Fókuszban Kritika

Fiktív detektív – Timmy Failure: Mistakes Were Made

A Timmy Failure: Mistakes Were Made a ’90-es évek amerikai, gyerekeknek szóló vígjátékaiba kalauzol el, miközben a sok bugyutaság mögött komolyabb tónusokat fest fel.

Mikor a Disney+ betört a streaming-piacra tavaly novemberben, az egeres stúdió egy újabb ambiciózus térhódításának tűnt. Ők is akartak egy szeletet a tortából, hiszen a legnagyobb bevételeket termelő filmes vállalat nem maradhat le a korral. A döcögős debütálásnál a The Mandalorian kapott csak nagy médiavisszhangot, míg más projektjeik, köztük a Susi és Tekergő feldolgozás alig érdekelt valakit. Pedig alig pár hónap után,

de kezd kirajzolódni egy minta, mely a Disney+ saját gyártású filmjeit jellemzi.

Mind a Noelle karácsonyi fantasy-je, akár a Togo farkaskutyás családi mozija, úgy a Timmy Failure is olyan alkotások, melyeket a ’90-es években születettek orrba-szájba faltak volna gyerekkorukban. És bár napjainkban előfordul, hogy készülnek Mikulás-témájú mozik (Karácsonyi krónikák) és állatos kalandfilmek (A vadon hívó szava), de az olyan lökött gyerekfilmek, mint a Timmy Failure már ritkaságszámba mennek.

A Timmy Failure: Mistakes Were Made első blikkre több hasonlóságot mutat a Dennis, a komisz vagy A kis gézengúzok című szeleburdi alkotásokkal, mint bármi, amit az utóbbi években láthattunk. És mennyire hiányzott ez a megközelítés: ahol a gyerekszereplők sajátos szemszögükből próbálják értelmezni a felnőttek bonyolult világát, melyben naiv magabiztosságuk miatt mégis képesek érvényesülni.

A Disney+ most nem fut a trendek után, épp hiányt pótol – elhozza a ’90-es évek gyerekfilmjeit egy új generációnak, de nem remake formájában.

Jelenlegi alkotásunk egy gyerekkönyv-sorozat első kötetének adaptációja, melyben Timmy (Winslow Fegley), a különc portlandi tizenegy éves kalandjait követhetjük nyomon. Hősünk az általa alapított Total Failure Rt. magánnyomozói vállalkozás ügyvezetője és fő detektívje, aki mikroközegében igyekszik megoldani az eseteket hű jegesmedvéje társaságában. Timmy mindig résen van, hiszen sosem lehet tudni, mikor jön egy olyan eset, amivel felfuttathatja cégét, és akár beköltözhet egy belvárosi irodába.

Meglehetősen lüke felütése van a Timmy Failure-nek, de nem nehéz rácsatlakozni a hangulatára, mely a főhős személyiségéből fakad.

Timmy az elvek embere: sosem veszi le vörös sálját, magánpraxisban dolgozó kopóként nem játszik össze a rendőrséggel, valamint minden orosz jelenlétre gyanúval tekint. És innen származik a humor is: a kicsik szintjén zajló bűntények (Ki lopta el egy padtársa hátizsákját? Ki hagyta éhen halni az osztály hörcsögét?) mellett Timmy felnőttes attitűdje és érzelemmentes hangneme segít belekerülni ebbe a dimenzióba. Amibe egy jegesmedve is bátran belefér, hiszen annyi marhaság történik, melynek csak Timmy fantáziája szabhat határt. Na igen, itt vannak elásva a dolgok… és a halott rágcsálók.

Tom McCarthy, a Spotlight rendezője ugyanis az utolsó harmadban elkezd reflektálni a karakter világlátására. Timmy egyre nagyobb bajokba keveredik, majd addig feszíti a húrt, míg a valóság már visszaleng, egyenesen az arcába. McCarthy ügyesen építi fel filmjét: gyagya Disney-filmként bevesszük a hülyeségeit, megkapó, szeretetre méltó humora kacagtató, de mikor a narratíva tesz egy lépést hátrébb, hogy megmutassa az átfogóbb összképet, joggal bizonytalanodik el a néző. Vajon Timmy csak egy szomorú gyerek, aki saját valóságában él?

Nem feltétlenül történik fordulat a filmben, csupán a játékidő teltével megváltozik a Timmy Failure kontextusa. Az addig egy gyerekkönyv szereplőjeként, nagy CGI-jegesmedvével spanoló kölyökből hirtelen egy apai kép nélkül felnövő, igaz barátok híján lévő blöffmester válik, aki alternatív életet hazudik maga köré, hogy ne kelljen szembesülni a realitással. Az iskolai tanácsadóval vagy a szerelmet és egzisztenciát egyaránt kereső édesanyával való beszélgetései a normalitásról sokkal másképp csengenek ezután.

A komolytalan történetre seperc alatt épül egy igenis komoly réteg.

McCarthy nem idegen a gyerekfilmek világában. Korábban társ-forgatókönyvírója volt a Fel! és a Barátom, Róbert Gida című Disney-produkcióknak, melyeket egyaránt összeköt, hogy beszürkült felnőtteket szembesít gyerekkori álmaikkal és elképzelt világukkal. Timmy Failure is csatlakozik ezen hősök sorába, mely történetekben nem az elengedést, hanem az újra felfedezést éltetik. A kis Timmy esetében azonban nincs még helye az újbóli ráeszmélésnek, hiszen csak 11 éves, az ábrándok kellős közepében. A külvilág pedig azt várja el tőle, hogy hagyja fantáziáit, képzeletbeli hobbiját és nyomozóirodáját és próbáljon beilleszkedni.

Timmy Failure története kifejezetten szórakoztató, eseménydús és szolgál drámai fedezettel, de a legvégső próbát azonban képtelen kiállni: nem tud értékelhető tanulságot átadni arról, hogyan érdemes elkezdeni felnőni. Az Agymanók képzelt barátjának elengedésével szemben itt megigazul a fantazmagória: Timmy tovább gurulhat a segway-en, jegesmacija társaságában, rejtélyek után kutatva – anyukája és pszichológusa áldásával. Még túl fiatal ahhoz, hogy elengedje azt a világot, amire 20-30 év múlva, Carl Fredricksenhez és Róbert Gidához hasonlóan már csak egy kedves mosollyal fog visszaemlékezni. Bár elvileg ez csak a könyvsorozat első része – ki tudja, mit hoz a folytatás…

Szécsényi Dániel

Szécsényi Dániel

Szécsényi Dániel a Ráadás és Moziban rovat szerkesztője. Kedvencei az életszagú, morális kérdéseket feszegető filmek – az igényes blockbusterek mellett.

FM ‘tekercs Podcast

Hirdetés

Hirdetés

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..