Kritika

Hétszínvirág – Tobi színei

A Tobi színei című dokumentumfilmben négy és fél éven át követjük nyomon Tuza Jázmin átváltozását Tuza Tóbiás Benjáminná. Ez nem egy hétköznapi történet!

Egy eldugott szabolcsi faluban járunk a Tuza család otthonában. Itt él a szüleivel a család legfiatalabb gyermeke, Tuza Jázmin, aki kiskamaszként kezd ráeszmélni transznemű mivoltára. Jázmin akkor úgy dönt, új nevet választ magának, és fiúként, Tóbiás Benjáminként próbálja magát elfogadtatni a családjában éppúgy, mint tágabb társas környezetében, és jogi értelemben egyaránt. Bár a szülők addig is tisztában voltak lányuk erőteljes fiús voltával, hidegzuhanyként éri őket Jázmin bejelentése. Nem értik, mit is jelent ez valójában, ennek ellenére kezdettől fogva támogatják gyermekük döntését, mi több, ők maguk is LMBTQ aktivistává válnak, Pride felvonulások büszke részeseivé.

Milyen érzés lánytestben születni, ám fiúként élni az életet?

Erre a kérdésre keres választ Bakony Alexa első egészestés dokumentumfilmje, amely a márciusi londoni online debütálást követően igen kényes politikai-társadalmi szituációban kerül a hazai mozikba. Nem ismeretlen számunkra a követéses dokumentumfilm, sőt, a játékfilm sem, mióta Richard Linklater Sráckor című filmjét megismertük, melyben a rendező 12 éven át követte nyomon egy fiú fejlődését. Bakony Alexa ugyan csak négy és fél éven át forgatott a Tuza Jázminként született Tóbiás átalakulásának belső titkait kutatva, de ennyi is elég volt, hogy nézőként empátiával lássunk bele e különleges nemi és lelkiállapot kialakulásába és megélésébe.

Tobi színei

A Tobi színei előre haladva az időben, egy nemi identitásában mindvégig bizonytalan fiatal vívódásairól tudósít. Jázmin–Tóbiás személyében olyan eredeti, öntörvényű kamaszt ismerünk meg, aki kirívó öltözködésével, különös hajszíneivel, szokatlan szájpiercingjével folyton folyvást a határait feszegeti, és nemi jelleg változtatása is ebbe a sorba illeszkedik. A film elején a szülőszobában látjuk kislányként megszületni, majd ezután szembesülünk egy nőiségét tagadó, magát transzneműként megélő dacos kamasszal. Sorsszerű elrendeltetésének előhírnöke az a gyermekkori fotó, melyen a kislány Jázmin egy hatalmas piros autót szorongat, fején díszes királylány koronával.

Jázmin–Tóbiás bizonytalan nemi kettőssége, non-binary jellege mindvégig végighúzódik a filmen.

„Én sosem voltam lány” – jelenti ki 16 évesen a film elején, majd évek múltán – fiú létét már nyíltan felvállalva – ekképp panaszkodik anyjának: Soha nem leszek igazán fiú”. Nem vállalja a címkézést. Fiúként kifesti a szemét és érettségi után a szépségiparban vállal női jellegű munkát. Két világ határán egyensúlyozva, így utasítja el mind a női, mind a férfi szerepek kizárólagos magára öltését, és Bakony Alexa dokumentumfilmjének legértékesebb momentuma Tóbiás önmagával vívott harcának, léte legbensőbb kibontakozásának és vállalásának empatikus nyomon követése.

De Tobi története nemi identitáskeresése mellett egyben felnövéstörténet is, egy felnőttlét felé tartó kamasz belső utazástörténete, a Ki vagyok én?” kérdésre való kínzó válaszkeresés. A film különösen megkapó jelenete, amikor a rendezőnő egy különleges fotósorozattal, a Tóbiásról készített pillanatképek sokaságával villantja fel az ő sokszínűségét és kiismerhetetlen sokarcúságát.

A dokumentumfilmnek azonban csak egyik főszereplője Tobi, a másik minden kétséget kizárva a szülei. A filmből egészén átsüt a támogató család jelenléte, amely Tóbiás számára védőfal a külvilág esetleges támadásai ellen, egyben megtartó gyökérzet, mely távolról is tartást ad neki, védelmezi és megóvja őt. Pedig a család nehéz helyzetben van, az anya éppen elveszíti az állását, de anyagilag még így is készek vállalni a nemváltás költségeit.

Leginkább Tobi édesanyján, Éván keresztül értjük meg, mit jelent szülőként átélni és megérteni azt az átváltozást, ami a gyermekében végbemegy.

Éva egy interjúban ezt így fogalmazta meg: „Attól a naptól kezdve, hogy Tóbiás ’előbújt’ nekem, a gyász minden fázisát átéltem. Először tagadást éreztem. Biztosan rosszul értelmezi az érzéseit és majd kiderül, hogy félreértett valamit. (…) Aztán jött a düh és a harag. Mérhetetlenül dühös voltam és haragudtam az Istenre, a Sorsra, az Univerzumra, hogy hagyta, hogy ez megtörténjen a mi gyermekünkkel és velünk szülőkkel. (…) Ezután jött az alkudozás. Talán, ha elvittük volna már régen pszichológushoz, hogy miért ’más’ mint a többi, vele egykorú kislány. Depresszió (…)

Én Jázmint ismerem és őt akarom! Mit kezdjek Tóbiással?

Végül az elfogadás következett. Egy nap mindent elcsomagoltam egy dobozba, ami Jázmin volt. (…) Teljes szívvel odafordultam a fiamhoz, aki megszülte önmagát és csak előre nézek”. A szinte már a család részévé vált rendezőnő saját filmes eszközeivel az anyának ezt a belső lelki folyamatát követi nyomon mély átérzéssel.

Bakony Alexa dokumentumfilmjének erőssége az itthon máig tabunak számító téma bensőséges hangú, empatikus, ítélkezés nélküli megközelítése Jázmin gyermekkorának megidézésével és Tóbiás szorongásainak és az őt övező emberi kapcsolatainak érzékeny ábrázolásával. Ebben segítik a rendezőnőt az operatőr, Táborosi András gyakori, arcközelikre fókuszált finom rezonálásai. Ám a film erőssége némiképp a gyengesége is. A Tuza család támogató összetartása szép történet, de

talán jót tett volna a filmnek, ha a rendezőnő az LMBTQ témát egy kicsit „elemeli” a család történetétől, és megkísérli némiképp tágabb kontextusba helyezni a témát.

Itthon nagy gond, hogy egyfajta transzfóbiából következően az emberek nincsenek tisztában fogalmakkal, sokan nem tudják, mi a különbség a homoszexuális, leszbikus, biszexuális, transznemű, transzvesztita vagy non-binary között, és az eligazodáshoz az ő filmjében is kevés segítséget kapunk, bár a stáblistán szerepelnek a kérdés hazai szakértői. Erre annál is inkább szükség lett volna, mert a történet előrehaladtával maga Tóbiás is a legkülönbözőbb kategóriákba sorolja önmagát.

Ezt leszámítva azonban a Tobi színei izgalmas film egy szabolcsi fiatal korántsem hétköznapi belső útkereséséről, a benső lénye felszabadításáról, és a feltétel nélküli szülői elfogadásról és elengedésről. Ezekben a nehéz időkben különösen szívet melengető látni Bakony Alexa filmjét, amely korántsem népszerűsíti a nemváltást, hiszen végig követhetjük Tóbiás szorongásait, félelmeit és időnkénti elbizonytalanodását is. Ezért lenne jó, ha kortól és nemtől függetlenül a Tobi színeit minél többen látnák a mozikban.

Argejó Éva

Argejó Éva szociológiát és filozófiát tanult az ELTE-n, a Magyar Televízió kulturális műsorának (Múzsa) szerkesztője volt, jelenleg az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának munkatársa. Specializációja a társadalmi dráma, a sci-fi, a fantasy és a thriller.

Podcast

Hirdetés

Hirdetés