentől elzárva, a semmi közepén, telefonjaik nélkül a srácok csak egymásra számíthatnak (vagy még egymásra sem). Jordan meginog és el is kezd kételkedni saját magában.

A film az első felében felvet néhány összetett és izgalmas kérdést az identitásról, a „másságról” és a „normalitásról”, s arról, mi számít választásnak és mi nem. Igazából bármennyire is vontatott néhol, mégis ez a legérdekfeszítőbb része az egész alkotásnak. Majd átcsap slasherbe, és a műfajhoz méltóan egy maszkos gyilkos kezdi szedni az áldozatait. Viszont a gyilkosságok mennyisége és minősége is lelohasztó:

az ölések fantáziátlanok, kevés is van belőlük, maga a tettes személye pedig nem képes felkorbácsolni az érdeklődést.

A nagy leszámolásjelenet a végén csak tovább ront a helyzeten, főleg, mivel a készítők megtoldották egy érzelgős kinyilatkoztatással az önazonosságról. Itt van a disszonancia elásva: a trashy, eltúlzott, primitív és szórakoztató slasher műfaj nem egyeztethető össze egy olyan komplex társadalmi kérdéskörrel, mint a queer identitás mélysége. Így csak a borzongató mészárlás kárára megy a katarzist jócskán elvétő prédikáció.

Azért érződik az igyekezet. A reprezentáció, az autentikus LMBTQ történetek beleszövése és a mindezt alátámasztó casting mind kiválóan működnek. De a They/Them útközben elfelejtette, hogy slasher film akart lenni, így egy langyos, erőltetett önigazolásba fulladt, horrornak alig nevezhető valami kerekedett ki belőle.

Takács Janka

Janka a párizsi Sciences Po egyetem média és kommunikáció szakán végzett, marketinges szakemberként dolgozik. Mozifüggő, legfőképp a régi hollywood-i filmeket és az indie filmeket kedveli, de egy ütős filmzenével bármikor le lehet venni a lábáról.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!