Kritika

Valóság? Ugyan! – Ferzan Ozpetek: Titokzatos társulat

„Normalità, che brutta parola” (magyarul: a normális milyen egy csúnya szó) – hangzik el Ferzan Ozpetek legutóbbi filmjében, ami akár a tételmondata is lehetne a Szerelem, paszta, tenger címen futó alkotásnak. Csakhogy, ha a korábbi filmek valamiképp ehhez a gondolathoz érkeztek el, a legújabb Ozpetek film, a Titokzatos társulat egyenesen erre épít! Tulajdonképpen ezt variálja tovább, ezen csavar még egyet, s közben nem csak a normalitást, a realitást is maga mögött hagyja.

Pietro (Elio Germano) nem találja a helyét a világban. Rómába költözik, hogy színész lehessen, közben pékinas esti műszakban. A szerelmi élete mindössze egy képzelt kapcsolat (nem meglepő, egy fiatalember iránt). Maria (Paola Minaccioni) az egyetlen közelálló személy az életében, s bár ő sem találja a helyét, kitart a racionalitás mellett. Ezzel szemben Pietrónak esélye sincs: a ház – amelybe költözik – nem teljesen üres. Tragikus sorsa miatt ott rekedt színésztársulat éli mindennapjait és próbál kapcsolatot kialakítani az újdonsült albérlővel. Pietro eleinte fél, majd bosszús, aztán megkedveli őket – végül pedig kénytelen nyomozni, hogy feloldja a megválaszolatlan kérdéseket.

A Titokzatos társulat legfőbb erénye a szenzációs hangulatteremtés: keserédes érzések, bohókás humor, fura alakok és folyton valamiféle másság, ami már nem csak a normálist hagyja hátra, hanem a létezőt is. A homoszexualitás mellékes téma, a szellemek jelenléte veszi át a fő hangsúlyt. Az elfogadás és nem elfogadás aktusa viszont ugyanaz marad. Nem véletlen, hogy Pietro transzvesztita ismerősét keresi fel, amikor segítségre van szüksége, hiszen ő az egyetlen, aki a maga mássága megélésének köszönhetően gond nélkül el tudja fogadni Pietro szellemeinek létezését.

S ekkor Ozpetek – kényelmes tempójú filmjének közepe táján – előránt egy olyan szenzációs, hihetetlen ritmusú jelenetet (egy alvilági alak a trónján, körülötte női alattvalói, ő maga alig szól, de a nézése egy hadsereget is térdre kényszerítene), amely önálló rövidfilmként is megállná a helyét. Jómagam majdnem megtapsoltam! Azt hiszem, ettől válik mesterivé a film, hogy úgy teremt hangulatot a rendező, hogy közben nem történnek őrült nagy dolgok, csak hétköznapiak, persze nem szürkék, hanem színesek. S a fantázia teszi őket azzá, a képzelt világ, a színház világa, a mozi. Ez utóbbi mellett Ozpetek egyértelműen leteszi a voksát. Megmutatja, hogyan nézünk, megmutatja az érzéseket az arcon, melyeket nem az élet vált ki, hanem a mozi.

Értékelés: 9/10

 

 

Titokzatos társulat (Magnifica presenza)
színes, fekete-fehér, feliratos, olasz filmdráma, 105 perc, 2012

rendező: Ferzan Ozpetek
forgatókönyvíró: Ferzan Ozpetek, Federica Pontremoli
zeneszerző: Pasquale Catalano
operatőr: Maurizio Calvesi
producer: Domenico Procacci
vágó: Walter Fasano

szereplők:
Elio Germano (Pietro)
Paola Minaccioni (Maria)
Beppe Fiorello (Filippo Vemi)
Margherita Buy (Lea Mami)
Bianca Nappi (Mina)
Massimiliano Gallo (Dottor Cuccurullo)
Alessandro Roja (Paolo)

Keller Mirella

Keller Mirella az ELTE Filmelmélet és filmtörténet, illetve Magyar nyelv és irodalom szakán végzett. Jelenleg a Nyelvtudományi Doktori Iskola PhD-hallgatója. 2008 óta publikál filmes cikkeket, 2010 óta a Filmtekercs.hu szerzője.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!