Kritika

Tiszta lappal – Vijay és én

Vijay és én

vijay-es-en-sam garbarski

A hősök a legkevésbé hiteles figurák, a humor egyetlen forrása az idétlen indiai akcentus. Inkább nézzétek meg az Ezerízű szerelmet kétszer!

Sam Garbarski német származású rendező nem először mutatkozik be nekünk. Korábban a drámai történeteket könnyed iróniával és humorral oldotta fel, így sikerülhetett többször nagy közönség számára is nehézségek nélkül befogadható filmet alkotnia.

Első itthon bemutatott művét, A Rashevski tangót (2003) 2007-ben Irina Palm bizarr, mégis szerethető drámája követte, amit Berlinben Arany Medve-díjra jelöltek. 2010-ben Quartier lointain címmel egy belga-luxemburgi-francia koprodukcióban készült fantasyvel is próbára tette képességeit. A Vijay és én pedig súlytalan komédia szeretett volna lenni. Legnagyobb sajnálatunkra a film maga lett súlytalan.

Garbarski korábban említett filmjei bár alapjaiban eltérő sztoriból építkeznek, néhány közös vonás felfedezhető bennük. A történetek magjában egy-egy újrakezdés áll. A hősök, hol kényszerű választást követően, hol csodás események következtében, hol pedig szabad akaratból új fejezetet indítanak  életükben. A rendező életművét így az énkeresés, az élet és énünk újraértelmezése, a tiszta lappal indulás lehetősége fonja össze.

Vijay és én

A Vijay és én főhőse egy kiégett New York-i színész, Will Wilder (Moritz Bleibtreu). Will negyven évesen szakmai életének tökéletes mélypontjára kerül. Idétlen gyerekműsorban alakítja a főgonoszt, a teletabi-szerű zöld nyúl bőrében színészi kvalitásai tökéletesen elvesznek. Amikor 40. születésnapjára látszólag senki nem emlékezik, betelik nála a pohár és sértődötten elszáguld. A baj tovább fokozódik, mikor egy csontrészeg csöves elköti a kocsiját, ő pedig nyúljelmezben, ázottan egyetlen barátjánál, egy indiai vendéglő tulajánál, Radnál (Danny Pudi) keres menedéket. Lerészegedik és elalszik. Reggel furcsa hírt közölnek a tévében. Az elkötött autóval a szerencsétlen hajléktalan balesetet szenved, és a felismerhetetlenségig ég. Will úgy dönt, felveszi Vijay, a szakállas szikh férfi karakterét, és ellátogat saját temetésére. A szerep olyan jól sikerül, hogy özvegye észre sem veszi a hasonlóságokat, mi több, beleszeret az egzotikus férfiba.

A szinopszis hallatán talán sokunknak Billy Wilder klasszikus szerepcserés filmjei jutnak eszébe, a Valaki forrón szereti és az Irma, te édes is hasonló színjátékból épül fel. A főhős neve tovább erősíti gyanúnkat. Az egyetlen probléma, hogy Billy Wilder filmjei nemcsak humorban gazdag történetek voltak, de a színészi alakítások is feledtették az esetenként meglehetősen bárgyú sztorit, míg Garbarski hősei a legkevésbé hiteles figurák, a humor egyetlen forrása pedig az idétlen indiai akcentus, ami úgy tűnik elég, hogy megtévesszen mindenkit Will környezetében. A fordulatok kiszámíthatóak, tulajdonképpen nincsenek is.

A filmet a Cirko-Gejzír, a Művész, a Toldi és a Puskin is műsorára tűzte, és a mai naptól ti is láthatjátok. Viszont ha jót akartok magatoknak, inkább nézzétek meg az Ezerízű szerelmet kétszer, minthogy másfél órát üljetek a sötétben három gyenge poénért.

Varga Gergő

2011-ben végeztem az ELTE Filmtudomány mesterképzésén, amit három szabadon bölcselkedő év előzött meg. Mindig is humán beállítottságúnak tartottam magam, de eleinte inkább az irodalom, mintsem a film vonzott. Első maradandó filmes élményeimet nem tudom olyan nagyságokhoz kötni, mint Bergman, Truffaut vagy Tarr Béla, sokkal inkább egy másik legenda, Jackie Chan akrobatikus mozdulatai derengnek fel. Egyetemi éveim alatt elképesztő iramban és mennyiségben szívtam magamba a nagy korszakok és a figyelemfelkeltő kortárs filmeket. Csillagjegyemhez hűen pedig mindenben megtaláltam az érdeklődésem. Több, mint egy éve írok a „'tekercsnek”, a szerkesztőség tagjai szemtanúi lehettek első publicisztikai lépéseimnek, és jó anyák és apák módjára noszogattak a helyes irány felé.

Filmek: Király Jenő kurzusai és írásai óta gyakorlatilag minden műfajban találok filozófai mélységet, mégis inkább a lelki vívódásokat kedvelem, mintsem a fizikai szenvedést. A horror így tehát kívül kell, hogy essen a rajongási zónán, bár a CGI technológiák előtti filmek maszkmesterei mindig is kivívták a tiszteletemet. A Távol-Keletről több alkotás is megérintett Ki-duk Kim gyakorlatilag bármelyik filmkölteménye, Chan-wook Park agresszív, brutális, mégis káprázatos thrillerjei. John Woo otthon és később az USA-ban rendezett akciómozijai. De a magyar filmgyártás Latabárja legalább annyira képes megnevettetni, mint az állati nyomozó Jim Carrey-je. A hatvanas-hetvenes évek magyar filmművészete pedig elképesztő műveket termelt ki!

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com