Kritika Magazin

Tökéletes másolat? – A dolog (1982 és 2011)

John Carpenter 1982-ben mutatta be A dolog című filmjét. Remekül illeszkedett a hetvenes évek végén új erőre kapott horrorfilm egyik legfőbb trendjébe, az egymástól elidegenült emberek metaforikus ábrázolásába (lásd még a Halloweent, vagy a Holtak hajnalát). Az alapötlet viszont Howard Hawks A lény – egy másik világból címet viselő, 11 évvel korábbi filmjéből származott, ami szintén tökéletesen beleillett az akkori sci-fi horrorok a hidegháborús paranoiát értelmező inváziós-testrablós témakörébe. Mindkét kor megtalálta tehát a mondanivalóját a történetben. Harminc évvel Carpenter filmje után elkészült annak prequelje (előzményfilmje) is, szintén A dolog címet viselve. A korábbi filmekhez képest kevesebbet mond a kortárs horrorok főcsapásáról (ez talán a démonos-kísértetes vagy áldokumentarizmussal fűszerezett tematikát jelentené), de annál szorosabb szálak fűzik az 1982-es A dologhoz, így DVD-megjelenése remek ürügyet szolgáltat a két film összevetésére.

The story so far…

Carpenter nagyon hatásos nyitásában a kietlen hómezőkön egy helikopter üldöz egy huskyt. A kutya befut egy amerikai kutatóállomás területére, a rá esztelenül lövöldöző, őrültnek tűnő norvég férfit pedig lelövik az amerikaiak. Nem tudják, hogy az állat valójában egy idegen életforma, ami bármilyen élőlényt képes tökéletesen lemásolni. Megvárja, amíg áldozata egyedül marad, megtámadja, és minden sejtjét pontosan replikálja. Az amerikaiak a norvégok furcsa viselkedésére magyarázatot keresve eljutnak az ő teljesen lerombolt, feldúlt bázisukig. Egy ott talált összeégett, kétfejű, emberre emlékeztető tetemet el is visznek magukkal, és szép lassan rájönnek mi történt a norvégokkal, ami a vesztüket is okozta. Addigra azonban felerősödik kínzó gyanújuk, hogy a lény már közülük is lemásolhatott valakit, és terjeszkedni akar. Feszült játszma veszi kezdetét a titokzatos lény és az egyre paranoiásabb emberek között. Az elsőfilmes Matthijs van Heijningen Jr. prequelje azt meséli el, pontosan mi is történt a norvég kutatóállomáson. Egy segítségkérő hívásra felfigyelve találnak rá a 100 000 éve a jégbe fagyott űrhajóra és egy szintén fagyos állapotban lévő túlélőre. A norvégok bevonják az amerikában dolgozó  Dr. Sander Halvorson professzort (Ulrich Thomsen). Vele utazik a paleontológushallgató Kate Lloyd (Mary Elizabeth Winstead) is, akitől a lelet kiemeléséhez és feltárásához kért segítséget. A dolog a bázison kiolvad a jégből és nagyjából ugyanaz történik, ami később az amerikaiakkal fog Carpenter korábbi filmjében.

Prequel? Remake? Premake?

Az új A dolog készítői nagyon alaposan áttanulmányozták az 1982-es változatot és Carpenter norvég kutatóállomásán hátrahagyott jelek, tárgyak és testek köré írtak egy történetet. Nagy dicséret jár nekik a bázis részletes és pontos rekonstrukciójáért, a film végi utolsó jelenetről nem is beszélve, ami tűpontosan összeköti a két filmet. Ugyanakkor nem egyszerű prequellel van dolgunk, a készítők ugyanis nem akarták veszni hagyni az eredeti legötletesebb, legfeszültebb jeleneteit és kis módosításokkal újra megrendezték azokat. Vagyis a címbeli lénnyel ellentétben elkerülték a korábbi film tökéletes lemásolását, és egy előzmény-remake hibridet készítettek.  A közösen végignézett elégetés, a gyanús ember elzárása, a labor szabotálása, a teszt, a legrosszabb pillanatban csődöt mondó lángszóró, az önálló életre kelő leszakadt testrész mind visszaköszönnek, hogy csak néhány példát említsek. Egy kicsit túl sok van belőlük, hogy tisztelgésnek érezzem az eredeti előtt, ezért nem teljesen tiszta, hogy remake vagy prequel akar lenni Heijningen filmje. Talán egy kicsit mindkettő. Újítások terén a Carpentertől tanult alapszituációkat kiegészítették egy nem túl eredeti, de mégis helyénvaló motívummal, a fejlődés és dicsőség nevében embereket veszélyeztető elvakult tudóssal. A híres tesztelős jelenetet viszont egy valóban kreatív ötlettel toldották meg, sőt, ebben a jelenetben még az eredeti feszültségét is nagyjából meg tudták tartani. A tesztből kibontakozó őrült zűrzavarra pedig azt hiszem még Carpenter is csak bólogatna.

Para-faktor

Feszültség kérdésében van egyébként az egyik legnagyobb eltérés a két film között. A félelemkeltés és a paranoia Carpenternél sokkal mélyebb, átérezhetőbb. A hangulat összetett problémakör filmek esetében is, Carpenter a zenével, formai megoldásokkal, a tempóval és speciális effektekkel együttesen éri el A dolog borzongató atmoszféráját. Ennio Morricone minimalista, a rendező saját filmzenéit idéző, körülbelül egyetlen motívumból álló soundtrackje tökéletes aláfestés, míg Marco Beltrami zenéjét jó eséllyel észre sem vesszük a film alatt. Mielőtt elkezdett volna közepes filmeket csinálni, Carpenter nagyszerűen értett a világításhoz, a horrorfilm egyik legfontosabb hangulatteremtőjéhez. A dologban is nagyon odafigyelt erre. Például pontosan tudta, hogy a leszakadt, magát egy csáppal a földön húzó fejnek hol kell egy kitartott pillanatra megállnia, hogy egy fénycsík pont a szemét világítsa meg a félhomályban. A prequel sok steadicam-felvétellel egy kicsit jobban belehelyezi a nézőt a történetbe, de más formanyelvileg figyelemreméltó megoldása nem nagyon van. Carpenter lassabb iramot diktál a baljós hangulat erősítésére, Heijningen filmje tempósabb, véleményem szerint nem tartja ki eléggé a kínos csendeket, gyanakvó pillantásokat. No meg az amerikai kutatóállomás csak néhány fáradt, zsörtölődő és fagyoskodó, összezárt férfiból áll, míg a norvégoké egy élettől nyüzsgő, az új felfedezéstől izgatott sokfős kutatócsoport férfiakkal és nőkkel egyaránt. Kevesebb, de markánsabb karaktert könnyebb megjegyezni, és a fenyegetés és fenyegetettség is nagyobb. Az amerikaiakról tényleg elhittem, hogy be vannak zárva, elszigetelve mindentől. Sőt, ők a végső lemondásig is eljutnak, inkább elpusztítanák az egész bázist, halálra ítélve magukat, mintsem engedjék a lénynek, hogy lakott földrészre jusson. Az új film optimistább, bár hasonló helyzetbe kerülnek a szereplők, ez a lehetőség talán a sodróbb lendület miatt sem kap ugyanakkora hangsúlyt.

Kill it with fire!

A másik nagyon fontos eltérés a két film között a lényekben van. Az eredeti a kor élvonalába tartozó trükkökkel bírt mechanikusan mozgatott bábjaival, szörnykosztümeivel és maszkjaival, amik 2012-ből nézve kicsit nevetségesnek hatnak, de azért még mindig kellően visszataszítóak és gyomorforgatóak. Az új A dolog a digitális technika mellett tette le a voksát, de ez már nem tartozik a kor élvonalába. Pontosabban készítettek bábokat és jelmezeket is, de végül a filmbe túlnyomórészt CGI szörnyek kerültek. Bonyolult történet. Önmagukban jól néznek ki a számítógéppel rajzolt lények is, látszik rajtuk, hogy hűek maradtak Carpenterhez, továbbfejlesztve az ő bizarr teremtményeit, de valós környezetbe, élő szereplők mellé helyezve őket kilógnak. Nem csak a megjelenítési technikájuk különböző, hanem felhasználásuk is. A prequel a feszültséget vizuálisabb ijesztgetésekre cseréli, a lény többször fedi fel magát, nem játszik annyira biztosra, mint Carpenter filmjében. Ezt persze magyarázhatnánk azzal, hogy még nem ismeri az emberi fajt, nem tudja mennyire kell óvatosnak lennie, de azért impicite kiderül, hogy ez az organizmus már más fajokkal is kapcsolatba került, amik 100 000 évvel ezelőtt is tudtak űrhajót építeni, szóval nem kellene ennyire naivan hozzáállnia az emberekhez. Ráadásul ez a magyarázat gyanúsan egybeesik azzal, hogy a rettegést vizuálisabbá és ezáltal könnyebben eladhatóbbá kell tenni. Ettől nem lesz automatikusan rosszabb Carpenter verziójánál, csak másabb. Ami pedig a színészeket illeti, Kurt Russell lényegesen jobb választás volt Mary Elizabeth Winsteadnél. Képtelen voltam elhinni róla, hogy paleontológus. Valószínűleg azért is, mert szakmai tudását nem nagyon kellett fitogtatnia a karakternek. Russell egyszerűen karizmatikusabb és képes volt elvinni a hátán a filmet, míg Winstead ugyan főszereplője a filmnek, de nem tud a főhőse lenni. Továbbá a fő karakter nemének lecserélése (és a másik tudósnő szerepeltetése) is kiaknázatlan marad. A mostanában a Warrior – A végső menetben brillírozó Joel Edgerton karaktere egyértelműen Russellére épül, több-kevesebb sikerrel utánozza elődje laza sármját, de szerencsére nem erőlködik nagyon.

Melyiket nézzük?

Bár az összehasonlításban Matthijs van Heijningen Jr. filmje alulmarad John Carpenter alkotásával szemben, a 2011-es A dolog még így is bőven hozza egy mai hollywoodi közönségfilm alapelvárásait. Viszont attól a határtól messze van, ami olyan klasszikussá tenné, mint például Carpenter filmjét. Mindennek ellenére én látom az alaposságot és a potenciált Heijningenben, és őszintén kíváncsi vagyok a következő filmjére. Mindenfajta előzmény- és folytatásfilmet, újragondolást általában a rajongóknak, fanatikusoknak szokás ajánlani. Vagy inkább az eredeti újranézését javasolni. A dolog prequeljét én mégis inkább az eredetit nem ismerőknek dedikálnám. Kezdjék ezzel, és hogy teljes képet kapjanak, folytassák Carpenter filmjével. A kettővel együtt nagy élménynek néznek elébe.

A lemez

A kiadvány nem tartalmaz extrákat, helyette én fogok extrákkal szolgálni. Nézzétek meg a praktikus (nem számítógépes) effekteket készítő cég videóját az általuk alkotott lényekről, vagy egy másik összefoglalót ebben a témában, és olvassátok el a film eredeti, tervezett befejezését. Figyelem! Mindegyik spoileres, ezért megtekintésüket a film végignézése után javaslom.

Az 1982-es változat három éve jelent meg extrákkal tömött DVD-n (audiókommentár, kimaradt jelenetek, werkfilm, kisfilmek).

A dolog (The Thing)
színes, feliratos, amerikai-kanadai horror, 103 perc, 2011

rendező: Matthijs van Heijningen Jr.
forgatókönyvíró: John W. Campbell Jr., Eric Heisserer, Ronald D. Moore
zeneszerző: Marco Beltrami
operatőr: Michel Abramowicz
producer: Marc Abraham, Eric Newman
vágó: Peter Boyle, Julian Clarke, Jono Griffith

szereplő(k):
Mary Elizabeth Winstead (Kate Lloyd)
Joel Edgerton (Sam Carter)
Ulrich Thomsen (Dr. Sander Halvorson)
Eric Christian Olsen (Adam Goodman)
Kim Bubbs (Juliette)
Adewale Akinnuoye-Agbaje (Derek Jameson)
Stig Henrik Hoff (Peder)
Trond Espen Seim (Edvard Wolner)

IMDb

A DVD megjelenése: 2012. március 15.

Szinkron nyelv: magyar DD 5.1, angol DTS, angol DD 5.1

Feliratok: magyar

Extrák: Interaktív menük; Közvetlen jelenetválasztás

Ár: 3290 Ft


Avatar

Horváth Balázs

Még nem írt bemutatkozást, de hamarosan fog, megígérjük.

Add Comment

Click here to post a comment

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

Kilépve a karanténból, de még annak hatása alatt elkészítettük a VLOGtekercs Romantika és nevetés listáját! 12 olyan vígjátékot és-vagy romantikus filmet listáztunk nektek, amit azoknak is látniuk kell, akiket egyébként hidegen hagy valamelyik műfaj. Az egy tucat film között van tinikomédia, animációs film, kicsit alpári, vagy éppen visszafogottabb, de egészen abszurd mozi is, hogy az egész család kedvére válogathasson. Igyekeztünk az elmúlt húsz év filmterméséből válogatni, de volt néhány klasszikus darab, amit annyira a szeretünk, hogy muszáj volt feltennünk a listára. Ráadásul arra is figyeltünk, hogy mindegyik filmet megtaláljátok valamelyik hazai streaming-szolgáltatón!

Inkább elolvasnád?

 

  • Műsorvezetők: Németh Míra, Énekes Gábor
  • Vágó: Nagy Tibor
  • Főcím: Gyenes Dániel
  • Projektvezető: Nagy Tibor
  • Producer: Molnár Kata Orsolya