Kritika

Apás ez a gyerek – Tomboy

A bensőséges családi pillanatokban bővelkedő Tomboy kétségtelenül érzékeny filmalkotás, Céline Sciamma, francia rendezőnő karaktertanulmánya pusztán a miérteket mellőzi a fiúként viselkedő kislány esetéből.

Ha a különböző személyiségzavarok bemutatásának céljából létrehoznának egy mozgóképes lexikont, amelyben a papír- és kísérletszagú portrékat karakterközpontú nagyjátékfilmes „szócikkekkel” pótolnák, a Tomboynak bérelt helye lenne a tudományos gyűjteményben. Kétségbevonhatatlan érzékenysége ellenére a francia drámának első körben pontosan szócikk-jellege ütközik ki: az elhivatott rendezői magatartást mutató Céline Sciamma még ha a szemléltetés módszerével is él, pusztán a köztudatba emel egy fogalmat – a címadó „tomboyt” –, s a miértekről jószerivel teljesen megfeledkezik.

A Tomboy hős(nőj)e a kamaszkor küszöbén álló Laure (Zoé Héran tüneményes a szerepben), aki kislány létére jobban érzi magát, ha fiúsan viselkedhet. Mikor családjával új városba költöznek, kapva kap az alkalmon – mint kiderül, nem először –, hogy újdonsült cimborái előtt Michaëlként mutatkozzon be. E hazugságtól kezdve a gyermekkor üde pillanatait megörökítő filmet a titok tartja mozgásban. Az ismerős kalandok – a focipályán kakaskodó fiúktól az erdei tóban való pancsoláson át az első leheletnyi pusziig – a nosztalgiafaktor mellett feszültséggel, valamint kérdőjelekkel telítődnek. A rendezőnő a meghitt családi pillanatok intimitásával ellenpontozza a gyermek szokatlan megnyilvánulásait: miközben Laure már gyurmapéniszt fabrikál magának, odahaza teljesen normális kislányként viselkedik. Öröm például átérezni azt az összhangot, ahogy az apa és a lánya kezei együttműködnek a kocsi volánjánál; s ezért is fájó, hogy a Tomboy taktikai okokból nemcsak megválaszolatlanul hagy nemi identitásra vonatkozó kérdéseket, hanem nyitott zárlatával a főszereplő pracliját is elengedi.

Persze a rendezőnő hivalkodástól mentes alkotói módszerét is értékelhetjük, nem is véletlenül távozott a Tomboy fontos díjakkal több meleg filmfesztiválról, a magam részéről mégis inkább a szerény történet felhőtlen nyár-feelingjére emlékszem szívesen.

Tomboy
színes, francia filmdráma, 81 perc, 2011

rendező: Céline Sciamma
forgatókönyvíró: Céline Sciamma
zeneszerző: Jean-Baptiste de Laubier
operatőr: Crystel Fournier
producer: Bénédicte Couvreur
vágó: Julien Lacheray

szereplők:
Zoé Héran (Laure/Michaël)
Malonn Lévana (Jeanne)
Jeanne Disson (Lisa)
Sophie Cattani (anya)
Mathieu Demy (apa)
Yohan Vero (Vince)
Noah Vero (Noah)
Cheyenne Lainé (Cheyenne)

IMDb

Avatar

Kiss Tamás

Kiss Tamás a Vászon nélkül és a Fesztivál rovat szerkesztője. Gimnáziumi tanárként mozgóképkultúra és médiaismeret, illetve történelem tárgyakat oktat. Rajong a western, a horror és a gettófilm műfajáért, valamint Brian De Palma és Sidney Lumet munkásságáért.

Add Comment

Click here to post a comment

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

A szuperhősök már ezerszer megmentették a világot a moziban. Mi a helyzet a tévével?

A VLOGtekercs ebben a hónapban a képregényadaptációk közül azokkal foglalkozik, amik nem a mozit célozzák. A tévében és a streaming-szolgáltatókon sorra érkeznek azok a képregényfeldolgozások amik valamilyen módon különlegesek, ráadásul nem csak saját kategóriájukban. A szuperhősök már meghódították a teljes popkultúrát, beleértve a kiképernyőt is, most megmutatjuk, hogyan!

Műsorvezető: Németh Míra

Szöveg: Vida László

Vágó: Nagy Tibor

Főcím: Gyenes Dániel

Projektvezető: Nagy Tibor

Producer: Molnár Kata Orsolya