Kritika

Tini fantáziálás kimaxolva – Miután

A Miután nem véletlenül ragadt meg a top 10-ben: meglepően jobb, mint amire számít az ember

A Miután egy One Directionről szóló fanfiction adaptációja, éppen ezért nemigen tartogat meglepetéseket. Azt az egyet leszámítva, hogy a végeredmény sokkal kínosabb is lehetett volna.

A szürke ötven árnyalata-trilógia nem sok mindent tett le az asztalra, hacsak nem számítjuk, hogy kiváló elrettentő példává vált mindenki számára. Egy valamit viszont nem tagadhatunk meg tőle, s ebben igenis pionír volt: az első fanfiction, amiből film készült. Bizony, A szürke ötven árnyalata eredetileg Alkonyat fanfic volt. A tény pedig, hogy az internetes népszerűség elegendőnek bizonyult E. L. James kiadott íróvá válásához, majd a történetek adaptálásához, más fanfictionöknek is ajtót nyitott Hollywoodba. Ilyen produkció volt a tavaly a Netflix gyártásában megjelent Kissing Booth és idén a Miután is. E két sztori a Wattpad nevű történetmegosztó oldalon jelent meg, innen törtek be a könyvkiadás és filmgyártás világába.

Ezen fantáziálásokban rengeteg közös vonás található: a főszereplőjük legtöbbször egy tipikus jókislány, aki beleszeret a népszerű rosszfiúba, ám az egymásra találásuk csupán az erotikus jelenetek kontextualizálására szolgál. A cselekménybe pedig az író szolgaian beépíti a romantikus filmek összes kliséjét. Ám ha ennyire lebutított az egész, hogy fordulhatott elő, hogy több iromány is a számítógép képernyőjéről papírra, onnan pedig a mozivászonra szabadult? A siker kulcsa – ahogy a hagyományos romantikus ponyvánál is – a karakterek közti szexuális feszültségben rejlik, ehhez jön hozzá a fanfictionök inspirációjául szolgáló alapanyag popularitása is.

Itt lép be a képbe a One Direction, mely néhány évvel ezelőtti tömeghisztériával egyenlő népszerűsége Anna Toddot is megihlette – és megszületett a Miután. (Ezt még három plusz egy rész követte, utóbbi a férfi szemszögéből újraírva a sztorit a la E. L. James.) Az érzelmileg elérhetetlen, rosszfiút Todd Harry Stylesról mintázta, az egydimenziós haverjait pedig a fiúbanda többi tagjáról.

Hardin (Hero Fiennes-Tiffin) – merthogy jogi okokból mégsem hívhatják Harrynek az angol tetkós srácot – nem egy sokoldalú karakter: érzelmi problémáit egy egykori alkoholista, jelenlegi képmutató édesapa okozza, ezért lázadó, pont annyira, hogy ne szégyellje a klasszikus irodalmi tudását, de látványosan megkérdőjelezze Mr. Darcy vagy Heathcliff szerelmét.

Ebbe a fiúba szeret bele Tessa (Josephine Langford).

Ha nem derült volna ki róla, hogy jókislány abból, hogy nem iszik (egyébként Hardin sem az apja miatt ugye), mindenben szót fogad az anyjának és a tanár előtt ér oda az előadóhoz, akkor még fehérbe, világos színekbe is öltöztetik szinte mindig. A színkódtól Hardin karaktere sem szabadulhat: természetesen feketében kell járnia.

A két fiatal tehát meglehetősen elnagyoltan megrajzolt karakterek, így nem meglepő, hogy a Miután konfliktusai is a közhelygyűjtemény egy-egy bekezdését reprezentálják. Sőt, a Todd regényét feldolgozó Susan McMartin forgatókönyve gyakran még a logikátlanságoktól vagy életszerűtlen megoldásoktól sem riad vissza. Ilyen például, amikor Tessa anyja rajtakapja a lányát Hardinnal csókolózni (eleve hogy kerül a több órányira lévő egyetemi kollégiumba?), ezért úgy dönt, hogy nem fizeti többé a tandíját. Erre Hardinék megoldása valamiért az összeköltözés (??) alig pár hónapnyi ismeretség után.

A film nagy fordulata pedig a romkomok egyik legkegyetlenebb konfliktusa lesz: *SPOILER* kiderül, hogy a kapcsolat egy fogadás miatt kezdődött el. És bár a bizalom nyilvánvalóan elveszik, többek között A csaj nem jár egyedül vagy a Hogyan veszítsünk el egy pasit 10 nap alatt főhősnői valamiért mégis szinte azonnal visszafogadják az illető férfit. A Miután pedig bebizonyítja, hogy ezt a konfliktustípust nem hagytuk ott az ezredfordulónál, s továbbra is kísérti a romantikus filmek műfaját. *SPOILER VÉGE*

Ez persze leginkább azért probléma, mert káros üzenetet közvetít.

Azaz: benne kell maradni a toxikus kapcsolatban, ha működik a kémia. Sajnos ezt erősíti a cím jelentése is: azt feltételezi ugyanis, hogy Tessa találkozása Hardinnal új időszámítást hozott az életébe. Ám nem kell belelátni Tessa lelkébe, hogy kiderüljön: az állítás távolról sem állja meg a helyét.

Megjegyzendő azonban, hogy legalább arra nem biztatja a fiatal lányokat, hogy meg kell változniuk a férfi kedvéért, sőt. Tessának több olyan megnyilvánulása – és a filmnek egy teljes jelenete – mutatja, hogy nem adja fel a személyiségét Hardin kedvéért.

Emellett az is tény, hogy a Miután főszereplői, Josephine Langford és Hero Fiennes-Tiffin között olyannyira megvan a kémia, hogy szinte helyük van a periódusos rendszerben. Miattuk válik nézhetővé a film, emiatt nem érezzük a fanfiction-adaptációk zászlóshajójánál – A szürke ötven árnyalatánál – megszokott szekunder szégyent. Sőt, a fiatal színészek igazán természetesen adják át magukat az első szerelemnek.

Minderre pedig Jenny Gage rendezése is rásegít.

Hiszen mi a fanfiction egyik legfontosabb eleme? Az erotika. Ennek filmes jelenlétéhez pedig markánsan kapcsolódik a male gaze. A Miután viszont úgy mutat közeliket az érintésekről, hogy a férfi tekintetet kiveszi az egyenletből, holott mindkét vezető operatőr – Tom Betterton és Adam Silver – férfi. Így megmarad Tessa szemszöge, a vászon egy biztonságos közeg lesz, ahol az ártatlanság helyét lassan átveheti a szenvedély.

Mindez – a befogadótól függően – valamilyen szinten képes kompenzálni a Miután említett hibáit. A célközönségnek, azaz a tini lányoknak akár remek szórakozást is kínálhat, ha nem tanulságként fogják fel a film egyes üzeneteit. Hiszen a történet ihletője, a One Direction, az Instagram-filterszerű fényképezés és a mindent elsöprő szerelem tematizálása is egy tinédzser lelkesedésének letéteményese.

Rakita Vivien

Rakita Vivien az ELTE Bölcsészkarán végzett film szakon. Kedvence a midcult, illetve a történelmi és gengszterfilmek, valamint sorozatok széles skálája. 2017 óta tagja a Filmtekercs csapatának.

WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com