Kritika

Titánok tántorgása – A titánok harca

Amikor Hollywoodban ókori mítoszokhoz nyúlnak, annak mindig zavaros összevisszaság lesz a vége. Óriási szerencse, hogy az ógörögök már nem képesek netszerte fikázni a filmet – ha mondjuk Tolkien mitológiáját erőszakolná meg ilyen módon valamelyik elvetemült rendező, mondjuk a Szilmarilokból készült filmmel, egészen biztosan leszednék róla a keresztvizet is a rajongók.

Így viszont nincs kockázata a dolognak, simán lehet olyan fantasy filmet forgatni, amelyikben jól hangzó olümposzi neveket viselnek a főszereplők, és olyan szörnyek az ellenségek, amikről hallomásból már hallottunk történelem- vagy éppen irodalomórán. Ha nem éppen ezt a tételt húzza valaki az érettségin, soha nem fog senkinek sem feltűnni, hogy nem kicsit átvariálták a mai társadalmi, filozófiai és dramaturgiai igényeknek megfelelően a dolgokat. Így szerepelhet egy görögökről szóló történetben a Kraken (magyarul szimplán Krák), ami inkább az északi népek legendáiban szerepel – Andromédát a Cetnek (más verzió szerint a Leviathánnak) akarták feláldozni.

De nincs értelme sorra venni a mitológiai ferdítéseket – egyrészt azért, mert nagyon hosszas lenne a felsorolásuk. Másrészt pedig azért, mert nem is ez a lényeg. Ha a népszerű Karib-tengereken játszódó kalózos sorozatnál el tudtunk tekinteni attól, hogy fennakadjunk azon, nem éppen történelmi hűséggel ábrázolja a tengeri rablókat, és el tudtuk fogadni annak, ami, azaz egy feketekendős, koponyás-lábszárcsontos, kalózos kalandfilmnek, akkor A titánok harcát is el kellene tudni fogadnunk egy fantasy-kalandfilmnek.

És annak végeredményben nem is rossz. Persze, logikátlan, közhelyes, meg nem egy elgondolkodtatóan bonyolult fajta – de azért van egy íve, izgalmas és hihetetlenül látványos. A történet, ha faékegyszerű is, de összefüggő és kerek – ezt a látványosságra koncentráló blockbusterek nem mindegyike mondhatja el magáról. A szereplők nem teljesen egysíkúak, és ha nem is klisémentesek, de legalább lehet szurkolni nekik. Még Perszeusz kommandóscsapatának tagjait is igyekeztek egyéni vonásokkal ellátni – nem az alkotók hibája, hogy nem sikerült, inkább arról van szó, hogy a fránya egyenruha-páncélban megkülönböztethetetlenek az emberek. Ralph Fiennes Hádész szerepében viszont nagyon jó figurát hívott életre, és végülis a főhősünket, Perszeuszt is sikerült közel hozni a nézőkhöz. A félig isten, félig ember „félvér” alakja ugyan a szokásos megváltó, aki is csak lassan ébred rá különleges mivoltára, de az a dilemma, hogy isteni származása ellenére minden erejével, emberként küzd az istenek ellen, érdekessé és szimpatikussá teszi.

Sőt, még egy kis mondanivalót – vagy annak a látszatát – is sikerült belecsempészni ezáltal: arról, hogy milyen voltaképpen az emberiség, meg a faji ellentétekről és elnyomásról. Persze, nem elgondolkodtatni akar A titánok harca, szóval épp csak azt akarja elérni, hogy ne lehessen rámondani, hogy nagy költségvetésű lufi.

És ezt sikerül is elérni: csak azt tudom rá mondani, hogy ez egy egészen szórakoztató nagy költségvetésű lufi. Két tényező van, ami viszont csak a költségeket ugyan növelte, de nem szórakoztatóbbá tette, inkább bosszantóbbá. Az egyik a szinkron – ennek minőségét akár már meg is szokhattuk. Ami viszont meglepő, az a gagyi 3D. Több hónapot késtek a bemutatóval, mert utólag 3D-sítették, de az eredményt látva egyáltalán nem érte meg. Nagyon látványos és szép a film – csak éppen nem háromdimenziós. Érzékelteti ugyan egy kicsit, hogy mi van előrébb, mi hátrébb – de hát ilyen szinten érzékeltetni a szimpla 2D-s moziban is lehet. Az az érzés viszont, hogy kinyúlik a vászonból a kép, egyáltalán nincs meg – ezt 3D-nek nevezni egyszerű reklámfogás, a felárat pedig egyáltalán nem éri meg. Akit érdekelnek a nem túl csavaros, intelligens kalandfilmek, az nyugodtan nézze meg, nem fog csalódni – de háromdimenziós élményt senki ne várjon tőle.

A titánok harca (Clash of the Titans)
színes, magyarul beszélő, angol-amerikai fantasy, 106 perc, 2010

rendező: Louis Leterrier
forgatókönyvíró: Travis Beacham, Phil Hay, Matt Manfredi, Beverley Cross
zeneszerző: Craig Armstrong
operatőr: Peter Menzies Jr.
producer: Kevin De La Noy, Basil Iwanyk
vágó: David Freeman, Vincent Tabaillon

szereplők:
Sam Worthington (Perszeusz)
Liam Neeson (Zeusz)
Mads Mikkelsen (Drakó)
Gemma Arterton (Ió)
Ralph Fiennes (Hádész)
Alexa Davalos (Androméda)
Danny Huston (Poszeidon)
Izabella Miko (Aténé)
Polly Walker (Kassziopeia)
Kaya Scodelario (Peshet)

szinkronhang:
Széles Tamás (Perszeusz)
Helyei László (Zeusz)
Bertalan Ágnes (Ió)
Kaszás Gergő (Drakó)

IMDb-átlag: 6,2
clash-of-the-titans.warnerbros.com

Pásztor Balázs

Pásztor Balázs

Pásztor Balázs újságíró, szerkesztő, tanár, édesapa. A kamera túloldalán is előfordul – ismeretterjesztő és dokumentumfilmek készítésébe kóstolt bele. Az okos és többrétegű filmeket kedveli, de a humor is fontos számára – a filmekben és az életben is.

Szólj hozzá!

Click here to post a comment

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..