Kritika

A kalapács a képernyő elé szögez – Thor: Szerelem és mennydörgés

Taika Waititi ugyanazt az utat folytatja a Thor: Szerelem és mennydörgésben, mint a Ragnarökben. A szórakoztató filmélmény mélyén azonban egy olyan irányvonal látszik kirajzolódni, ami veszélyes vizekre viheti a Marvel Studios-t.

A cikk spoilert tartalmaz a film befejezésével kapcsolatban.

Véleményed van a cikkről vagy a filmről? Írd meg nekünk kommentben!

A Marvel az MCU 4. fázisában érezhetően sok mindennel próbálkozik annak érdekében, hogy fenntartsa ugyanazt a lelkesedést a nézők részéről, mint a Bosszúállók: Végjáték előtt. Új műfaji elemekkel töltik fel az aktuális szuperhős filmet (wuxia harc és kungfu a Shang-Chi és a Tíz Gyűrű legendája esetében, sitcom a WandaVízióban, horror elemek Doctor Strange második önálló kalandjában) és megpróbálnak ennek megfelelően egyedi látásmóddal rendelkező direktorokat leszerződtetni (Chloe Zao, Sam Raimi, Taika Waititi), akik képesek lehetnek csavarni egyet a jól bevált sablonokon.

Mindez dicséretes is lenne, ha ezek a látszólagos erőfeszítések el tudnák feledtetni azt a tényt, hogy a produceri székben az első Marvel film óta Kevin Feige ül, akinek foglalkozásából adódóan az a célja, hogy minél jövedelmezőbb legyen az adott film. Ehhez pedig az alapvető sémákon nem lehet változtatni, hiszen nem bejáratott módszerekbe fektetni dollár százmilliókat igencsak kockázatos vállalkozás.

Az új Thor film is a megszokott sablonokból épül fel, csak a részletek változtak. Thanos legyőzése után Thor nem találja helyét a világban, céltalan sodródásának egy új gonosz felbukkanása vet véget. Gorr (Christian Bale) egy ősi karddal képes isteneket ölni, végső célja pedig az összes isten lemészárlása – Thor tehát maga mellé gyűjti társait (Valkűrt, Korgot, Jane Fostert), hogy megállítsák a gyilkost. A rendezői székbe a Thor: Ragnarök után ismételten Taika Waititi ült, aki

tartotta magát az ott bevált, nagy kritikai és közönségsikert hozott recepthez, csak talán rátett még egy lapáttal.

A Thor: Szerelem és mennydörgés bizonyos jelenetei (főleg a kezdő csata) olyanok, mintha egy ’80-as évekbeli camp sci-fit néznénk szürreálisan túltolt díszletekkel és űrlényekkel, megmosolyogtató akciójelenetekkel és menőnek szánt egysorosokkal, miközben dübörög a rock (a Led Zeppelint most a Guns ’N Roses váltotta). Waititi tovább erősíti a komikus hatást azzal, hogy folyamatosan reflektál a szuperhős filmek stilizált, bugyuta voltára Korg gyermekmeséket idéző narrációjával vagy az előző részből már felbukkant Matt Damon színi előadásában.

Waititi egyik jelenetről a másikra képes váltani ebből a Flash Gordon szerű komolytalanságból valós emberi drámába vagy fenyegető horrorba (Christian Bale minden egyes rezdülése hátborzongató), majd vissza. Ezek a hangnemváltások sajátos ízt adnak a filmnek, ami a Ragnarök esetében működött a kritikusoknál és a közönségnél is, és nagy valószínűséggel a Szerelem és mennydörgés esetében sem lesz máshogy.

Tekintve, hogy a Marvel filmiparra gyakorolt hatása az elmúlt majdnem 15 évben óriási volt (jelenleg úgy fest, ez a továbbiakban csak erősödni fog), ezért az új Thor filmet nem lehet csupán önmagában értelmezni, ugyanis

olyan üzeneteket hordoz, ami veszélyes vizekre viheti a képregényfilmeket.

Az, hogy a Marvel egyik kiemelt célközönsége, a kamaszok nem túl meglepő (az elmúlt évek egyik legnagyobb kasszasikere a Pókember: Nincs hazaút volt, de most debütált a Ms. Marvel című sorozat is), viszont az már sokkal ijesztőbb, hogy a legújabb Thor meghatározó szereplői az Új Asgardban élő gyermekek. Őket rabolja el Gorr, hogy a kiszabadításukra igyekvő Thort meg tudja ölni – ez a gyermekrablás szimbolikusan értelmezhető úgy is, mint a Marvel Studios erőfeszítése arra, hogy minél több fiatalkorút tartson a szuperhősfilmek markában. Ez különösen annak fényében látszik egyértelműnek, hogy Thor isteni képességeit megosztva a gyerekekkel, belőlük verbuválva sereget támadja meg Gorrt és arat győzelmet. Waititi és a Marvel azonban nem áll meg itt.

A film végén Gorr hasonló dilemma elé kerül, mint Az északi Amleth hercege: a gyilkolás és bosszú útján maradva maga is elpusztul vagy szerettei és a megbocsátás útjára lép. Míg Eggers ízig-vérig viking eposza hű marad a karakterek hitvilágához és az előbbit választja, addig Gorr és a Marvel képmutató módon az utóbbit. Azért képmutató a választás, mert Gorr kislánya feltámadását választja az istenek lemészárlása helyett, a kislányról való gondoskodást pedig Thorra bízza, aki az utolsó jelenetben, úgy tűnik, leteszi a kalapácsot és életét a kislány felnevelésének szenteli. Gyorsan egyértelművé válik azonban, hogy a lány Thor új harcostársa, aki annak ellenére, hogy maximum 10 éves lehet, üvöltve, fejszét lóbálva veti magát bele az éppen aktuális ellenség gyilkolásába.

Az, hogy a filmben látható 8-10 éves gyermekekre is potenciális katonaként tekintenek főhőseink (Valkűr vezetésével a film végén megindul a kiképzésük is) fenyegetően rímel arra, hogy a Marvel milyen nagy hangsúlyt fog helyezni ennek a korosztálynak az elcsábítására. A rivális DC-nél a Békeharcos karaktere büszkén vállalja, hogy a béke nevében akármennyi nőt és gyereket képes megölni – a Marvelnél ennek éppen az ellenkezőjét hirdetik, ám nem átallják csatába küldeni őket a szeretet nevében.

Gorr karaktere sok hasonlóságot mutat Garth Ennis kultikus képregényhősével a Preacherből:

Jesse Custer célja is az, hogy szembesítse a jobb esetben közönyös, rosszabb esetben vérszomjas istent saját képmutatásával, hajtóvadászatát a történelem fényében nehéz elítélni. Éppen ezért szomorú, hogy a filmben remekül bemutatott pöffeszkedő, nárcisztikus isteneket (élükön a brillírozó Russel Crowe-val) Gorr nem intézi el – soha nem derül ki, hogy milyen lenne a világ nélkülük. Mint ahogy az is örök rejtély marad, milyen lenne a világ a Marvel mindenható vezetője Kevin Feige nélkül.

Lehet, hogy egy párhuzamos multiverzumban a The Boys hősei már elkezdték likvidálni a Marvel szuperhőseit és nem kell sokat várni, hogy a nézők egy kis lélegzethez jussanak a futószalagon érkező hősök dömpingjéből.

Dunai Marcell

Dunai Marcell a Budapesti Corvinus Egyetem nemzetközi tanulmányok szakán végzett, jelenleg szakirányú továbbképzését végzi mentálhigiénés segítő szakember szakon. A ráckeresztúri Fiatalkorúak Drogterápiás Otthonában dolgozik terápiás munkatársként: munkájából kifolyólag vonzza a függőségek pszichológiája, a felépülés folyamata és az ennek tükrében megjelenő emberi kapcsolatok filmes reprezentációi.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
1 hozzászólás
Oldest
Newest Most Voted
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!

Podcast

Hirdetés

Hirdetés