Kritika

Vérondósodás-gátló – Kannibálok Egylete

Kannibálok klubja

Az igazán úri milliomosok szegénynépet esznek villásreggelire. Mégis hiába a számtalan explicit jelenet, a brazil Kannibálok Egylete igazából semmilyen tekintetben nem igazolja a felnőtt tartalmak szükségességét. Se nem vagány, se nem sokatmondó, se nem ijesztő, se nem elgondolkodtató. Ez az emberhús csak elhízást okoz.

Ha valaki elfelejtette az Amerikai pszhichót, annak talán tetszeni fog a Kannibálok Egyelete – csakhogy az Amerikai pszichót nem igazán lehet elfelejteni. Az ott felvázolt – a könyvhöz képest sokban enyhített – explicit tartalmak egy generáció retinájába égtek bele. De nemcsak a céltalan, véres erőszak, hanem a mögöttes tartalom is: a gazdagság, a pénz és a vagyon mint emberség fosztóképző.

A brazil Kannibálok Egylete hasonló történetet vázol fel abban az értelemben, hogy ismét szélsőségesen gazdag embereket állít a középpontba, akik azzal múlatják az időt, hogy brutálisan meggyilkolnak embereket, majd megeszik őket. Otavio (Tavinho Teixeira) és Gilda (Ana Luiza Rios) tipikus brazil felső tízezerbeli: az általános szabályok rájuk nem vonatkoznak, a hatalmas falakkal körülvett villájuk mögött azt csinálnak, amit akarnak. És amit akarnak, az emberhúsevés. A feleség elcsábítja a kertészt, majd szex közben a férje baltával meggyilkolja a szerencsétlent. A férfi számára az erőszak ajzószer, el is csöppen tőle. Később aztán békésen megvacsoráznak az áldozatból. Idilli életükben egyetlen személy tud beavatkozni, nevezetesen az Otavio felett álló politikus – akivel egyébként hasonló hobbinak hódolnak közösen.

Kannibálok klubja

Akármennyire is kegyetlenül hangzik ez a történet, az amerikai horrorfilm azért ennél jóval tovább merészkedett már el. A Kannibálok Egylete nem képes, de láthatóan nem is szándékozik versenyre kelni velük (egyetlen jelenet kivételével). A képi világra leginkább a modern, hideg és végletekig megtervezett terek, valamint az abba becsöppenő vér a jellemző. De ne gondoljunk semmi eredetire – hiába a Tarantinót (Ponyvaregény) vagy a Coeneket (Suburbicon) idéző tartalom, a mögöttes gondolatiság hiánya miatt az egész öncélúnak hat.

Mert mit mond a Kannibálok Egylete? Azt, hogy a gazdagok mindent megtehetnek, mert a pénzük megvédi őket.

Csakhogy míg ez megmagyarázza a furcsa szexuális perverziót, nem magyarázza meg magát a címben jelölt hobbit: az emberhúsevést. A film tulajdonképpen úgy tálalja, hogy egyszerűen az emberhús finom, és így mint ínyencség, a gondtalan gazdagok egyik új kedvenc eledele.

Kannibálok klubja

Azt hiszem, a kannibalizmus értelmezések közül ez az eddigi leggyengébb. Talán még leginkább Hannibal Lecter figurájához áll a legközelebb, de ott is jóval többet jelentett: azt mutatta, hogy a zsenialitás moralitás nélkül a gonoszság legmélyebb bugyrába vezet. A gazdagság mellékhatásaként ábrázolta a már említett Amerikai pszicho vagy a Motel, a másik véglet pedig éppen a civilizáció teljes hiánya volt (Kannibál holokauszt). De a témában még maradt bőven mondandó: a tavalyi Nyers épp a Titanicon mutatta meg, hogy igenis lehet még ezzel kapcsolatban újat mondani. Ebben a francia filmben az emberhúsevés a vegetáriánusok hústól való félelmének manifesztációjává vált. A Kannibálok Egyletének az újszerű tálalás egyáltalán nem sikerült.

A végeredmény sajnos egy pillanatig sem szórakoztató: nincs benne humor vagy irónia (nagyon kellett volna pedig), de igazából nincs benne feszültség sem, hiszen nagyjából az első perctől kiszámítható az egész. Sokkoláshoz pedig a műfaji előzmények fényében kevés. Ezért jó kifejezés rá az öncélú: izgalmat csak az talál benne, aki kíváncsi az ilyen erőszakosságra.

Tóth Nándor Tamás

Tóth Nándor Tamás külpolitikai és kulturális újságíró volt. A kettő metszetéből alakult ki filmes specializációja: a politikai témájú és a társadalmi változásokat feldolgozó filmek, valamint a Mediterrán-térség, Németország és Latin-Amerika filmművészete. A Filmtekercs Egyesület pénzügyi vezetője. tothnandor@filmtekercs.hu

WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com