Fókuszban Kritika

A toll kínja – Tolkien

A Tolkien egy kötelezően kerülendő darab, megtekintése csak unalmas és fárasztóan kiszámítható embereknek ajánlott.

Sokféle igénynek kell annak megfelelnie, aki közismert személyiség életéből készít filmet. Ott vannak a nagy név rokonainak-örököseinek sokszor hamis és álszent érdekei, az árgus szemekkel történeti pontatlanságokat kereső szakértők mércéi, és persze a rajongók, műismerők saját tudásuk megerősítését váró elképzelései. Ehhez hozzájön még, hogy valóban élt személyek esetén az elmesélt események maguk is a történelem részei, így túlzottan meglepőt mondani nem lehet, különösen, ha fantáziátlan kezekbe kerül az életút. Személy szerint ezért nem szeretem a legtöbb történelmi vagy valós eseményeken alapuló filmet, mert túl sok minden van röghöz kötve bennük. Itt, azt hiszem, le is írhatom: nem tetszett a Tolkien sem.

Pedig ez a film tuti, hogy megfelel mindenféle valós és feltételezett igénynek, csak egynek nem, az pedig a jó film iránti, nagyon alapvető szükséglet.

Tudom, elvárások mindig lesznek, de becsületszavamra próbáltam nyitottan állni a Tolkien-filmhez is és semmit nem (előre)olvasni róla – vagy ha véletlenül már belefutottam egy-két (nem túl kecsegtető) jelzőjébe, azt alaposan kisatírozni az agyamból. Hadd mondjam el, mennyire nehéz munka volt ez, mivel nem csak a klasszikus filmes biográfiákkal szemben meglévő ódzkodásom áll a hátterében.

Szóval akkor mi? Első blikkre biztosan úgy tűnik, maga Tolkien személye nem volt olyan érdekfeszítő (?), izgalmas (?), figyelemfelkeltő (?), szórakoztató (?), hogy azt elegendőnek tartsam egy játékfilmre, de ez tényleg csak a látszat. Ezt gondolom legkevésbé. Egy kényszeresen alkotó nyelvész-irodalmárprofesszor, aki úriember volt, nagy mesélő és persze zseni, ráadásul a modern high fantasy atyja és megannyi írónemzedék ihlető forrása, csak izgalmas karakter lehet. Ha belegondolok, hogy a kis élet, a konzervatív nézetek és a hithű katolikus gondolkodás szentháromságában hogyan tud valaki világraszóló, fájdalmasan szép és időtlen sorokat papírra vetni, csak kíváncsi tudok lenni egy ilyen ember történetére. Ez a művész örök rejtélye.

Sokkal inkább azzal a megközelítéssel van bajom, hogy ehhez a rejtélyhez közelebb tudunk kerülni úgy, hogy a szerző életét vesszük górcső alá, mintha minden kreatív jelenség magyarázható lenne az elszenvedett csapások és felhőtlen pillanatok szorzataként. A Tolkien című film önmagában ezt sugallja, hiszen olyan közismert írót helyez előtérbe, akinek ma már mindenki tudja a nevét, ha nem a regényei, hát azok megfilmesítései miatt.

De nincs szükségem a szerző ismeretére, hogy élvezni, értékelni tudjam, amit alkotott.

Ez a film számomra látatlanban is olyan volt, mintha a korábbi fantasy műveket akarná a realitás talajára hozni, vagy, ami talán még rosszabb, a szerzőt is próbálná beemelni fikciós világa pátoszos hősei közé. Tolkien is ellene volt a felületes összehasonlításoknak, analógiakereséseknek, az aktuális történeti eseményekkel vont párhuzamoknak; egy mű csak akkor él, ha az tereken és korokon át tud szólni bárkihez, függetlenül a szerző személyes tapasztalataitól és az uralkodó eszmei áramlatoktól. Az embernek nehéz elfogadnia, hogy van valami, amit nem lehet maradéktalanul szétanalizálni.

Ezért tehát nehezen maradtam nyitott a Tolkiennel szemben, de rendben, elfogadtam, hogy itt párhuzamok keresése a cél. Csakhogy a film mégis igazolta kétségeimet. A Tolkien az író korai éveit, barátságait és szerelmét követi végig egészen az első világháborúig, tehát még a nagy művek születése előtt játszódik, azok keletkezéséről szeretne mondani valamit. És itt vissza is térhetünk a mások igényeire. Merthogy ez a film a mértéktartás tökéletes – és tökéletesen negatív – példája lett.

Itt a mértéktartás inkább az író Tolkien arculcsapása és cinikus kifigurázása.

A kilúgozott, súlytalan, vértelen, íztelen, megalkuvó, tét nélküli és… halálosan unalmas filmkészítés netovábbja. Egy állítás, egy következtetés, még csak egy meghatározható nézőpont sincs benne, nehogy valami kifogásolhatót mondjon. Tolkien makulátlanul nemes és tévedhetetlen volt? Nyilván nem. Nincs a filmben egy elem sem, amit egy wiki szócikk ne tartalmazna sőt, ott legalább valódi érzéseket találunk.

Oké, nem kell drámát csinálni oda, ahol nincs, de azért elég nagy hazugság figyelmen kívül hagyni azt, ami nyilvánvaló, mert például kikövetkeztethető (de, gondolom, a film íróinak forrásaik is voltak). A Tolkien mintha magyarázatot próbálna találni a mitológia éjfekete gonoszábrázolására a vidéki élet és az iparosodott városok ellentétének, valamint a háború szörnyűségeinek megmutatásával. De ezek megint csak következtetések nélkül ismételt és sulykolt képi közhelyek.

Ha legalább a lélektani hitelesség meglenne! Az például látszik, hogy Tolkien édesanyjának az alkotók is fontos szerepet tulajdonítanak, mégis hiányos és feldolgozatlan a gyerekkor. Pedig, ha jobban végiggondoljuk, milyen hatással van az valakire, ha háromévesen átköltözik a világ másik felére, ugyanekkor elveszíti az apját, 12 évesen pedig az anyját is, akkor inkább akarnánk ezeknek a tragédiáknak a későbbi súlyával foglalkozni, nem csak a (nyilván szintén traumatikus) háborúval. A kényszeresség, a maximalizmus és a depresszív epizódok például elég jól magyarázhatók velük.

Ja, hogy ilyenekről szó sincs a filmben?

De ugyanígy kimarad minden politikai megnyilvánulás, bármi, ami Tolkien gondolkodásához, világlátásához közelebb vinne. Arról ne is beszéljünk, hogy a vallásosságra is csak halvány utalásokat tesznek, mintha ez egy szégyellni, szemérmesen leplezni való hiba lenne, amit azért eltitkolni már csak nem lehet. Jobban megmutatni, hogy ez miből áll, mi a jelentősége, vagy esetleg feltárni a hátulütőit, ha vannak? Ugyan, úri passziók! Pedig az a gyanúm, ezek is jobban megmutatnák Tolkien prózáinak gyökereit, mint a háború önmagában.

Hát, ezek helyett van a csodálatos semmitmondás és egy elfecsérelt film.

És igen, ennyire unalmas lett, hogy többet írtam magamról, mint a filmről.

Fazekas Balázs

Fazekas Balázs

Fazekas Balázs pszichológus, újságíróként specializációja a filmek és a lélektan kapcsolódási pontjai, a pszichológiai jelenségek, elméletek filmes megjelenése, a művek mélylélektani-szimbolikus értelmezései.

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..